Aki Mátyás király hangja volt, és ennél még sokkal több – Helyey Lászlóra emlékezünk

Nyitókép: Egy unoka születése után, 2006 (A képet szerzői jog védi, máshol nem használható fel)

Napra pontosan 75 éve, 1948. május 21-én született a 2014-ben tragikusan korán elhunyt színészünk, Helyey László. Azok közé az ikonikus művészek közé tartozik, akinek az alakját, karakterét könnyű felidézni, színészi alakításain túl felejthetetlen szinkronhangja és persze Mátyás király megformálása miatt is. Ez a cikk mégis rendhagyó lesz, ugyanis a színész lányát, Márkus Helyey Nórát kértük fel arra, hogy az évforduló alkalmával nyújtson nekünk személyes betekintést Jászai Mari-díjas művészünk mindennapjaiba, hogy közösen emlékezhessünk rá.

A futás és a Kispál-koncert

Hogy mi ugrik be Nórának először, amikor édesapjáról kérdezik? „Erre sok-sok mindent mondhatnék, de ha egyet kell kiválasztani a felbukkanó képek közül, akkor a futást mondanám.”  Mint kiderül, Nóra tíz éve kezdett el futni, már versenyekre is jár. A „bevésődés” onnan ered, hogy apja halála után kapott az öccsétől egy felvételt ajándékba, amelyiken Helyey László a futásról olvas fel egy könyvrészletet. Azóta, nagyjából 10 éve, minden egyes futás után a levezetésben meghallgatja!

− meséli.

Apának és lányának kiváló kapcsolata volt: mehetett vele a Rádióba, a szinkronba. Itt néha izgult, nehogy miatta kelljen újravenni a jelenetet, ugyanis néma csendben kellett lenni a stúdióban.

− kapta meg a kollegáktól gyerekként, mire az apja hanyag öniróniával mondta rá: „Csak egy kicsit szebb, mint én!” Közösen jártak moziba, sőt, még Kispál-koncerten is együtt voltak, igaz, a gyerekek elöl, a szülők a nyugisabb részen. Boldog gyerekkor? „Igen!” − vágja rá Nóra.

Hozzáteszi: „Még valamit imádtam nagyon: Apával összemondani a szöveget. Ezt Kaposvár felé az autóban remekül meg lehetett tenni, elég hamar ráéreztem, hogy kell csinálni, hogy nem elég csak a végszó, kell a mondat, vagy mondatok, szóval, elég jól éreztem, hogy mennyit kell nekem mondani ahhoz, hogy tudja, neki mi következik. Ezt a szövegösszemondást aztán elég sokáig csináltam vele, később is, amíg el nem költöztem otthonról”.

Hajrá Fradi! Hajrá Liverpool! Hajrá Beatles!

Jártak moziba és focimeccsekre. Helyey László hatalmas focirajongó volt. Ferencvárosban laktak, sokat jártak az Üllői útra. „De nemcsak oda. Hétvégente állandóan meccsekre jártunk. Szerintem Pesten az összes létező pályán voltam, de utaztunk is: Győr, Székesfehérvár, Dunaújváros, Vác, mi több, Akasztón is voltunk egy Stadler-meccsen!” − ismerjük meg a színész mindennapjait. Helyey László összeismerkedett Varga Zolival, utána oda jártak meccsre, „ahol Zoli dolgozott”. Megtudjuk:

a Karinthy Színházba őt megnézni”.

Nóra azt is megosztja, hogy a színész Liverpool-drukker volt, ami „az anglomániájából és a Beatles iránti rajongásából fakadt”, míg a lánya Chelsea, a fia az Arsenal sikereiért szurkol – vér nem válik vízzé. „Imádta a Beatlest, rajtuk nőttünk fel, hallgattuk bakeliten, kazettán, otthon, a kocsiban, mindenhol. A kórházban is Beatlest énekeltem neki, azóta is mindig a táskámban hordom a The Beatles Lyrics című könyvet, benne fotókkal, levelekkel, emlékekkel” – derül fény egy újabb családi rajongásra.

A színész teniszezni is nagyon szeretett, lánya pedig itt kiemeli: „Neki mindenben – a fociban, a tippjátékban, a teniszben – maga a játék vagy a tevékenység volt a fontos, sosem a győzelem. A játék öröméért szeretett játszani!” Mondjuk, azért, ha kártyáztunk, bosszankodott néha a lapjáráson, nevet fel Nóra a visszaemlékezés közben.

Még egy apróság a szabadidős rajongásokhoz: Helyey nagy hobbiszakács volt, ő vásárolt be, aztán bezárkózott a konyhába, szólt a Beatles vagy a rádió, és indulhatott a sütés-főzés.

