Kitört a botrány: a katolikus egyház kabaláját tervező művész korábban vibrátorokat és LMBTQ-képeket készített
Az egyháznak tervezett kabala jóval ártatlanabb azért, de a művész múltja így is felkorbácsolta a kedélyeket.
A magyarság számára mindig különlegesen fontos volt Mária, a Magyarok Nagyasszonya.
Augusztus idusán a katolikusok Máriát ünneplik, sőt, egyenesen a legnagyobb Mária-ünnep a mai. A kalendáriumban e nap Szűz Mária mennybevételének napja, erre utal elnevezésében a „nagy” jelző, azaz Mária feltámadására és megdicsőülésére, de maga a kifejezés magyar sajátosság. Régies formában Nagyasszonyként említik. (A Kisboldogasszony, amit szeptember 8-án ünnepelnek, Mária földi születésének ünnepe.)
Az ünnep eredete egészen az ősegyházig nyúlik vissza, a keresztények már az V. században is úgy tartották, hogy Máriát elszenderedése után fia testestül maga mellé emelte a mennybe.
Az évben csupán két Mária-ünnep kötelező (azaz a katolikus hívek számára a vasárnapokhoz és a legnagyobb ünnepekhez hasonlóan e napon is szentmisén való részvételt ír elő egyházuk), s a mai nap jelentőségét bizonyítja, hogy éppen ez az egyik. A széles történelmi távlatokat szépen példázza az is, hogy „Bódogasszony” napját Szent István király is megülte, a fiatal magyar állam és magyar egyház számára tehát gyakorlatilag az az első pillanattól kiemelkedő jelentőséggel bírt.
Sőt, az Érdy-kódex tanúsága szerint István király akkor döntötte el, hogy az új országot Mária oltalmába ajánlja, amikor neki és udvarának Szent Gellért az ünnep alkalmából a Napbaöltözött Asszony képéről beszélt (vö. Jel 12,1-2). Őt követve az Árpád-ház nem csak a Magyar Királyságot, de saját uralmát is Mária örökségének vallotta és Máriára mint királynőre tekintett. A Magyarok Nagyasszonya később a törökellenes küzdelmek szimbólumává, a győzelem reményének jelévé vált, később pedig tulajdonképpen a hazaszeretet jele lett. Mivel hazánk égi pártfogója, ezért
ez a nap egyben Magyarország védőszentjének ünnepe is.
A fenti jelenés, amelyet János apostol ír le, rögtön a mai szentmise kezdőénekében visszaköszön, de ott van az ünnepi mise olvasmányai között is. A szentírási szakasz alapján tizenkét csillagból álló koronával a fején ábrázolt Szűz Mária, aki éppen eltapossa a kígyót, a Szent Szűz talán leggyakoribb ábrázolása világszerte. (Az Európai Unió mélyen hívő alapító atyáit is megihlette, így lett az unió zászlaja a tizenkét csillag a Mária színeként használt kék mezőben.)
Nagyboldogasszony ünnepével kapcsolatban Mária közvetítő szerepét emeli ki a Mandinernek Faragó András atya. Az újmisés pap azt a gondolatot hangsúlyozza, hogy Mária a hívő ember segítségére van abban, hogy fiára tekintsünk életünk során. Egy közelmúltbéli tapasztalatát osztja meg: mint mondja, Medjugorjeban, a híres bosznia-hercegovinai zarándokhelyen a körmenet során a hívek előtt viszik Mária szobrát, amikor pedig visszaérnek a templomhoz, akkor veszi kezdetét a szentségimádás. Az ottani hagyomány éppen arra utal, hogy mindig Jézushoz térjünk.
Máriás küldetésünk van mindannyiunknak”,
mondja a fiatal pap, aki arra emlékeztet, Mária egészen a keresztig kísérte Jézust, s hozzá hasonlóan kell tennünk nekünk is. Nagyboldogasszony ünnepén pedig épp azt az örömöt osztja meg az egyház, hogy e hűséges élet földi lezárulta után testestül-lelkestül felvétetett a mennybe, teszi hozzá a katolikus pap.
Kapcsolódó vélemény
Mária a mi édesanyánk is. S ez nem csupán kegyes jámborság, hanem élő tapasztalat.
Cikkünk írásához felhasználtuk a Magyar Katolikus Lexikon kapcsolódó szócikkeit.
Nyitókép: Domenico Ghirlandaio: Szűz Mária mennybevétele (1486–90)