A magyar, aki bevette Berlint – hamarosan moziban a Hadik-film

Hadik András, illetve a Hadik huszárezred története kevéssé közismert fejezete a magyar történelemnek, a filmmel ezt a hiányt pótolnák?

Részben. A Hadik ugyanakkor egy nagyszabású,

ami sok évtizede, gyakorlatilag A kőszívű ember fiai és az Egri csillagok óta hiányzik a hazai mozgóképes palettáról. 

Azért is, mert ez egy igen drága műfaj; egy ilyen alkotásban részt venni kivételes lehetőség egy rendező számára.

Mindenképpen. De ami engem még ennél is jobban vonzott, az a történet lehetetlensége. És az, hogy Hadik András személyén keresztül megmutassuk a ma emberének, milyen bravúros gondolkodás, mennyi hit és bátorság kell hozzá, hogy valaki akkor is belevágjon valamibe, ha rajta kívül senki nem hisz a sikerben. Azonkívül persze, hogy Hadik élettörténete önmagában filmre kívánkozik. Az ember nem győz ámulni, miként lehetséges, hogy egy felvidéki, középnemesi családból származó fiatal férfi, egy névtelen senki, ráadásul abban a korban, amikor Magyarországnak még csak önálló státusza sincs, hirtelen kiemelkedik, és a Habsburg Birodalom legnagyobb hadi főméltósága lesz. Majd annak ellenére, hogy végigcsatázza az életét, ágyban, párnák között hal meg. 

Sághy Tamás, Szikora János, László Zsolt és Trill Zsolt a Hadik forgatásán (B&L Line)

Közben pedig végrehajt valamit, amire a maga korában minden épeszű ember azt mondta volna, hogy egy vicc: Berlint senkinek sem sikerülhet elfoglalni. 

Hát neki sikerült. Ami még akkor is óriási dolog volt, ha a kezére játszott egy szerencsés történelmi helyzet. A porosz hadvezetés elbizakodottságában, mondván, kinek jutnak eszébe ilyen őrültség, bevenni Berlint, kivonta a fő ütőerejét a városból. De akárkik még így sem lettek volna képesek erre a tettre: Hadik gyors helyzetfelismerése, az ő és a huszárjai vakmerősége, fizikai ügyessége, fantasztikus állóképessége kellett hozzá, hogy néhány nap alatt, javarészt éjjel haladva, erős vágtában odaérjenek, és elfoglalják a várost.

Számomra ez volt a kulcsmondat, amit instrukcióként használtam a színészeknél, amikor elképzeltünk egy csatajelenetet vagy egy hadi helyzetet: helyezkedjünk bele egy olyan rendkívüli ember lelkivilágába, mentalitásába, aki így áll az élethez. Ebből a típusból régen is kevés volt és ma is kevés van.

Vagyis ez egyben egy hőstörténet is?

Kifejezetten. A magyar történelemnek rengeteg hőse van, köztük olyanok is, akikre soha nem szoktunk gondolni, sokszor azért, mert azt sem tudjuk, hogy léteztek. Hadik András viszont nem csak amiatt érdemli meg, hogy végre felfedezzük magunknak, mert a csatéren hős volt. Hanem mert ugyanolyan hős volt államvezetőként is. A merészségén, a katonai-stratégiai képességén túl volt egy fontos tulajdonsága, ami minden pozíciójában megkülönböztette a kortársai nagy részétől: az embersége. Talán köze van ehhez, talán nem, de az életrajzírói szerint eredetileg papnak készült, csak később váltott katonai pályára.

a parancsokat mindig végrehajtotta, ám a katonáit soha nem küldte mészárszékre. Jellemző történet például, hogy egy alkalommal, amikor a hadi helyzet reménytelen volt, egyszerűen beteget jelentett, mert nem akarta feleslegesen kockáztatni az emberei életét.

A történelmi filmekkel kapcsolatban visszatérő kérdés, számonkérhető-e rajtuk, és ha igen, milyen mértékben a valóság. A Hadik esetében hogyan aránylik egymáshoz tény és fikció?

Nagyon alaposan utánanéztünk a korabeli történéseknek, de mivel ez nem egy dokumentum-, hanem egy játékfilm, nyilvánvalóan nem ragaszkodtunk hozzá, hogy mindent pontosan úgy vigyünk vászonra, ahogyan az a valóságban megesett. Egy megfilmesítésre érdemes történelmi szituációban szerintem amúgy sem ez a lényeges, hanem a minden korban érvényes üzenet átadása – és ezáltal a figyelem felkeltése. A tényeknek bárki utánanézhet a lexikonokban, a történelemkönyvekben meg az interneten.

Hadik-teaser (Nemzeti Filmintézet)

Ezekre az üzenetek pedig, úgy tűnik, nagyon is vevő a közönség, a történelmi filmeknek, de különösen a sorozatoknak évek óta reneszánsza van, nem utolsósorban a streamingszolgáltatók saját szériáinak köszönhetően. Ennek mi lehet az oka?