Ovis kép 1985-ből, apuka a Mikulás, a megszeppent kislány Helyey Nóra, aki nem ismerte föl apját a maskarában, Kaposvár (A képet szerzői jog védi, máshol nem használható fel)

Helyey László Liverpoolban, Eleanor Rugby szobra mellett, valamikor a '90-es években (A képet szerzői jog védi, máshol nem használható fel)

Nagy utazás

Helyey László megrögzött utazó is volt, de régi vágya, a skandináv országok – a színész nem bírta a hőséget – és Új-Zéland nem jöttek össze. Csomó más azonban igen: voltak az egykori Jugoszláviában, aztán Görögországban, Olaszországban, Erdélyben, de a legtöbbször Angliában.

„Mindenhova a Skoda vitt el minket. Tetőcsomagtartó, bőröndök a tetőn felpókozva.

csak én vagyok ébren Apával, Áron mellettem, Mama előttem alszik. Szól a Beatles. Azóta is, ha meghallom a Think For Yourself című számot, ez a kép villan be, ahogy megyünk az éjszakában, csak ketten ébren. Azóta ez a kedvencem” – emlékezik Nóra.

Donald Sutherland, Gérard Depardieu és a Twin Peaks

A színházi szerepekről esett szó, és előkerült egy kedves családi sztori: a Godot-ra várva kaposvári  előadásán a színész fia, Áron játszotta a „Fiú” szerepét. „Emlékszem, mennyire élvezte, hogy a próbák miatt egy ideig lent lakhatott Apával Kaposváron és nem kellett iskolába járnia” – mondja a nővér. „Később, pár alkalommal Pesten is játszották a darabot, tíz-tizenkét éves lehettem, takarásból néztem az egészet.

mert bent felejtette őket, ám a következő jelenetnél kulcsfontosságúak. Meg tudtam csinálni, amire megkért, a súgó hozta a répákat, ment minden, mintha mi sem történt volna. Baromi büszke voltam magamra, hogy megmentettem az előadást!”

Megtudjuk, kiket szeretett Helyey László igazán szinkronizálni: Donald Sutherland, Michael Caine, Gérard Depardieu, Alan Rickman, Gigi Proietti neve hangzik el. Helyey Nóra személyes kedvence édesapjától viszont nem más, mint az Amélie csodálatos életében a mesélő szerepe, amit francia szakos létére még nem látott franciául, leplezi le magát.

Nóra a Twin Peaksről egyszerre vicces és kevésbé vicces történetet mesél: „Aztán jött a Twin Peaks, amiben csak kis szerepe volt ugyan, de úgy érkezett haza a szinkronból, hogy erről a sorozatról azt mondják nagyon új, nagyon jó, ilyen még nem volt itthon. Így hát mi is nézhettük, amikor adta a tévé, de ez borzasztó nagy hiba volt: nem tudom, hány évesek lehettünk, de komoly traumaként éltem meg, soha semmitől nem féltem úgy, mint attól a sorozattól és Bobtól. Szerintem már bőven férjnél voltam, sőt,

Mátyás, az igazságos

Gyorstalpaló azoknak, akik nem tudnák: Helyey László volt Mátyás király hangja a Mesék Mátyás királyról című rajzfilmben, amelyen generációk nőttek fel. A kihagyhatatlan kérdésre, vagyis hogy viszonyult Helyey László Mátyás királyhoz, Nóra derűsen válaszol: „Szerette! Azt hiszem, úgy mondta, hogy ez egy pozitív teher, mert legalább egy szimpatikus valakivel azonosítják – hiába tudjuk a történelemből, hogy ez sem fekete és fehér.”

„Ez az örökség akkor válik teherré, ha akkor is Mátyással azonosítanak, amikor te baromi jó voltál egy másik szerepben a színházban vagy a szinkronban, és épp abban élsz. Örülnél, ha most nem Mátyás királlyal azonosítanának, hanem az aktuális karakterrel, de a színház meg a mozi sokkal kisebb réteghez jut el, mint a tévé, úgyhogy ezt el kell fogadni” – magyarázza Nóra. Hozzáteszi:az említett rajzfilmsorozatban minden férfiszereplőnek az édesapja adta a hangját, sőt a karakter kinézetét is róla mintázták.

Mivel Nóra antikváriusként dolgozik, megoszt még egy ide kapcsolódó érdekességet: „Volt olyan, hogy

mondván, hogy kinél lenne jobb helyen, mint nálam. Azóta a konyhánk falát díszíti.”

További képek:

Országjáró Mátyás király bemutató után két unokával, Nagyvázsony, 2013 (A képet szerzői jog védi, máshol nem használható fel)

További unokázás

Helyey László és Helyey Nóra