Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
A kortárs művészet feladata az, hogy kinyissa a néző látóterét és tágítsa a perspektíváját. Interjú.
„Hogyan állt össze a Godot Galériában látható, A kortárs művészet rontja a magyar emberek biztonságérzetét című kiállítás anyaga?
A választások előtt és után is érezhető volt, hogy egyre csak fokozódik a hangulat, nemcsak a nemzetközi, hanem a honi is. Vészjósló a cím, amely arra utal, hogy az állandó újraalkotmányozás, az újabb és újabb rendszabályozás ahelyett, hogy tágítaná az emberek mozgásterét, egyre inkább beszűkíti azt azzal az indokkal, hogy megvédi őket mindenfélétől. Ezzel szemben a kortárs művészet szándéka és feladata az, hogy kinyissa a néző látóterét és tágítsa a perspektíváját. A jelenlegi helyzetre adott válaszként születtek meg ezek a képek, amelyek egy-egy politikai-ideológiai szegmenssel kapcsolatos kritikus véleményt örökítenek meg.
A galéria hátsó falán lógó negyvenkét darabos sorozat mindegyike a magyar miniszterelnököt ábrázolja.
Ez az egész falat betöltő mű nemcsak stilárisan, hanem megjelenésében is újdonság: konceptuális, multimédia alkotással állunk szemben, amelyen negyvenkét Orbán Viktor küld fehér galambot a néző felé. A mögötte szereplő fekete kereszt a vallott ideológia szimbólumaként vagy Malevics-utalásként is felfogható. A háttérben szereplő rózsás minta a népi identitásra való utalás, míg a főszereplő megjelenése egy szovjet plakátból vett idézet. A feje felett különböző cégek logói szerepelnek glóriákként, amelyek alapvető jelenlétükkel befolyásolják Magyarország szabadságfokát és GDP-jét. A háttér pedig a szivárvány különböző színeiben jelenik meg, ami a nemi orientáció különbözőségét és szabadságát hasítja a látogató szívébe. A képeken tehát sokféle kötődés jelenik meg, mindegyik ikonikus megfogalmazásban. Ezen a sorozaton tömörítve találhatjuk meg azt a rendkívül erős ideológiai konfliktushelyzetet, amelyben jelenleg élünk, ezért a mű egyfajta Zeitgeist-ikon.
Bátorságot jelent ma ilyen kontextusban ábrázolni politikai, közéleti szereplőket?
Engem épp azért vonz a képzőművészet, mert ott nincs explicit kimondva, hogy valaki nevetséges, karikírozott, komoly, szomorú vagy imádnivaló. A politikusokat egyébként is sokféleképpen jelenítem meg, olykor groteszk módon, máskor viccesen, realistán, de van, hogy rajzfilmszerűen. Mindig az általam elmesélni szándékozott történet függvénye, hogy milyen világba, milyen kontextusba, milyen helyzetbe állítom az adott személyt.”
Nyitókép: MTI / Szigetváry Zsolt