Az Oktogon házainak elfeledett tervezője: Szkalnitzky Antal emlékezete

2021. szeptember 22. 12:01

Szkalnitzky Antal építésznek már a sírja sincs meg. Eldózerolták – pedig ő tervezte többek között a pesti Oktogon épületeit, és példaképe volt az ifjú Hauszmann Alajosnak is, a Budavári Királyi Palota később legendássá vált építészének. Szkalnitzky Antal tervezőzseni volt, de csupán 42 évet adott számára a teremtő, és a tébolydában lelte halálát. Ismét egy izgalmas cikk a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldaláról.

2021. szeptember 22. 12:01
null
Sal Endre
Sal Endre

A Baranya megyei Lakon született, édesapja jószágigazgató volt Albrecht főherceg birtokán. A család megtehette, hogy a fiú Prágában tanuljon, s mivel tehetsége is kezdett kibontakozni, így Bécsben és Berlinben ismerte meg az építészetet.

1859-ben jelent meg a lapokban, hogy a csupán 23 éves Szkalnitzky Antal a német építészeti akadémián ezüst-díj elismerést kapott. A hazai lapok is rajongással írtak róla:

Egy évvel később így is történt, hazatért bécsi, berlini és müncheni tanulmányai után. Még ebben az évben cikk jelent meg róla a Pécsi Lapokban, ami után jelezte, hogy egy-két életrajzi adat hibás, ám ezt is a legnagyobb alázattal tette. „Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ama czikk minden befolyásom nélkül íratott, s egyedül az előttem ismeretlen szerzőnek az ügy és csekélységem iránti, engem meleg hálára kötelező érdekeltségének tulajdonítható.”

Szkalnitzky Antal és a Magyar Tudományos Akadémia épületére beadott látványterve (Fotó: Arcanum/Vasárnapi Újság)

 

1861-ben elhunyt az édesapja, ám egy évvel később gyógyír volt a sebekre, hogy rátalált a szerelem. Koch Antóniát vette feleségül és két gyermekük született. A felesége testvére Koch Henrik építész volt, akivel számtalan közös munkában vettek részt, 1866-ban például a pesti Állatkert épületeinek megtervezésében. Még 1864-ben a budai József műegyetem tanára lett, műépítészetet és emléképítészetet tanított, tegyük hozzá, még ekkor is csak 28 esztendős volt. Szkalnitzky Antal is tervpályázatot nyújtott be a Magyar Tudományos Akadémia Lánchíd mellett elképzelt épületére.

Sokak szerint tökéletes pályamunkát adott be, ám végül a neves német építész, Friedrich August Stüler terve nyert,

aki Szkalnitzky egyik mentora volt, nála dolgozott egy évig. Mivel Stüler 1865-ben, a nyertes pályázat után nem sokkal elhunyt, végül Ybl Miklós és Szkalnitzky kapta a felkérést, hogy felügyeljék az építkezést.

Építészi tehetségét mutatja, hogy abban az időben a ma is ünnepelt tervezőként jegyzett Ybl Miklóssal egy szinten említették.1868-ban aztán a Műegyetem tanszékén magához vett egy 21 éves, agilis fiatalembert asszisztensnek. Az illetőt úgy hívták, hogy Hauszmann Alajos. A Budavári Királyi Palota kapcsán később legendás építésszé váló Hauszmannt Szkalnitzky már korábban ismerte, hiszen a 14 éves, még iskolás Hauszmannt kérte fel rajzolónak, mikor a Tudományos Akadémia palotáját tervezte.

Hauszmann a mentoraként tekintett rá,

s boldog volt, hogy Szkalnitzky mellett dolgozhatott, aki ekkoriban tervezte meg a Hungária szállót, a Thonet-udvart, és többek között Wodianer Albert palotáját. A budapesti Oktogont is neki köszönhetjük, ő tervezte a tér négy sarkán álló, ma is látható épületeket.

Szkalnitzky Antal tervezte a debreceni színházat is (Fotó: Arcanum/Vasárnapi Újság)

 

Évtizedekkel később is hálával beszélt róla Hauszmann Alajos: „Ő volt az első mesterem. Ő ébresztette fel bennem az építészet és műtörténelem iránti szeretetet. Az ő stílusa, alkotó képessége, művészi egyénisége, példaadó volt reám és döntő befolyást gyakorolt későbbi munkásságomra, amiért is a korán elhunyt zseniális építőművésznek örök hálával tartozom.”

Szkalnitzky Antal felívelő pályája azonban tragikusan megtört.

Súlyos betegsége megakadályozta a további alkotásban. „Nem most halt meg, hanem évekkel ezelőtt” – írta nekrológjában az Építészet című lap, hiszen halála hosszú évek szenvedéseire tett pontot. Szkalnitzky súlyos agysorvadásban szenvedett. Minden az állandó fejfájással kezdődött a halála előtt öt esztendővel, ekkor még azt gondolta, ha lazít és fürdőkben kúrálja magát, helyre jön. Nem így történt. 1874 telén Olaszországban pihent, de ez az út sem hozott javulást. Szellemi leépülése egyre csak fokozódott, s végül a legszörnyűbb lépést kellett megtennie a családjának: Lipótmezőn, a tébolydában helyezték el az építészt, aki ekkor már alig érintkezett a külvilággal. Ott is halt meg 1878. június 9-én, csupán 42 évesen.

Szkalnitzky a kortársak szerint is zseniális építész volt, ám a sors kevés időt adott neki, de rövid pályafutása során is negyvennél több csodás épület fűződik a nevéhez. Az utókor nem volt hálás vele, hiszen utcát sem neveztek el róla, ráadásul a sírja sincs már meg, mert a budai Kongresszusi Központ helyén elterülő Németvölgyi temetőt felszámolták – Szkalnitzky Antal sírjával együtt.

Nyitófotó: Fortepan

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!