Nyitókép: Egy unoka születése után, 2006 (A képet szerzői jog védi, máshol nem használható fel)
Napra pontosan 75 éve, 1948. május 21-én született a 2014-ben tragikusan korán elhunyt színészünk, Helyey László. Azok közé az ikonikus művészek közé tartozik, akinek az alakját, karakterét könnyű felidézni, színészi alakításain túl felejthetetlen szinkronhangja és persze Mátyás király megformálása miatt is. Ez a cikk mégis rendhagyó lesz, ugyanis a színész lányát, Márkus Helyey Nórát kértük fel arra, hogy az évforduló alkalmával nyújtson nekünk személyes betekintést Jászai Mari-díjas művészünk mindennapjaiba, hogy közösen emlékezhessünk rá.
A futás és a Kispál-koncert
Hogy mi ugrik be Nórának először, amikor édesapjáról kérdezik? „Erre sok-sok mindent mondhatnék, de ha egyet kell kiválasztani a felbukkanó képek közül, akkor a futást mondanám.” Mint kiderül, Nóra tíz éve kezdett el futni, már versenyekre is jár. A „bevésődés” onnan ered, hogy apja halála után kapott az öccsétől egy felvételt ajándékba, amelyiken Helyey László a futásról olvas fel egy könyvrészletet. Azóta, nagyjából 10 éve, minden egyes futás után a levezetésben meghallgatja!
„Mivel heti ötször futok, így Apa olyankor velem van azóta is”
− meséli.
Apának és lányának kiváló kapcsolata volt: mehetett vele a Rádióba, a szinkronba. Itt néha izgult, nehogy miatta kelljen újravenni a jelenetet, ugyanis néma csendben kellett lenni a stúdióban.
− kapta meg a kollegáktól gyerekként, mire az apja hanyag öniróniával mondta rá: „Csak egy kicsit szebb, mint én!” Közösen jártak moziba, sőt, még Kispál-koncerten is együtt voltak, igaz, a gyerekek elöl, a szülők a nyugisabb részen. Boldog gyerekkor? „Igen!” − vágja rá Nóra.
Hozzáteszi: „Még valamit imádtam nagyon: Apával összemondani a szöveget. Ezt Kaposvár felé az autóban remekül meg lehetett tenni, elég hamar ráéreztem, hogy kell csinálni, hogy nem elég csak a végszó, kell a mondat, vagy mondatok, szóval, elég jól éreztem, hogy mennyit kell nekem mondani ahhoz, hogy tudja, neki mi következik. Ezt a szövegösszemondást aztán elég sokáig csináltam vele, később is, amíg el nem költöztem otthonról”.