Műemlékek célkeresztben: így pusztul a kulturális örökség Ukrajnában

Nyitóképen: lerombolt csernyihivi műemlék könyvtárépület

Írta: Erdélyi E. Péter
 

Ki ne emlékezne az Iraki Nemzeti Múzeum kifosztásra, ahonnan 15 ezer műkincset raboltak el, vagy a tálibok által felrobbantott 1500 éves afganisztáni óriási Buddha-szobor halálára, avagy a második világháború alatt szőrén-szálán eltűnt borostyánszoba esetére és hazánk Vörös Hadsereg általi kifosztására?

Ezekkel és a többi, háború viharában elpusztult műemlékekkel és műkincsekkel, amelyek egy-egy nép identitásának kézzelfogható emlékei voltak, magát a nemzetet pusztítja az ellenség.

Az ukrajnai orosz katonai invázió kezdete előtt a csernyihivi helytörténeti múzeumot nem evakuálták, bár Ukrajnát figyelmeztették egy lehetséges invázióra, és az ország vezetése, valamint az önkormányzat is tett bizonyos intézkedéséket, ezek azonban elégtelennek bizonyultak. Az orosz csapatok február 24-én Csernyihiv közelébe értek, és azonnal megkezdték a város ostromát a többszörös rakétarendszerek, a tüzérség és a tankelhárítók bevetésével. A lövedékek sokszor a lakónegyedekbe csapódtak, ahol rengeteg többszintes lakóépület és közintézmény található. A halálosan megrettent emberek – gyermekes nők, idősek, kamaszok búvóhelyeken rejtőztek el. 

„Február 24-én szinte teljes létszámban munkába álltak a múzeum munkatársai. A különösen értékes kiállítási tárgyak szétszedésével és véleményünk szerint a legvédettebb helyekre történő elszállításukkal foglalkoztunk. Ezt folytattuk február 25-én, aminek eredményeként sikerült leszerelnünk a különösen értékes muzeális tárgyaink több mint 90%-át. – mondja az első borzalmas napok eseményeiről Szergej Lajevszkij régész professzor, a csernyihivi Vaszilij Tarnovszkij Történeti Múzeum igazgatója.

Lajevszkij arról beszél: „Az első este

Bombamenedéket állítottunk fel nekik. Ezekhez múzeumi berendezéseket és anyagokat használtunk. A Csernyihiv melletti harcok idején több mint harminc ember rejtőzött a pincéinkben, az ötnapos csecsemőtől a 86 éves aggig.

Hozzáteszi: „Február 25-e után hat alkalmazott maradt a múzeumban, akiket két önkéntes segített. A három emeleten lévő múzeumi kiállítási anyag mintegy 90%-át fokozatosan lebontottuk. Óvatosan szétszedtük a vitrineket, elővigyázatosan, legalábbis nekünk úgy tűnt, kivettük a tárgyakat, speciális fóliába csomagoltuk és biztonságos helyre rejtettük el őket.”

A csernyihivi történeti múzeum kincsei, még békeidőben, egy 2021-es videón

Mindez félelmetes harci zajban zajlott. Az ablakokat az első napon ragasztószalaggal erősítették meg, majd műanyaggal vagy kartonnal borították be, ezzel akadályozták meg, hogy a robbanáshullám következtében széttört ablaküvegek szilánkjai szétszóródjanak. A folyosókat így végül teljes sötétség borította be, ezért mobiltelefonnal vagy hordozható zseblámpákkal világítottak. Az akkumulátorok gyorsan lemerültek, de nagyon nehéz volt újratölteni őket,

Ráadásul rettenetesen hideg volt, mert már az első napokban kikapcsolták a fűtést. Az utcán mínusz 15, bent plusz 2-5 fok lehetett csupán. 

„Háborús próbatételünkre március 6-án került sor, amikor a múzeum mellett felrobbant egy orosz akna. A feleségemmel kint voltunk az udvaron. Minket a kerítés és a könyvtárépület mentett meg, amely felfogta a repeszek egy részét.”

A múzeum épülete nem szenvedett súlyos károkat: több ablakot betörtek a repeszek, ezeket később a kiállítótermekben összegyűjtötték mementó gyanánt. A többi repesz egy országos jelentőségű építészeti emlék falait roncsolták össze. Több csapódott be a szomszédos regionális művészeti múzeum falaiba, ablakaiba.

„Ez az incidens még aktívabb munkára késztetett bennünket az ágyúzás ellenére is, amely szintén felerősödött. Március 11-én hatalmas bombák robbanása következtében fiókintézményünkben, a Hadtörténeti Múzeumban betörtek az ablakok. Ezek nagyon nagy, 3x5 méter átmérőjű és 1 centiméter vastag üvegtáblákból készültek és fémkeretben álltak!”

amelyekben szerencsére már nem volt több kiállítási tárgy. Másnap a múzeumi csapat a többi teremben maradt tárgyak nagy részét leszerelte és biztonságos helyre szállította – meséli az igazgató.

Őslénymaradványok, illetve Lenin feje rozsdás náci sisakban ukrajnai múzeumokban

A Csernyihiv melletti harcok során a többi lakoshoz hasonlóan

Sikerült felfogniuk az esővizet, ami a tető vízelvezető csövein folyt le. Nagyon nagy segítségükre voltak a különböző múzeumokból érkező kollégáik és egyéb aktivisták, akik osztozni akartak a sorsukban. Élelmiszert, ivóvizet, gyógyszereket, zseblámpákat, elemeket, akkumulátorokat és még sok mást adományoztak számukra, pénzt utaltak át nekik, ami nagyon fontos volt a túlélésükhöz. 

