A földrajz rabja Magyarország? Ki találta ki a geopolitika fogalmát és megértjük-e Kínát? Erről is szó volt a Rubicon Intézet konferenciáján.
Nagyszabású konferenciát rendezett a napokban a Rubicon Intézet, aminek témája az évszázados álmából feltámadó tudományterületet, a geopolitikai gondolkodás volt, mely szemlélet rávilágít a földrajzi adottságok és a politikai döntések közötti kapcsolatokra. Rácz Árpád, a Rubicon Intézet társelnöke, a Rubicon folyóirat főszerkesztőjének köszöntőjét követően Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója tartotta meg beszédét. Szalai kiemelte, „a globalizált világban nincsenek külön szigetek, minden állam része a geopolitikai összefüggésrendszernek”. Mint utalt rá, jelenleg bármely államban áll be változás, annak mi, magyarok is megérezzük a hatásait, adott esetben még jobban, mint mások. Példaként hozta fel az orosz-ukrán háborút, amely – a földrajzi közelség, az energetikai helyzet, valamint a kárpátaljai magyarság okán – jóval erősebben hat a magyar társadalomra és gazdaságra, mint a konfliktustól távoli régiókéra.
Nem csoda tehát, hogy a geopolitika egyre fontosabb, a globalizáció lévén egyre látványosabbak az összefüggések, melyek az első világháború előtt fel sem merültek.
Szalai szavai szerint ma „a teljes glóbusz a terepasztal, melyek alapján a döntéseket interpretálják”, és „a geopolitika az az értelmezési keret, melyben az egymástól időben és térben távol álló események elnyerik értelmüket”. Míg egykoron csak a birodalmak rendelkeztek a geopolitikai aspektusokat értelmezni képes szempontrendszerrel, mára mindenki ezeket a rezdüléseket figyeli. Magyarország történelme során a nagyhatalmak „geopolitikai játszótere” volt, „földrajzi determinációnk egyenes következménye” lett, hogy úgymond „mindig útban voltunk”. Később Trianon is aláhúzta ezt az érzésünket.
„Ilyen földrajzi adottságokkal, nem véletlen, hogy a magyarság mindig élénk érdeklődést mutatott a geopolitika iránt” – jegyezte meg Szalai. A geopolitikai érdeklődés hazánkban ma is erős, hiszen az orosz-ukrán háború arra int minket: meg kell értenünk, milyen erők mozgatják a világpolitikát.
Szilágyi István történész arról beszélt, hogy a geopolitika mint a nemzetközi viszonyok térbeli és részben földrajzi aspektusaival foglalkozó multidiszciplináris társadalomtudomány a tizenkilencedik század utolsó harmadában, a huszadik század elején jelent meg a politikai gondolkodás és a politikai döntéshozatal világában. Kezdetben a német Friedrich Ratzel és a svéd Johann Rudolf Kjellen nevével fémjelzett szociáldarwinista irányzat hegemóniája érvényesült.
Az egyesült államokbeli Alfred Thayer Mahan tengernagy 1890-ben megjelent könyve és a skót származású Sir John Halford Mackindernek a Brit Királyi Társaságban 1904 januárjában A földrajz mint a történelem kulcsa című előadással történő fellépése azonban már a napjainkban érvényesülő és uralkodó geostratégiai irányzat színre lépését és térfoglalását jelentette.
Sir Halford John Mackinder gazdag életpályája még gazdagabb szellemi örökséggel párosult.
A brit birodalmi eszme és a tengeri hatalom dominanciája fenntartásának adott történelmi korszakokban felmerülő feltételeit tanulmányozva jutott el a kulcsövezet, a magterület, a világsziget, a Földközi-óceáni szövetség, a Léna-vidék koncepciójának megfogalmazásáig. Elméleti rendszerében központi szerepet játszik a földrajzi környezet hosszú távú, állandó, történelmet, civilizációk együttműködését, változását és viszonyát, államok és politikai entitások fejlődését meghatározó hatása. Az emberi történelmet a világorganizmus részeként magyarázza és vizsgálja. Három tudományág - a földrajz, a történelem és a nemzetközi viszonyok elmélete - párhuzamos vizsgálatával és összekapcsolásával, interdiszciplináris szemléletmódjával egyik szellemi magalapozója lett a második világháború után kialakuló nemzetközi rendszernek. A feltartóztatás doktrínájának, az Észak- Atlanti Szövetség létrehozásának, az európai integráció megteremtésének, a civilizációk találkozásának és versengésének gondolata egyaránt nevéhez köthető – fejtegette a kutató.
