Mi lesz a 21. század domináns világnézete? Kiderül az új Kommentárból!

Megjelent a Kommentár konzervatív folyóirat legújabb, idei első száma, melynek témája a Magyar világ. A folyóirat nyitó cikkét Czopf Áron történész jegyző, aki felteszi a kérdést: „Igaz-e, hogy véget ért a világnézetek kora? Már több mint kétszáz év telt el, mióta először leírták a Weltanschauung fogalmát; természetesen még nem politikai értelemben, hiszen a világ egy kiváltképp nempolitikai fogalom, sőt puszta említése is rejtett tiltakozás a politikum elvével szemben. Akárhogy is, ez a kétszáz év elég időt adott a politikai ideológiáknak, hogy felfalják és megemésszék a világot, de arra is, hogy az emésztés görcsei lassan elmúljanak. Több mint fél évszázada nem is divat már politikai világnézetekről beszélni, maga a fogalom pedig a filozófiából is ki-kikopott. De amennyire divatos, épp olyannyira felesleges ma világnézet utáni korról beszélni. Ez csak fecsegés.

Turgonyi Zoltán filozófus az európai értékek átértékeléséről írt. „Hazánkat évek óta érik rendszeres támadások Brüsszelből arra hivatkozva, hogy a magyar kormány állítólag nem tartja tiszteletben az európai értékeket. Vizsgáljuk meg tehát ezeket, hogy lássuk, baj­e egyáltalán, ha valaki nem tiszteli őket abban a formában, ahogyan ezt a mai nyugati világban uralkodó nézetek képviselői elvárják, s nem kellene-e inkább egész civilizációnknak paradigmaváltást végrehajtania, gyökeresen átalakítva értékrendjét.”


Pető Zoltán politikatudós Edgar Julius Jungról és a nemzetiszocializmus konzervatív kritikájáról írt. Jung Franz von Papen, a Németországban 1933 januárjától kormányzó első Hitler-kabinet alkancellárjának náciellenes beszédírója volt, akit a „hosszú kések éjszakáján” öltek meg. Konzervatív gondolkodásának feltárása aktuális téma.

Szilvay Gergely történész, lapunk Munkatársa az amerikai Délről írt, mely témában könyve is megjelent. „Az amerikai Délen összesűrűsödött, feltorlódott a történelem. A fülledt, mediterrán-szubtrópusi vidék jelentős részét francia és spanyol hódítóktól foglalták el az angolszászok. A túlfűtött mediterrán karakter találkozik itt a higgadt északival. (...) Az eredmény: nem egy kiegyensúlyozott, mérsékelt valóság, hanem complexio oppositorum, a markáns ellentétek egysége.”

Balázs Géza nyelvész felteszi a kérdést: „Hol van a magyar nyelv? Fűben, fában, orvosságban? Természetben? Tájban? Társadalomban? Emberben? Fejünkben? Nyelvünk hegyén? Egy szellemi világban? Valószínűleg ez mind igaz. Ebben az írásban újszerűen, de azért a ritka elődöket megidézve keresem a magyar nyelvet, valamint rámutatok egy tudományos hiányosságra, mégpedig arra, hogy a nyelvtudomány nem szorgoskodik eléggé a magyar nyelv keresésében.”

Horváth Szilárd műsorvezető, tanár a magyar néphagyomány fontosságáról ír, melyet meg kell őrizni, s melyhez vissza kell nyúlni.

amely sok ezer éves kollektív bölcsességünk hordozója. Ezen a kollektív bölcsességen alapul az a kulturális immunrendszer – nevezhetjük magyar világlátásnak is –, amely megóvott bennünket a történelem eddigi viharaiban. Segít megkülönböztetni a lényegeset a lényegtelentől, a hozzánk illőt az idegentől, s megóv bennünket a szélsőséges kicsapongásoktól. S ami a lényeg: bár a múltat hordozza, de nem mögöttünk van, hanem bennünk.”

Kántor Zoltán szociológus-politológus a nemzet és nemzetpolitika fogalmait járja körül. „Az európai országok állampolgárai nemzeti mivoltuk által tagjai politikai közösségüknek. A nacionalizmus megjelenésével visszaút nélküli ösvényre léptek az európai közösségek. Nincs olyan, hogy posztnemzeti állapot: nem térhetünk vissza a nemzet nélküli világhoz” – szögezi le.

Gerő András történész még halála előtt adta le ötödik, s egyben utolsó írását a lapba. A magyar főváros történetét áttekintő szövegét a lap a nemrég elhunyt történész munkássága előtt tisztelegve, posztumusz közli. 

Paár Ádám kutató a népeik nemzetszemléletéről írt.

Baczoni Dorottya történész, a XX. Század Intézet igazgatója Herzl Tivadar, Izrael állam megálmodójának munkásságát tekinti át.

Mi, magyarok azonban ezzel is büszkélkedhetünk: Szent István mellett ugyanis Magyarország szülöttje volt Izrael állam megálmodója, a politikai cionizmus atyja, az államalapítóként tisztelt Herzl Tivadar is.” 

Deme Tamás neveléstudós Karácsony Sándor munkásságának nyomán a magyar észjárásról írt. „Igen, tapasztalataink szerint van magyar gondolkodásmód, élő, megismerhető. Ez a sajátosság megtalálható a logikánkban, nyelvünkben, nevezhetjük észjárásnak is.”

Galló Béla szociológus a baloldal alapvető fogalmairól, a kommunizmusról és a szociáldemokráciáról írt. 

Simon János történész a bal- és jobboldalról írt egykor és most. „A biológiai adottságokban régóta közismert, hogy eltérnek egymástól a bal oldali és a jobb oldali testrészek, sőt az is bizonyított, hogy a két agyféltekénk eltérő módon működik.” Ezen analógia mentén vizsgálja meg a fogalmak eredetét, mai helyzetét.

Veszprémy László Bernát történész, lapunk munkatársa Berend Béla rabbi eddig lappangó emlékirataiból közölt részleteket. A rabbit a második világháború után kollaborációs vádakkal illették, megkínozták a kommunista rendőrségen, majd népbíróság ítélte el, s végül mentette fel.

A lap továbbá közli Joó Tibor A magyar nemzet eredete című, 1939-es írását is.

Ezen felül a lap recenziókat is közölt a következő könyvekről és szerzőktől: A tihanyi jobboldalról írt G. Fodor Gábor és Nagy Ervin, Matolcsy György: Az idő mintázatai című könyvéről Békés Márton, Tóth I. János: Ökologiukus társadalom fenntartható népességgel című könyvéről Kitta Gergely, Molnár Tamás: Az értelmiség bukása című könyvéről Czopf Áron, A megőrzés parancsa (Szerk. Botos Máté, Fekete Balázs) kötetről Jancsó András, Gali Máté: A próbára tett nemzet című könyvéről Veszprémy László Bernát, John J. Mearsheimer: A nagy téveszme című könyvéről Biró András, és végül Vissy András: Kitelepítés című kötetéről Uri Dénes Mihály.

Fotó: Kommentár, Facebook