A jövőnek a természet és az emberi létezés alapjainak kölcsönhatásaira kell épülnie – a primitív itt az elsődlegest, ősit, alapvetőt jelenti. Az építészetnek is a természettel összhangban kell működnie, hogy élhető környezeteket teremtsünk, ahol emberi életünk alapjait is megélhetjük, nyitottan és örömtelien. Emiatt kell gondolkodásunkban visszatérni az emberi lét primitív alapjaihoz, és ezzel jövőképessé válni.
Pár éve azt mondhatták volna sokan, hogy utópisztikus a gondolkodása – de két év világjárvány és globális válságjelenségek sora után mintha érvényesebb lenne a filozófiája, mint korábban.
Így gondolom én is. És a jövőben még fontosabbá válik az effajta gondolkodás. A természet és az építészet, a környezet és a mesterséges tárgyak kapcsolati rendszeréről kell gondolkodnunk. Lehet, hogy egyre több digitális dolog vesz körbe minket, de különösen a Covid-járvány lezárásai miatt fel kellett, hogy ismernünk, mennyire fontos az emberek közötti közvetlen kommunikáció, és az emberek kapcsolata a valódi környezethez, a természethez.
Honnan jött az inspiráció ehhez az épülethez?
Egyrészt ebből a gyönyörű parkból, a Városligetből, másrészt pedig az épület rendeltetéséből, a zene házának víziójából: a zenei kiállítás, az előadások, az oktatás. Miután megnyertem a pályázatot, egy nagyszerű csapattal tudtam együtt dolgozni, a megrendelőktől a kivitelezőkig.