Magyar észjárás és szociáldemokrácia, a 21. század világnézete és Herzl Tivadar. Megjelent az új Kommentár folyóirat!
Megjelent a Kommentár konzervatív folyóirat legújabb, idei első száma, melynek témája a Magyar világ. A folyóirat nyitó cikkét Czopf Áron történész jegyző, aki felteszi a kérdést: „Igaz-e, hogy véget ért a világnézetek kora? Már több mint kétszáz év telt el, mióta először leírták a Weltanschauung fogalmát; természetesen még nem politikai értelemben, hiszen a világ egy kiváltképp nempolitikai fogalom, sőt puszta említése is rejtett tiltakozás a politikum elvével szemben. Akárhogy is, ez a kétszáz év elég időt adott a politikai ideológiáknak, hogy felfalják és megemésszék a világot, de arra is, hogy az emésztés görcsei lassan elmúljanak. Több mint fél évszázada nem is divat már politikai világnézetekről beszélni, maga a fogalom pedig a filozófiából is ki-kikopott. De amennyire divatos, épp olyannyira felesleges ma világnézet utáni korról beszélni. Ez csak fecsegés.
Az igazi kérdés az, hogy mi töltheti be a világnézet szerepét a 21. században?”
Turgonyi Zoltán filozófus az európai értékek átértékeléséről írt. „Hazánkat évek óta érik rendszeres támadások Brüsszelből arra hivatkozva, hogy a magyar kormány állítólag nem tartja tiszteletben az európai értékeket. Vizsgáljuk meg tehát ezeket, hogy lássuk, baje egyáltalán, ha valaki nem tiszteli őket abban a formában, ahogyan ezt a mai nyugati világban uralkodó nézetek képviselői elvárják, s nem kellene-e inkább egész civilizációnknak paradigmaváltást végrehajtania, gyökeresen átalakítva értékrendjét.”
Pető Zoltán politikatudós Edgar Julius Jungról és a nemzetiszocializmus konzervatív kritikájáról írt. Jung Franz von Papen, a Németországban 1933 januárjától kormányzó első Hitler-kabinet alkancellárjának náciellenes beszédírója volt, akit a „hosszú kések éjszakáján” öltek meg. Konzervatív gondolkodásának feltárása aktuális téma.
Szilvay Gergely történész, lapunk Munkatársa az amerikai Délről írt, mely témában könyve is megjelent. „Az amerikai Délen összesűrűsödött, feltorlódott a történelem. A fülledt, mediterrán-szubtrópusi vidék jelentős részét francia és spanyol hódítóktól foglalták el az angolszászok. A túlfűtött mediterrán karakter találkozik itt a higgadt északival. (...) Az eredmény: nem egy kiegyensúlyozott, mérsékelt valóság, hanem complexio oppositorum, a markáns ellentétek egysége.”
Balázs Géza nyelvész felteszi a kérdést: „Hol van a magyar nyelv? Fűben, fában, orvosságban? Természetben? Tájban? Társadalomban? Emberben? Fejünkben? Nyelvünk hegyén? Egy szellemi világban? Valószínűleg ez mind igaz. Ebben az írásban újszerűen, de azért a ritka elődöket megidézve keresem a magyar nyelvet, valamint rámutatok egy tudományos hiányosságra, mégpedig arra, hogy a nyelvtudomány nem szorgoskodik eléggé a magyar nyelv keresésében.”
Horváth Szilárd műsorvezető, tanár a magyar néphagyomány fontosságáról ír, melyet meg kell őrizni, s melyhez vissza kell nyúlni.
„Nemzeti identitásunk legerősebb alapja néphagyományunk,
amely sok ezer éves kollektív bölcsességünk hordozója. Ezen a kollektív bölcsességen alapul az a kulturális immunrendszer – nevezhetjük magyar világlátásnak is –, amely megóvott bennünket a történelem eddigi viharaiban. Segít megkülönböztetni a lényegeset a lényegtelentől, a hozzánk illőt az idegentől, s megóv bennünket a szélsőséges kicsapongásoktól. S ami a lényeg: bár a múltat hordozza, de nem mögöttünk van, hanem bennünk.”
