Pázmány-campus: új korszak az ódon Palotanegyedben

Móré Levente írása

A Palotanegyed az a hely, „ahol a múlt és a jövő találkozik” – hangzott el Dr. Szél Ágoston, a SOTE korábbi rektorának egy korábbi köszöntőjében. És valóban: e terület történetekkel átszőtt épületei majd’ harminc oktatási és kulturális intézménynek adnak otthont, az új évtized második felére pedig a Magyar Rádió óriási (a szomszédos Múzeumkerttel azonos méretű) megüresedett területére építheti fel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új kampuszát a Bölcsészettudományi, valamint részben Információs Technológiai és Bionikai kar számára.

A mindegy ötvenezer négyzetméternyi oktatási intézmény tervpályázata épp most zajlik: az eredményhirdetés előtt érdemes megismernünk a terület történetét!

A Bródy Sándor utca – Pollack Mihály tér – Szentkirályi utca – Múzeum utca által határolt hatalmas területen a Magyar Rádió közel száz év alatt (1927-től) szövevényes épületrendszert alakított ki, ennek újjáélesztését, felhasználását pedig az Országgyűlés döntése értelmében a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre bízták. A rendelet szerint

amelyben a számos stúdió, próbatermek és szerkesztőségi irodák mellett két városi palota és az 1949-ben épült Pagoda is áll. Csereüzlet ez, ugyanis a Püspöki Konferencia ennek ellentételezéseként átadja az államnak a teljes piliscsabai campust.

Veteményeskertek helyén

A mai Palotanegyed már az 1700-as évek első felében elkezdett beépülni, amelynek elsősorban praktikus okai voltak:

többek között innen látták el a Kálvin téren, a Kecskeméti kapunál rendszeresen megtartott piacot is friss áruval.

Az ekkor még Pacsirtamezőnek nevezett terület főútja azóta is fontos közlekedési útvonal, amely szinte egyedülálló módon máig hordozza eredeti nyomvonalát. A Baross utca dűlőútként a Kálváriáig vezetett (ennek központi épülete került a Kálvária tér kialakításakor az Epreskertbe, de ez egy másik történet).

Az első lakóházak a Hatvani és Kecskeméti városkapuknál épültek (ma Astoria és Kálvin tér), a terület gyors fejlődése pedig azon is jól látszik, hogy az Országút (Múzeum körút) 1760-ra már teljesen beépült – persze, az ekkori épületek földszintes, jellemzően vályogból épített házak voltak. A 18. század végére már elkezdődött a Kerepesi (Rákóczi) és a Szolnoki (Üllői) út kiépülése is, amelyek mellett jellemzően gazdasági épületek álltak, de egyre inkább választották lakóhelynek e térséget Pest mezőgazdaságból és áruforgalomból élő lakosai. A lassan élettérré váló kertövezet hozta létre – előbb hosszanti, majd keresztirányban – Belső-Józsefváros napjainkig alig változott utcahálózatát. 

A környék egy 1837-es térképen (Hungaricana)

Mágnásfertály

A terület további fejlődését a Batthyány család 19. század első éveiben az Országútra épült rezidenciája lendítette előre (ezt vásárolták meg a Nemzeti Múzeum számára).

A legfontosabb változást viszont az 1838-as árvíz hozta el:

az épületek döntő többsége elpusztult vagy lakhatatlanná vált. A gyors iramú újjáépítés már igazi városi arculatot adott a területnek, a Guttenberg tér helyén állt Rákos-árkot betemették és elrendelték, hogy az árok vonalán belül (Somogyi Béla és Mária utcák vonalától a Múzeum körútig) csak emeletes kőházak építhetők. Innen a századfordulóig gyakorlatilag töretlen a Pacsirtamező fejlődése.

A pesti városkapuk közelsége és a viszonylag nagy, üres telkek miatt több országos intézmény székháza e területen kapott otthont. József nádor rendelkezésére két fontos épületet emeltek a negyedben: a Nemzeti Színházat (1837) és a Magyar Nemzeti Múzeumot (1847); ide épült a szabadságharcot követő első Országház (a Képviselőház, ma Olasz Kultúrintézet) 1865-ben, és itt nyílt meg a Nagyszombatról Pestre költözött egyetem orvosi kara is az Üllői út mentén. A kialakult kulturális, oktatási, majd politikai központ körül a hazai arisztokrácia sorra építette palotáit, amelyek a mai napig meghatározzák a környéket. Ekkoriban kezdték, kissé gúnyos felhanggal a 20. század első felére Palotanegyeddé szelídülő Mágnásfertálynak nevezni a területet.

– ilyenre korábban nem volt példa. E sort Festetics György kezdte meg, aki elsőként ide építette városi lakhelyét és hangoztatta: „Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája anélkül, hogy Pesten is ne legyen”. Festetics Ybl Miklóst bízta meg a tervezéssel, sokan pedig (nemesek és gazdag polgárok is) követték a példáját, így Ybl hat épületet emelhetett a környéken.

