A nyitó, lemezcímadó Beszorult mondat egy karcosabb, bluesos rockszám, szövegében „generációs szembenézéssel”, ahogy a dal kapcsán Lovasi nyilatkozta a hvg-nek. A szimpla rockoláson csavar egyet az, hogy a dalban szövegel egyet Krúbi, a fiatal nemzedék harsány és karakteres rapper hangja, akit fékezhetetlen dumájáról és őrült – egy helyen Lovasit is tartalmazó – videoklipjeiről ismerhet az erre nyitott fülű nagyközönség. Az Itt lehet mintha egy Quimby-szerzemény lenne, az ember várná Kiss Tibi jellegzetes énekét a középtempós, lüktető ritmusú zene fölött – és volt is köze Kissnek a dalhoz. A Tatai-tónál a régi, pörgős Kispál-számok zenei világát idézi fel, de mire belejönnénk a hallgatásába, már véget is ér, két perc hosszt sem elérve. A Mocsárnak viszont már végre van mélysége, húzása – mint a címét adó természeti jelenségnek –, benne szakítás/válás utáni elbocsátó, szép és kevésbé szép üzenetek dalba foglalásával. Maradunk aztán az édes-bús mélységekben a következő, Letehetetlen című dalban is, ahol a csilingelő akusztikus gitár fölött Lovasi az őt körülvevő és sorsát meghatározó magyar világunkról énekel.
Mocsár
A lemez második fele további utazás a Borz zenei kaleidoszkópja körül: a Lovasi és saját lánya, Eszter duettjével előadott Gomboktól és az ős-kispálos Bodobácstól a presszó-rockos Tündi, Bandi és én-en át az apokaliptikus Fenevadig meg a záró és önmagában rövidre zárt Nem járkálnak dalig
mind megidéznek egy-egy korszakot a zenekar pályafutásából.
Ahogy Lovasi fogalmazott: „Az albumot magunknak csináltuk, illetve azoknak, akik a Kispál és a Borz előző lemezeit is ismerik”.
És valóban: e nem túl bonyolult filozófia mentén – amit nagyjából minden hosszú téli álomból visszatérő zenekartól hallani lehet - született az új Kispál-lemez, ami nem akar sem egy új kezdet átütő erejű vagy épp meghökkentő manifesztuma lenni, ahogy önnön jelentőségétől eltelő záróakkord sem egy hosszú zenekari pályafutás végén.
Letehetetlen
A régi rajongók megértő szeretettel fogadják majd az újabb dalcsokrot, a régi utálkozók viszont ezektől sem fogják megkedvelni a Kispál- és Lovasi-féle zenei-lírai univerzumot.
A Beszorult mondat szimpla Kispál-sorlemez lehetett volna bármikor az elmúlt húsz év folyamán, sajnos inkább több középszerű, mintsem kiemelkedő, a Borz legemlékezetesebb pillanatai közé kapaszkodni képes dallal – abban a korban, amikor, tudjuk, a nevetések is rövidülnek, az égbolt pedig készülni kezd a zárásra.