Művészet vagy vandalizmus? – TakerOne street art művész a Mandinernek
2022. szeptember 07. 18:01
Biztosan mindenki látott már vonatokra fújt random betűkombinációkat, HÉV-megállókba felfestett színes figurákat vagy emeletes házakat befedő komplett műalkotásokat. De vajon honnan ered a falfestés története, mekkora a hazai graffitis szubkultúra, milyen műfajok vannak, mi számít legális, és mi illegális falrajznak, s vajon hogyan készülnek a több emelet magas alkotások? TakerOne hazai street art művésszel beszélgettünk!
2022. szeptember 07. 18:01
p
13
10
37
Mentés
A graffitik a modern nagyvárosi élet mindennapi velejárói, legyen szó illegálisan vonatokra fújt becenevekről, köztéri, úgynevezett legális falakra festett színes képekről, vagy többemeletes házakon, tűzfalakon díszelgő, megrendelésre készített művészeti alkotásokról. De vajon honnan ered a falfestés története, mekkora a hazai graffitis szubkultúra, milyen műfajok különböztethetők meg, mi számít legális-, és mi illegális falrajznak, s vajon hogyan készülnek a több emelet magas alkotások? TakerOne-nal, a hazai street art szcéna egyik legismertebb művészével beszélgettünk.
***
Street art és graffiti. Tegyük kicsit rendbe a fogalmakat! Végül is melyik mit jelent? Miben különböznek?
Szó szerinti értelemben a graffiti a street art, tehát az utcai művészetek része, de köznapi használatban valóban különbséget teszünk e kettő – mint műfajok – között. A graffiti tipikusan betűfestés, az alkotók a saját neveiket festik, népszerűsítik a saját szubkultúrájukon belül, különböző komplexitású formákban, legyen az egy gyors tagelés, vagy színes, kidolgozott, időigényes alkotás, illetve bármi e kettő között. A street art ezzel szemben sokkal inkább az utca emberének szól, gyakran valamiféle mondanivalóval rendelkezik, néha ez utóbbi fontosabb is, mint a kivitelezés minősége.
Behoznám még a mural art fogalmát is, ami jellemzően nagyobb falfelületek koncepciózus festését jelenti, ahol elsősorban az esztétika kap hangsúlyt, ritkábban valamiféle üzenet.
Míg a fentiek előfordulnak illegális és legális formában is, a muralok jellemzően legálisan, engedéllyel készülnek.
Akkor tehát a street art nem a graffitizés hízelgőbb, elfogadóbb megnevezése?
Nem, az esetek többségében nem graffitire gondolunk, ha street artról beszélünk.
A céltalan falfirkálásról mi a véleményed?
Nem hiszem, hogy túl gyakori lenne, hogy valaki céltalanul firkálna. Ha a tagelést értjük ez alatt, annak is megvan a maga funkciója, az illető nevének a graffitis szubkultúrán belüli terjesztése.
Mondhatjuk akkor, hogy a tag kvázi a „legigénytelenebb alkotás” ebben a műfajban? A kezdetekkor tényleg valamiféle területmegjelölő funkciója volt az utcai bandák között?
Alapvetően annak a fajta tagelésnek, amiből a graffitis szubkultúra kinőtte magát, sosem volt területmegjelölő funkciója, már az első New York-i tagelők is viszonylag öncélúan – a saját becenevüket mindenhova felírva – egyfajta hírnév, ismertség elérésére törekedtek.
Később ezek az apró feliratok nőttek nagyobbra, szebbre, színesebbre, stílusosabbra az évek során, ahogy fejlődött a graffiti.
Az, hogy az utcai bandák szintén festékszórót használtak/használnak a területük megjelölésére, minden bizonnyal praktikusság okán történt így, de nem szükségszerűen van köze ennek a graffitihez, ahogy a „Szeretlek Marika” feliratoknak sincs.
Neked korábban volt esetleg ilyen „tagelős korszakod”?
A graffiti által csöppentem bele a falfestés világába, bizonyos szinten részt vettem ennek a műfajnak a különböző tevékenységeiben, de így több mint húsz évvel később ennek már nincs sok relevanciája.
Graffiti, mint underground művészeti ág – mit gondolsz, valóban tekinthető művészetnek?
Miután az Egyesült Államokban már a ’70-es években a galériákba emelték a graffitit, úgy érzem, lassan itt lenne az ideje annak, hogy Magyarországon is túllépjünk ezen a kérdésen.
