„El nem tudom mondani, hogy mennyire felszabadító [Magyarországon lenni – a szerk.]. Gondolnom sem kell erre [a lesifotósokra – a szerk.], csak mászkálok keresztül-kasul Budapesten, mindenhova gyalog járok, és ha oda is jönnek hozzám, mindig nagyon kedvesek és udvariasak velem. Szombaton kint néztük a meccset a Szabadság téren, és mindenki olyan laza volt, semmi feltűnést nem keltettem. Nagyon hálás voltam ezért. [...] Többen felismertek, de nem csináltak belőle ügyet, nem kezdtek el furcsán viselkedni, nem zaklattak. Odajöttek, dumáltunk egy kicsit, aztán mondtam, hogy ez a szabadnapom, a barátaimmal vagyok itt, és ezt abszolút respektálták. »Érezd jól magad, szia!« És ennyi.