A kritikák természetesen nem maradtak el: a Rolling Stone magazintól a New York Times-ig a mainstream média ráaggatta az összes ma divatos negatív jelzőt.
„A Sound of Freedom (A szabadság hangja) c. filmet, amely a gyermekkereskedelemről szól, idén július 4-én, az amerikai függetlenség napján mutatták be az USA-ban. A hivatalos adatok szerint a 14 millió dollárból készült mozi a mai napig közel 125 millió dollár bevételt hozott az Egyesült Államokban, többet, mint a Mission Impossible - Leszámolás és nem jelentősen kevesebbet, mint a legújabb Indiana Jones, ami eddig 158 milliót keresett. Mindezt úgy, hogy átlagosan 1000-1200 moziteremmel kevesebben mutatták be a Sound of Freedom-ot mint a százmilliós büdzséből készült nagy szuperprodukciókat.
A címben említett Passióval több hasonlóság is felfedezhető: alacsony költségvetés, a nagy stúdiók, disztribútorok és streaming szolgáltatók érdektelensége, Jim Caviezel mint főszereplő, szupersztár mellékszereplő (itt Mira Sorvino, ott Monica Bellucci) és nem várt, kiemelkedő bevétel – többek között. A film készítője, Eduardo Verástegui sem kispályás: a mexikói származású, Los Angelesben élő színész-producer szülőhazájában igazi szupersztár, de Bella c. filmjével, mely elnyerte a 2006-os Torontoi Filmfesztivál fődíját, nemzetközileg is komoly ismertségre tett szert.
És még egy, nagyon fontos elem: a produkció, ahogyan a Passió is, belső indíttatásból született. Eduardo Verástegui 2015-ben, Los Angelesben találkozott Tim Ballarddal, a film főszereplőjét ihlető volt CIA ügynökkel, és a vele folytatott beszélgetés nyomán az élete gyökeres fordulatot vett. Tim a CIA után több, mint tíz éven át a Nemzetbiztonságnál dolgozott fedett ügynökként. 2013-ban egy civil szervezetet (Operation Underground Railroad) alapított, melyben korábbi FBI és CIA ügynökökkel közösen dolgoznak a gyermekkereskedelem ellen, sokszor veszélyes, fedett akciókkal mentik ki a kiskorúakat az őket kihasználó gonosztevők karmaiból.
Eduardoval folytatott beszélgetésük során részletesen elmesélte a tapasztalatait. Elmondta, hogy a gyermekkereskedelem elsődleges forrása Mexikó, s a kiemelkedően legnagyobb felhasználója az Egyesült Államok. „Hogy lehet az, hogy a világ legerősebb szuperhatalma nem tud ennek véget vetni?” – kérdezte Eduardo.
»Mert nem prioritás« – volt a válasz…
Verásteguit ez a válasz megrendítette. A gyermekkereskedelem – melynek célja a kicsinyek szexuális kizsákmányolásán és a gyermek-pornográf tartalmak készítésén túl a szervkereskedelem is – éppen azért tud ennyire hatalmas, évi sok milliárd dolláros üzletág lenni, mert az emberek nem foglalkoznak vele. Innen született az elhatározás, hogy beleáll a gyermekek mentésébe – és azzal a céllal, hogy egyszer-s mindenkorra véget vessenek a gyermekkereskedelemnek, filmet készít és egy világméretű mozgalmat indít.
A gyermekkereskedelem globális probléma – globális válaszokat kell adni rá. Ennek megindítására pedig egy világszinten terjesztett, a szíveket és elméket megérintő film Verástegui szerint alkalmas lehet. A film hatására pedig, Eduardo reményei szerint egyre több ember és szervezet fog csatlakozni hozzájuk, míg végül legyűrik majd ezt a rettenetes ipart, ami gyermekek millióinak az életét teszi tönkre világszerte.
A film 2018-ra elkészült. Hogy miért csak most került a mozikba? Mert a jogokat a 20th Century Fox megvásárlásával megszerző Disney-t nem érdekelte annak terjesztése. Ahogy a Netflixet és az Amazont sem. 5 év telt el, mire Verástegui és az Angel Studios egymásra találtak, és végre a mozikba kerülhetett ez az alkotás, amelynek a nézői értékelése a Rotten Tomatoes oldalon 100%, az IMDB-n pedig 8,6-os (10-es skálán).
A kritikák természetesen nem maradtak el: a Rolling Stone magazintól a New York Times-ig a mainstream média ráaggatta az összes ma divatos negatív jelzőt. Leginkább az fáj nekik, hogy fehér keresztény férfiak mentik a harmadik világból származó gyerekeket, de azt sem nézik örömmel, hogy a gyermekkereskedelemnek a politikai- és üzleti elitben való beágyazottságára is utal a film. Ennek okán gyorsan összeboronálták a készítőket a QAnon csoporttal, amelyik a fennálló establishment egyik legszélsőségesebb kritikusa az Egyesült Államokban, s a legtöbben konspirációs elméleteket gyártó bolondok gyülekezeteként aposztrofálják őket.
A filmet egyelőre csak az USA-ban vetítik. Mexikóban augusztus 31 lesz a premier, s a többi Latin Amerikai országban is a nyár végétől kerül majd bemutatásra.
Őszintén remélem, hogy Európa minél több országában, köztük hazánkban is rövidesen felkerül a multiplexek vásznaira. Hiszen egy abszolút sikerfilmről van szó, nem mutatkozik sok érv az ellen, hogy – ahogy végül a Passió úgy – a Sound of Freedom is eljusson a magyar mozilátogatókhoz. Ezzel kapcsolatosan kérdéssel fordultam a magyarországi filmforgalmazóhoz, vajon tervezik-e a film bemutatását. Amint választ kapok tőlük, ezen a fórumon tudatni fogom olvasóinkkal.”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Az énekes-dalszerző minderre úgy reagált a Mandiner műsorában, hogy „legalább még 20-30 évig” tegyék ezt.
Ábrahám Róbert és alkotótársai filmjükben bemutatják az ukrajnai háborúhoz vezető utat, és a kétarcú valóságot is.
Ábrahám Róbert bemutatta új dokumentumfilmjét, Monaco Hadtest címmel. Az eseményen a Mandiner is jelen volt.
Szülők válása, első szerelem és közösségi média. Rózsa Gábor filmje kevésbé ünnepi, inkább felnövéstörténet, magabiztosan megfelelve a műfaji elvárásnak. És ami még fontosabb: egyetlen kínos pillanata sincs.
Daniel Craig visszatért a lassan már ikonikusnak nevezhető nyomozó karakteréhez, és ha a világot nem is váltja meg, hellyel-közzel betartja, amit ígér. A Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember korrekt krimi lett, de bosszantó, hogy nem játssza ki ügyesebben a lapjait.
Január végén világszerte mozikba kerül a Melania című film, amely az Egyesült Államok first ladyjének életét mutatja be a beiktatást megelőző húsz napban.
A klubját is megbüntették.
Dübörög a kettős mérce Brüsszelben.