Mi a célja a steet artnak?
Amit az adott alkotás alkotója szán neki. Lehet ez pusztán esztétika, de lehet valamiféle üzenete, mondanivalója is egy alkotásnak. Értelemszerűen nem kifejezetten vannak ennek kapcsán konkrét szabályok.
Mióta foglalkozol képek fújásával?
Immár több mint húsz éve kezdtem el festeni,
akkoriban engem is a graffitis szubkultúra ragadott magával, de a betűfestésből hamar átnyergeltem a „karakterezésre”.
Ekkor már fotórealisztikus képek festésével kísérleteztem, de akkoriban még nem voltak ennyire szétszálazva a különböző műfajok, és graffitinek számított, amit csináltam. Ma már mural artist vagy street artist a pontosabb megnevezés rám.
Milyen végzettséged van egyébként?
IT-s végzettségem van, sokáig webfejlesztőként, majd big data engineerként dolgoztam, 2019 májusa óta pedig főállásban a művészeti karrieremet építgetem.
Arra emlékszel, mi volt az első rajzod?
Klasszikus graffiti „bombát” festettem: a nevemet króm (ezüst) betűkkel, fekete körvonallal.
Valóban jellemző, hogy beceneveitek/művészneveitek vannak, amik megjelennek a képeken is. A te nevednek mi a története?
Amikor választottam, szimpatikus, jól csengő szónak tűnt a Taker, és tudtam, hogy idővel úgyis hozzám nő, ha használom, így nem stresszeltem sokat ezen a kérdésen. Ma már persze tudom, hogy sokkal jobban jártam volna, ha random betűkből összeállítok egy olyan kombinációt, ami nem jelent semmit, nem egy angol szó, mert akkor az a karaktersor csak engem jelölne. Ez marketing szempontból előnyösebb lenne, de ez már késő bánat.
A graffitisek, street artosok gyakran bandákban alkotnak – neked van csapatod?
Nincs, sosem volt.
A graffitis szubkultúra mennyire elterjedt Magyarországon? Lépten-nyomon rajzokba, szignókba, firkákba botlik az ember, de nagyjából mennyien vannak, akik ezeket készítik?
Nem gondolom, hogy manapság különösen divatos lenne a graffiti, voltak ilyen időszakok is, ez most nem annyira aktuális.
A street art, mural art sokkal inkább.
Ha tippelnem kéne, szerintem még a kezdőket, fiatalokat beleszámítva sem foglalkozik 300-400 embernél több az országban graffitivel. Persze ha elszántak, ők is jelentős lefedettséget tudnak biztosítani rajzokból, tagekből. Hozzá kell tennem, jó ideje nem követem testközelből a magyar graffitis szcénát, maximum benyomásaim vannak a jelenlegi helyzetéről.
Vannak úgynevezett „legális falak” itthon, ahol nem tilos a fújás?
Akadnak, bár nem sok. Igény lenne rá, és vannak jó példák is.
Nemrégiben egy 17. kerületi piac egy csúnyán összefirkált falszakaszát nyilvánították a tulajdonosaik legális falnak,
azóta rendszeresen cserélődnek rajta a színes, látványos, minőségi alkotások.
De akkor miért vonzóbb mégis az illegális fújás?
A standard válasz erre az adrenalin szokott lenni, de ezt valószínűleg olyantól lenne érdemes megkérdezni, aki számára vonzóbb az illegális fújás. (Nevet)
Mikor és hogyan érkeztek az első komolyabb megkeresések, megrendelések?
Mivel korábban webfejlesztő voltam, és mindig is érdekelt az internet világa, már viszonylag korán saját weboldalam volt. Biztos vagyok benne, hogy a kezdeti időkben ennek is szerepe volt abban, hogy rám találjanak megrendelők. Persze az akkori munkáim igen aprók voltak azokhoz képest, amikkel manapság foglalkozom, de nem becsülném le őket, akkoriban fontosak voltak, és komolynak számítottak, hisz végre pénzt kerestem a festéssel.
Nagyon sok helyen fújtál már a világban, Amerikától Izraelen át Nyugat-Európáig. Hogyan ment híred?