Kántor Zoltán szociológus-politológus a nemzet és nemzetpolitika fogalmait járja körül. „Az európai országok állampolgárai nemzeti mivoltuk által tagjai politikai közösségüknek. A nacionalizmus megjelenésével visszaút nélküli ösvényre léptek az európai közösségek. Nincs olyan, hogy posztnemzeti állapot: nem térhetünk vissza a nemzet nélküli világhoz” – szögezi le.
Gerő András történész még halála előtt adta le ötödik, s egyben utolsó írását a lapba. A magyar főváros történetét áttekintő szövegét a lap a nemrég elhunyt történész munkássága előtt tisztelegve, posztumusz közli.
Paár Ádám kutató a népeik nemzetszemléletéről írt.
Baczoni Dorottya történész, a XX. Század Intézet igazgatója Herzl Tivadar, Izrael állam megálmodójának munkásságát tekinti át.
„Kivételes dolog, ha egy nép két államalapítót is ad a világnak.
Mi, magyarok azonban ezzel is büszkélkedhetünk: Szent István mellett ugyanis Magyarország szülöttje volt Izrael állam megálmodója, a politikai cionizmus atyja, az államalapítóként tisztelt Herzl Tivadar is.”
Deme Tamás neveléstudós Karácsony Sándor munkásságának nyomán a magyar észjárásról írt. „Igen, tapasztalataink szerint van magyar gondolkodásmód, élő, megismerhető. Ez a sajátosság megtalálható a logikánkban, nyelvünkben, nevezhetjük észjárásnak is.”
Galló Béla szociológus a baloldal alapvető fogalmairól, a kommunizmusról és a szociáldemokráciáról írt.
Simon János történész a bal- és jobboldalról írt egykor és most. „A biológiai adottságokban régóta közismert, hogy eltérnek egymástól a bal oldali és a jobb oldali testrészek, sőt az is bizonyított, hogy a két agyféltekénk eltérő módon működik.” Ezen analógia mentén vizsgálja meg a fogalmak eredetét, mai helyzetét.
Veszprémy László Bernát történész, lapunk munkatársa Berend Béla rabbi eddig lappangó emlékirataiból közölt részleteket. A rabbit a második világháború után kollaborációs vádakkal illették, megkínozták a kommunista rendőrségen, majd népbíróság ítélte el, s végül mentette fel.
A lap továbbá közli Joó Tibor A magyar nemzet eredete című, 1939-es írását is.
Ezen felül a lap recenziókat is közölt a következő könyvekről és szerzőktől: A tihanyi jobboldalról írt G. Fodor Gábor és Nagy Ervin, Matolcsy György: Az idő mintázatai című könyvéről Békés Márton, Tóth I. János: Ökologiukus társadalom fenntartható népességgel című könyvéről Kitta Gergely, Molnár Tamás: Az értelmiség bukása című könyvéről Czopf Áron, A megőrzés parancsa (Szerk. Botos Máté, Fekete Balázs) kötetről Jancsó András, Gali Máté: A próbára tett nemzet című könyvéről Veszprémy László Bernát, John J. Mearsheimer: A nagy téveszme című könyvéről Biró András, és végül Vissy András: Kitelepítés című kötetéről Uri Dénes Mihály.
Fotó: Kommentár, Facebook
Lapunk értesülései szerint egy sor jobbikos múltú háttérember segíti Magyar Pétert a szervezésben. Úgy tűnik, egymásra talál a végleg baloldalra sodródott párt hátországának több tagja, és az érdemi szervezet nélküli politikus.
A rendőrterror hazánk történetének egyik mélypontja.
Amikor a „haza minden előtt” elkorcsosulva, megszégyenítve a „Család minden előtt”-é válik, ott a bűn marja az egykor volt köztársaság mára beteg testét.
Meglehet, hogy a Momentummal kötött zuglói szövetség az ezredfordulós baloldal halálba menetelésének újabb állomása lesz.
„Magyar Péter a legdurvább háborús retorikát képviselő Európai Néppárthoz akar csatlakozni” – közölte a fideszes EP-képviselő.
Ott tartunk, hogy már a gyermekvédelmi törvény eltörlését kell követelniük a baloldali pártoknak a „nem létező” LMBTQ-lobbi miatt.
A francia elnök szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen megoldások adhatnak valódi védelmet a kontinensnek.
Az MCC főigazgatója szerint a vita megszűnése rossz hatással lesz a tudományra, a gondolkodásra és az intellektuális fejlődésre is.