„Mindannyiuknak rendkívül hálásak vagyunk mindezért. Így kiállhattuk az ostromot, persze elsősorban a fegyveres erőink páratlan bátorságának és hősiességéknek köszönhetően. Önkénteseink találékonysága és bátorsága csodákra volt képes. A város lakóinak szükséges javakat különböző útvonalakon szerezték be és fondorlatos úton szállították ki. Nagyon fontos volt az orosz katonai horda megállítására irányuló közös cél által egyesített országok nemzetközi segítség is. Ez a segély még most is a lerombolt Csernyihivba áramlik” – fogalmaz a múzeumi vezető.

Csernyihivi állapotok a háború első hetei után

A Vaszilij Tarnovszkijról elnevezett csernyihivi Történeti Múzeum a napokban fokozatosan állítja helyre az állandó kiállításait. Most még nem képesek látogatókat fogadni, kiállításokat létrehozni és megnyitni. 

„Nyalogatjuk a sebeinket, bedeszkázzuk a betört ablakokat, leltározzuk a gyűjteményeiket és álmodozunk egy új kiállításról” – teszi hozzá a múzeumigazgató.

Jelen állás szerint

A gondosan összeállított listán templomok, kolostorok, múzeumok, régi házak, kúriák, paloták, emlékművek, színházak és egyebek szerepelnek. 

„Nehéz kiválasztani azt veszteséget, amelyik a legértékesebb, hiszen nem tudom felmérni a lerombolt épületek építészeti értékét. De régészként azt mondom, hogy nagyon nagy kár a Mariupoli Helytörténeti Múzeum lerombolása, mert rendkívül fontos gyűjteményei voltak. Olyanok, mint a sztyeppei neolitikumi, bronzkori, vagy középkori nomád kollekciók. Ami Mariupolban történik, az merő barbárság!” – jelenti ki a régész.

„Persze sok ezer civil halálának hátterében az elenyészett régészeti gyűjtemények, műemlékek valószínűleg senkit sem hatnak meg. Mindamellett én figyelem azokat a műemlékeket is, amelyek ugyan nem dőltek össze, de biztos vagyok benne, hogy a restaurátoroknak nagyon komolyan meg kell őket vizsgálniuk. Mindenekelőtt azt a három ősi, XI és XII. századi csernyihivi orosz templomot, amelyek mellett nagyjából 400, illetve 700 méter távolságra három rakéta robbant fel. Én tapasztalatból tudom, hogy mit jelent ez, mert a házam mellett egy kilométeres körzetben öt rakétarobbanás történt és minden alkalommal a házunk úgy rázkódott, mintha erős földrengés kerekedett volna. A középkori építészet számára az ilyen megrázkódtatások nagyon veszélyesek. Már maga a tény, hogy Csernyihiv központját rakétákkal bombázzák, a történelem és a kultúra elleni bűncselekmény!” – sorolja a múzeumigazgató.

A csernyihivi könyvtárépület állapota most

Ha már említésre került a Mariupoli Helytörténeti Múzeum, az bizonyos, hogy teljesen kiégett, de pontos információkat nem tudtak szerezni, mert

Az ukrán lapok azt írták erről az esetről, hogy a múzeumot a megszálló orosz hadsereg emberei fosztották ki és gyújtották fel. Az orosz portálokon viszont az jelent meg, hogy az épületet az ukrán katonaság foglalta el, mert kiváló stratégiai helyen áll, és az orosz ágyútűz áldozata lett. Továbbá azt is olvashatjuk, hogy az épületbe beköltözött ukrán katonák fosztogattak, mielőtt felgyújtották és elhagyták volna a múzeumot. Az orosz IZ.RU internet portál videóján Natália Kapusztnyikova igazgató arról beszél, hogy a múzeum 95%-át elvitték vagy elégették az ukrán katonák, de az általa megmentett legértékesebb művészeti alkotások egy titkos rejtekhelyen várták a csaták elcsitulását.

Az ukrán NV.UA internetes lap viszont erről úgy ír, hogy az igazgató saját kezűleg adta át a gyűjtemény legbecsesebb tárgyait a megszálló orosz csapatoknak. Hét világszínvonalú festményt (az egyik a világhírű Iván Ajvazovszkij műve), egy szobrot és három ikont, amelyeket az igazgató addig titkos helyen tartott.

A háború logikáját véve figyelembe

Az is életszerű, hogy a múzeumot katonai bázisként használta az ukrán hadsereg, sőt az is, hogy mielőtt feladták volna az épületet, a katonák megdézsmálták a műkincseket és felgyújtották a régiségtárat, hogy ne kerüljön az ellenség kezére.

Az viszont sokatmondó, hogy az igazgató, aki az említetteken kívül valószínűleg sok más értékes tárgyat is biztonságba helyezett, megvárta az oroszokat, majd önként és nyilvánosan adta át nekik a műkincseket. A kiégett múzeumról és az említett festmények átadásáról fényképek és videofelvétel tanúskodnak.

Romba dőlt ukrán templomok