Egyrészt festeni kell, az alkotásokat látják az emberek, így megismerik a művészt. Ennek van egy befektetés része is, hiszen általában saját pénzből kell finanszírozni sokáig. Másrészt egy művésznek – ha komolyabban a művészetével szeretne foglalkozni –, egyszerre kell egy vállalkozás minden aspektusával foglalkoznia, így a marketinggel is. Nem egyszer, nem kétszer fordult elő, hogy egyszerűen csak írtam egy e-mailt egy cégnek, szervezetnek vagy épp fesztiválnak, hogy szívesen együttműködnék velük, lenne-e rá lehetőség, és igenlő választ kaptam. Ez főleg a külföldi projektekre jellemző, hisz teljesen érthető, hogy a világ más pontjain nem feltétlenül ismerik a nevemet. Így elég volt egy „hali, létezem!” e-mail, és szuper lehetőségekhez jutottam az ilyen kezdeményezéseimből.
Persze ehhez szükséges az is, hogy a munkáim megnyerőek legyenek a döntéshozóknak.
Gyakran készítesz óriás-rajzokat emeletes házakra, gyárak vagy kamionok tartályaira, konténereire vagy tűzfalakra. Ilyenkor hogyan alkotsz? Milyen előkészületekkel jár? Állvány, kötél-karabiner, vetítő vagy mérőszalag? Hogy kell elképzelni? Mik a részei a felszerelésednek?
Az előkészület gyakorlatilag minden esetben ugyanaz – a dizájn elkészül előre, hiszen, ha más nem, a festékrendeléshez tudnom kell, hogy pontosan mit fogok festeni. Általában szükséges bemutatni a felület tulajdonosának a leendő művet, főleg, ha megrendelésről van szó.
A magas falakat vagy állványzatról, vagy emelőgép segítségével érem el, utóbbi használatához rendelkezem a szükséges szakképesítéssel és vezetői engedéllyel. Vetítőt én személy szerint nem használok, mérőszalagot sem gyakran, vannak technikák az ábrák falra történő arányos felvitelére, a vázlat elkészülése után pedig mondhatni már „csak” egy nagy színezőről van szó, bár ez a rész igényli a legtöbb tapasztalatot. Egyébként a festékszórón és a különböző vastagságot eredményező szórófejeken kívül nem igazán van egyéb felszerelésem.
Mennyi időt vesz igénybe mondjuk egy többemeletes tűzfal megfestése?
Ez méretfüggő. Az eddigi nagyobb munkáim nettó 1-2 hét alatt készültek el, bár az esetek többségében valamivel több napot vettek igénybe, mert mindig vannak apróbb fennakadások. Ha más nem, az időjárás kedvezőtlen állapota is hátráltatni tudja a festést.
Melyik alkotásodra vagy a legbüszkébb?
Újabban nagyon szeretem a Salt Lake City-ben készült, absztraktból fotórealisztikussá „változó” madaras munkámat.
Milyen szkillek kellenek ahhoz, hogy valaki jól csinálja ezt a tevékenységet?
Nyilván nem árt némi kézügyesség, de a legfontosabb az elszántság és kitartás a rengeteg gyakorláshoz, az pedig mindig meghozza a gyümölcsét.
Mit gondolsz, hogyan lehetne visszább szorítani az illegális graffitizést?
Egyrészt edukációval, értem ez alatt azt, hogy a tinédzserek energiáit valamivel konstruktívabb tevékenységekbe csatornázni;
másrészt pedig nyilván úgy, ahogy bármely más típusú bűncselekményt – a lebukás, és ezzel együtt a büntetés esélyének növelésével.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Bryan E. Leib szerint ostobaság az, amit az amerikai nagykövet művel.
p
18
1
17
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 37 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
emesealma
2022. szeptember 08. 14:09
Ó, nahát!
Taker. Sosem tudtam kiolvasni a művészi feliratfelfújását.
Nagyon szép munkái vannak. A Szentlélek tér és a Filatori gát közti HÉV úton nagyon szerettem nézni a gyárkerítésre elkészített felfújásokat. Nagyon sok tényleg művészi szintű, mint Taker munkái is. És ott senkit nem zavar, viszont jókat lehet nézelődni a HÉV ablakából.
Lehet ebből ötletes alkotásokat is csinálni, ami mindenkinek örömére van. Ilyen például a Gellérthegy oldalába már többször felfúj hegyi troll is. Szóval szerintem ez a művészi szintű fújás rendben van.