Bemutatták a Kommentár új számát a Magyar Nemzeti Múzeumban, a beszélgetőtársak Balázs Géza, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport és a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda alapítója, Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója és Virágos Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti főigazgató-helyettese voltak, a beszélgetést Horváth Szilárd moderálta.
L. Simon László köszöntőjét követően Békés Márton főszerkesztő arról beszélt, hogy valami „örök állandót” akartak bemutatni, ezért esett a választás a Magyar világra.
A magyar nép elszigetelt is nyelviekben, gondolkodásában, de közben ez véd is minket.
Balázs Géza arról beszélt, hogy vannak olyan kérdések, melyekre nincsenek tudományos válaszok a földön. A nyelvtudomány sokat tud a nyelvről, a nyelv struktúrájáról, használatáról, de a nyelv spirituális voltáról keveset tud. Jó lenne szerinte megtalálni a köztes utat, minden nyelvnek van egy kisugárzása, melyet tudományosan nem lehet mérni.
Ha feltesszük a kérdést: mi a magyar, bizonyos szavak eszünkbe jutnak. A legjellemzőbb épület az Országház, a legjellemzőbb fa az akác. Van bennünk tehát egy közös asszociatív tudás, a Lánchídtól az akácfán át a pulikutyáig. Ezt tudományosan nem nagyon lehet leírni – részletezte a nyelvész.
Virágos Gábor régész onnan indított, hogy van egy hiányzó asszociatív tudás: a legtöbben a régészekről Indiana Jonesra, nem pedig László Gyulára asszociálunk. A középkori magyar örökségünket nem ismerjük, rajtunk végigmentek a törökök, Habsburgok, oroszok, a pusztítás hatalmas: amit ma látunk örökségünkként, egészen pici százaléka annak, ami volt. Franciaországban minden hegytetőn ott áll egy díszes vár, nálunk várromokat találunk, felújítás alatt álló kastélyokat és templomromokat.
Ezek a hálózatok léteztek Magyarországon, de a mai közönség számára láthatatlanok – folytatta a régész. Hiába dolgozunk ezeknek a felderítésén, de ha nem tesszük láthatóvá, nehezebben épül be a közös tudatban.
A magyar jövőt csak magyar múltra lehet építeni, de ezt kevéssé ismerjük.
Kántor Zoltán nemzetpolitikai szakértő szerint egyre jobban ismerjük a határon túli örökségünket, mert bár sok településen magyar már nem ér, de az örökséget meg kell óvni, látogatni lehet. Ami összeköt minket, az a nyelv, és amikor nemzetről beszélünk, érdemes a nemzetépítésre összepontosítani.