Bernek Ágnes, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ Geopolitikai Kutatócsoportjának vezetője az orosz geopolitikáról adott elő. Mint utalt rá, Eurázsia a geopolitikai gondolkodás egyik legvitatottabb fogalma, mivel a geopolitikai térfelosztás már önmagában is egy adott nagyhatalom adott terület feletti hatalmára vonatkozó geostratégiáját alapozza meg. Így Oroszország esetében is az eurázsiai erőtér értelmezése mindig az aktuális világpolitikai helyzettől függött, mindig is az adott orosz geopolitikai irány döntötte el azt, hogy Oroszországot európai vagy ázsiai országként definiálták.
Előadásában bemutatta az orosz eurázsiaiság koncepciójának történelmi változásait, majd részletesen Vlagyimir Putyin 2000. évben megkezdett elnökségi időszakával foglalkozott.
Míg az ún. „Nagyobb Európa” fogalom a Nyugat, s kiemelten az európai országok prioritását, addig a 2014-től alkalmazott „Nagyobb Eurázsia” fogalom az ázsiai országok elsődlegességét hirdette.
Horváth Levente a kínai geopolitikai gondolkodásba engedett bepillantást. A kutató szerint a 21. századra Kína gazdaságilag és politikailag is megerősödött, s míg a Nyugat egyre nagyobb aggodalommal figyeli Kína felemelkedését, mára már vetélytársként tekint a távol-keleti országra. A Kínát kritizáló politikusok és újságírók általában nyugati szemmel, nyugati terminológiákkal mutatják be az országot, az Övezet és Út kínai kezdeményezést mint egy neo-gyarmatosító geopolitikai eszköznek tekintik. Azonban megvizsgálva Kína 5000 éves történelmét, kultúráját, társadalmi fejlődését, azt láthatjuk, hogy a kínai gondolkodás, ebből kifolyólag a kínai geopolitikai gondolkodás is nagyban különbözik a nyugati geopolitikai gondolkodástól.
Horváth úgy véli, a kínai geopolitikai gondolkodás gyökereit az ókori kínai bölcsek és stratégák a műveikben már Kr.e. 1000-ben lefektették, amely aztán 3000 éven keresztül folyamatosan fejlődött, mindez a kínai források alapján jól megfigyelhető. Míg a nyugati geopolitikai gondolkodásra a területszerzés, a dominancia, a hegemón uralom, globális nézet jellemző, addig a kínai geopolitikai gondolkodásra határvédelem, a Kína-központúság, a békés együttélés, s a regionális nézet jellemző. A jelenlegi kínai állami kommunikációban is a béke, a harmónia, kölcsönös tisztelet a fő üzenetek, azonban mindezt a nyugati vezetők nyugati szemüvegen keresztül máshogy értelmezik.
Fontos, hogy megismerjük és megértsük a kínai geopolitikai gondolkodást, hiszen a jelenleg is alakuló világrendben Kína lesz az egyik főszereplő
– zárta előadását a kutató.
Fotó: Pixabay
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A hadsereg fejlesztése mögött tudatos stratégia áll, amely egyszerre épít keleti és nyugati kapcsolatokra.
A jelentős változásból sokan arra következtetnek, hogy Peking a közel-keleti háború árnyékában akar lépni.
Az olimpiai kudarc után a világbajnokságon sem vigasztalódhatnak.
Venezuelától Iránig felforgatta a világot.
A biztonságpolitikai szakértő szerint Donald Trump lépései mögött világos stratégia rajzolódik ki.
Peking szerint a támadás súlyos jogsértés, és azonnali tűzszünetre van szükség. A kínai elemzők úgy látják, a Közel-Kelet egy kiszámíthatatlan, új korszakba léphet.
Nem kizárt, hogy ezúttal csúnyán mellényúlt a kormánykritikus zenész.
