Száznegyven éve, 1883. december 16-án született Kós Károly. Az évforduló alkalmával a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kerekasztal-beszélgetésen emlékezett az építész, író kivételes életútjára az életmű szakértőivel. A december 15-i, kolozsvári eseményen a meghívottak a 20. század egyik legerdélyibb alakjának máig inspiráló hagyatékát idézték fel. A meghívott vendégek Gall Anthony, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja, K. Lengyel Zsolt, a Regensburgi Egyetem Magyar Intézetének vezetője, az MCC oktatója és Hunyadi Attila Gábor, a BBTE Történelem és Filozófia Karának adjunktusa, az MCC oktatója voltak. Az est moderátora Veress Emőd jogász, a Sapientia EMTE oktatója volt.
Dr. Bethlendi András, az MCC erdélyi akadémiai ügyekért felelős igazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy Kós tevékenysége máig felvállalt inspirációs forrása az erdélyi magyarságnak. Erős üzenete van: hogy
Erdélyben nem csak élni lehet, de kell is a magyarságnak.
Gall kiemelte, hogy Kós építész hallgató lett, de nem így kezdte Budapesten. Négy lánytestvére volt, részt kellett vennie a család eltartásában. A külvárosban éltek, onnan gyalog járt be az egyetemre és a könyvtárba. Szeretett rajzolni, szerette a természetet, és házakat is szívesen rajzolt. Diáktársaságot gyűjtött maga köré, az egyetem végére ő lett a vezető. 25 évesen már parókiát, meghatározó remekműveket tervezett.
K. Lengyel Zsolt hozzátette, hogy Kós fiatal korától politikusként nyilvánult meg, a szó közéleti személyi értelmében. Ezt a belső indíttatását Kalotaszegen szerezte, és Kalotaszeg révén ismerte meg azt az erdélyi problémát, amely őt a közéletiség pályáján erősen és rövid időn belül határozott szerepbe lökte. Ez néhány évvel volt az első világháború előtt. Ezekben az években vált ő kalotaszegiként erdélyi politikussá a szó imént jelzett értelmében. 1908-ban építészként észrevette, hogy van Kalotaszegen egy templom, amiről cikket is írt, ekkor kezdte el magyarosan írni németes családnevét.