A közel egyórás alkotás nagyrészt teljesíti vállalt célját: átfogó, bár a játékidő rövidsége miatt felületesnek érzett képet kapunk a 9–10. századi magyar történelemről.
„Szinte bárkihez közel lehet hozni történelmi eseményeket, csak meg kell találni a módját” – mondta egy, a Mandinernek adott korábbi interjújában Bárány Krisztián dokumentumfilmes, aki testvérével, Dániellel együtt régóta „a feledés és a feledtetés homályából tár elénk izgalmas, tanulságos, megrendítő eseményeket”.
Bárány Krisztián a FilmEver Stúdió vezetőjeként e mondat szellemében olyan műveket készített korábban, mint A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában; az Isten békéje – Bemutatkoznak a tihanyi bencések; Erdély – Ég és föld között és az Akik a hazára voksoltak – Sopron 1921. Legfrissebb rendezése a Nemzeti Filmintézet és Csillagos Ötös Film gyártásában létrejött, augusztus 20-án a Duna televízió műsorán bemutatott Az Árpádok felemelkedése közel egy órába arra tesz kísérletet,
hogy a magyarság 9–10. század történetét átfogóan bemutassa, és e módon a laikusok számára is közelebb hozza az eredettörténetünket.
A valóban rendkívül izgalmas korszak – amely egyúttal egy nemzetség egyedülálló felemelkedéstörténete is – feldolgozása simán elképzelhető lenne akár egy tisztességes nagyjátékfilmben (az 1996-os Honfoglalást inkább hagyjuk), de még inkább egy nagyszabású sorozatban. Csakúgy, mint az a Hunyadi Jánosról szóló tízrészes produkció, amely magyar irányítással, széles nemzetközi részvétellel, Bán Mór Hunyadi-regényei alapján egy ideje már készül – tízmilliárd forintos költségvetésből.
Egyelőre azonban, nyilván a hasonló összegek csupán töredékének is a hiányában, az Árpádok kapcsán be kell érnünk ezzel az ismeretterjesztő dokumentumfilmmel. Ami a maga nemében tényleg hiánypótló alkotás, hiszen „hiába élnek a közös emlékezetünkben élénken a mondáink, a turulmadár, a csodaszarvas mítoszai, Álmos és Árpád vezér mint a korai magyar történelem első ismert államférfiai”, mind ez idáig mégsem igazán jutott az eszébe senkinek, hogy a 9–10. század történetét ily módon elővezető, akár vitaindításra is alkalmas mozgóképet gyártson.
Már csak e tény miatt is érdemes megnézni Bárány Krisztiánék filmjét. És azért is,
mert a végeredmény tényleg példaértékű összefogás eredménye:
a stáb, Sudár Balázs történész szakmai irányításával több éven át dolgozott azon, hogy a lehetőségekhez képest minél komplexebben tárják a közönség elé ezt a magyar nemzet számára olyan jelentős és éppen ezért gyakran a viták kereszttüzében álló témát.
A kulcsszó ez esetben a lehetőségekhez képest. Az alig egyórás játékidő ugyanis kevés hozzá, hogy a néző valóban belehelyezkedhessen a tárgyalt időszak – az Etelköztől a Kárpát-medencébe érkezésen át az államalapítás kezdetéig – világába, ahhoz meg különösen, hogy az egyes személyek, többek között Álmos, Árpád vagy Géza, illetve az ő, a magyarság későbbi sorsát meghatározó döntéseik, cselekedeteik valamiképpen közelebb kerülhessenek hozzá. Ennek megkönnyítését hivatottak szolgálni az illusztrált jelenetek: a hagyományőrzők és színészek segítségével készült, Csernák János narrálta betoldások érdekesek ugyan, de a nagy egészhez nem igazán tesznek hozzá.
A „beszélő fejek”, azaz a szakértők (Sudár Balázs, Zsoldos Attila, Bácsatyai Dániel, B. Szabó János, Csáji László Koppány, Szenthe Gergely, Soós Bence. Cs. Andrási Réka, Szilágyi Krisztián Antal) magyarázatai ez esetben kivételesen érdekesebbek. Annál is inkább, mert mindannyian nagyon korrekten, az ismert tényekkel, adott esetben tárgyakkal – mások mellett a nagyszentmiklósi kincs egyes darabjaival – alátámasztva vezetik be az akár laikus érdeklődőket is ebbe a különös, fehér foltokkal teli világba, tartózkodva a vágyvezérelt gondolkodástól,
és mellőzve minden harcos és kizárólagos ideológiát, ami a magyar őstörténet témáját olyan gyakran és régóta körülveszi.
Az esetlenségei ellenére is éppen ezt teszi olyan szimpatikussá Az Árpádok felemelkedését, ami nem fordítja ki ugyan a dokumentumfilmes világot a sarkaiból, de kiindulópontként tökéletes, könnyen emészthető és – Bárány Krisztiánék szándékának megfelelően – így akár a középiskolai oktatásban is remekül felhasználható munka.
Nyitókép: Facebook
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