Valóban van egy ilyen nemzetközi trend. Hogy miért, abban nem szeretnék okoskodni, de talán köze van hozzá, hogy az emberek mára belefáradtak a színtiszta fikcióba. És hát valljuk be őszintén, az életnél tényleg nincs jobb forgatókönyvíró; elég kiválasztani néhány fantasztikus valós történetet vagy személyt, és máris ott az alapanyag a legzseniálisabb drámákhoz, filmekhez.

amit nem lehet csupán arra fogni, hogy a szocializmusban nem volt lehetőség ilyenek elkészítésére. Jó példa erre a rendszerváltás előtti lengyel filmművészet, ahol a legvadabb kommunista érában is sorra készültek a lengyel történelem nagy epizódjait feldolgozó sikeres alkotások; gondoljunk csak Andrzej Wajda egész munkásságára. De soha nincs késő hozzá, hogy mi is elkezdjük törleszteni ezt a régi adósságunkat.

Ebben a műfajban különösen nagy szerepe van színész és szerep egymáshoz valló illeszkedésének, a címszereplő Trill Zsolt egyértelmű választás volt?

Amikor először megkaptam a forgatókönyvet, eleve az a megjegyzés szerepelt rajta, hogy úgy olvassam, hogy Hadik András Trill Zsolt lesz, de ha akad jobb ötletem, mondjam bátran. Némi töprengés után aztán magam is arra jutottam, hogy erre a szerepre nincs ma nála alkalmasabb színész Magyarországon. És igazunk, igazam lett.

ritkán adódik ilyen tökéletes alkat- és mentalitásbeli egyezésen alapuló találkozás színész és szerepe közt. A kezdetektől ő volt a tartóoszlop, ami köré felépítettük a házat, azaz kiválasztottuk a többi szereplőt. A történetben szereplő nagy triász másik két tagját ezért sokáig kerestük, és nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy Szalma Tamás Babochayként és Molnár Áron Gvadányi Jószefként hasonlóan jó választás volt. Az epizódszereplők mindegyike ugyanígy kiragyog, csak hogy néhányat említsek, Mária Teréziát Horváth Lili, Hadik tisztiszolgáját Derzsi János, Tun mestert Reviczky Gábor, Von Bockot László Zsolt játssza. Igazi kuriózumként feltűnik a filmben Tordy Géza és Körtvélyessy Zsolt is, az ő jelenlétük tisztelgés a legendás 80 huszár című film emléke előtt.

A Hadik története jobbára a határainkon túl, Ausztriában és Oroszországban játszódik, mégis hazai helyszíneken forgattak. Hol?

Mint minden film esetében, minket is befolyásoltak az anyagi lehetőségek, plusz a forgatás kezdetekor bejött a második covidhullám, ezért kétszeres okból is muszáj volt kompromisszumos megoldásokat keresnünk. Szerencsére kiváló helyszínekre akadtunk, forgattunk Keszthelyen, Gyenesdiáson, Mohácson, Pécsen, Pécelen és Babatpusztán. Utóbbi nagy meglepetés volt nekem is. Nem tudtam róla, hogy ebben a falatnyi országban, amiről az ember azt hiszi, ismeri, mint a tenyerét, ráadásul a fővároshoz közel, akad ilyen csodálatosan sokarcú tájegység; Babatpuszta, éppen e miatt a változatosság miatt, rengeteg jelenetet tökéletesen kiszolgált.

A huszárokról mindannyiunkban él egy jellemző kép, főként az 1848-as időszakból. A kosztümöket ehhez kellett igazítani, vagy ragaszkodtak a korhű ábrázoláshoz?

A jelmeztervező Szakács Györgyi óriási szakmai-művészi tudása, rutinja segített abban, hogy a Hadik e téren is egyedülálló legyen. A XVIII. századról beszélünk, amikor a huszárok valóban nem egészen úgy néztek ki, mint az 1848-as utódaik, akiknek az öltözékét veszik alapul jellemzően a mai hagyományőrzők is. Először kicsit meg is ijedtünk, mit fog szólni ehhez a másféle, a megszokottól eléggé eltérő megjelenítéshez a közönség. De a végeredményt látva azt hiszem, a film percek alatt ledolgozza a kezdeti idegenkedést, és nem csupán új hőst, hősöket teremtünk vele,

***

A Hadik a Nemzeti Filmintézet támogatásával a B&L Line gyártásában készült, producere Nagy Endre, rendezője Szikora János, technikai rendezője Dyga Zsombor, operatőre Győri Márk. Az akciójelenetek megtervezésében a hollywoodi kaszkadőrszakértő, Steve Dent (Robin Hood, Az ember gyermeke, Amerika kapitány) és Gulyás Kiss Zoltán közreműködött.

Nyitókép: Hadik András szerepében Trill Zsolt (Vertigo Média)