1862 és 1901 között 34 városi palota épült fel a Palotanegyedben, az ide költözők között pedig olyan ősi, nagy családokat találunk, mint a Festetics, az Esterházy, a Pálffy, a Bánffy, a Károlyi vagy épp a Dessewffy; amelyek – szintén egyedülálló módon – szinte kivétel nélkül székhelyeiket, állandó lakóhelyüket rendezték be itt.

A Festetics- és a Károlyi-palota a Nemzeti Lovardával és annak tornacsarnokával. Ybl rajza (BFL XV. 17.f.331.b. – 93/11), valamint Az Ország Tükre, 1863, 34. (Forrás: PPKE CAMPUS TERVPÁLYÁZAT)

Kis Vatikán

A két világháború között kezdték Kis Vatikánként vagy Kis Rómaként emlegetni a területet, ugyanis

A ciszterciek a Zerge (Horánszky) utcában telepedtek le, de ugyanebben az utcában nyitották meg a premontrei rend tanulmányi házát, a Norbertinumot és a Jézus Szíve Népleányai zárdáját is. A közelben a Sacré Cœur apácái gimnáziumot és kollégiumot üzemeltettek (Mikszáth tér, ma a Pázmány bölcsészkarának épülete), a Szent István társulat székháza pedig a Szentkirályi utcában épült fel (ma a Pázmány jogi karának épülete).

Bár nem katolikus intézmény, külön említést érdemel az Országos Rabbiképző, amely 1877-ben épült fel. Az 1848-49-es szabadságharc után a magyarországi zsidóknak, mivel támogatták a szabadságharcot, 2.300.000 forint hadisarcot kellett fizetniük a császárnak. Ennek egy részét az ’50-es évek elején elengedték, majd az addig befizetett 1 200 000 forintot a császár 1856-ban visszaadta azzal a céllal, hogy abból iskolát alapítsanak. Némi huzavona után a neológ zsidó közösség alapította meg végül az intézményt, amit 1916-ig hálából Ferenc Józsefről kereszteltek el. Az első két emeleten gimnázium, fölötte a teológia kapott helyet. Az 1950-es államosítás után az intézmény csodával határos módon és szinte egyedüliként a vallási közösség kezén maradhatott.

A Nemzeti Múzeum és a PPKE-campus leendő tömbje

Hullámok hátán

Nem meglepő ezek után, hogy a 19. század végétől

Ma a Palotanegyed ad otthont az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi kara, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi kara, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi kara, az Andrássy Gyula Németnyelvű Egyetem, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem számára (itt volt mostanáig az SZFE központja is); ezeken felül pedig számos intézmény található itt: a már említett Nemzeti Múzeum és Olasz Kulturális Intézet mellett a Szlovák Kulturális Intézet, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, vagy a Szabó Ervin Könyvtár központi egysége is itt található.

A világháborúk megviselték az épületeket, a negyed fejlődését, talpra állását pedig az ‘56-os eseményekben játszott központi szerepe miatt évtizedeken át gátolták, egyfajta büntetésként.

A Palotanegyed megújulása egy ritka együttállás eredménye, ugyanis nagyjából 15 évvel ezelőtt az önkormányzat, a civilek és a művészeti szféra képviselői szinte egyszerre fogalmazták meg azokat az egybevágó törekvéseket, amelyek a Palotanegyed megújítására irányultak. Az épületfelújítások és közterület-rendezések mellett a különféle szervezetek által propagált kulturális események és akciók összessége egy hosszú távú stratégiát rajzol ki a terület jövőjét illetően, amelynek alapját a különféle szereplők szoros együttműködése képezi.

A Magyar Rádió által használt területek: (1) Bródy S- utca 5-7., (2) Stúdiópalota a pagodával, (3) A Festetics-kert helyén álló üzemépület (4) Az Esterházy-palota, (5) a Nemzeti Lovarda helyén épült bunker (6) és központi rádió-irodaház, (7) 6-os stúdió, (8) Szentkirályi utca 25-27., (9) a Károlyi Alajos-palota és (10) annak kertjének helye. (Forrás: PPKE CAMPUS TERVPÁLYÁZAT)

A Rádió

Kevesen tudják, de a Magyar Rádió számára épült a világ első stúdiópalotája. A legtöbben úgy tudják, a BBC székháza volt az első, de Budapesten gyorsabban haladt az építkezés, és már 1928-ra elkészült a Bródy Sándor utca 5-7. házainak (akkoriban Sándor utca 7.) udvarán emelt épület, míg a londoni Broadcasting House csak 1932-ben nyitotta meg kapuit. Persze, azóta sokat fordult a világ és míg a BBC felújította és korszerűsítette art deco médiaközpontját, itthon az elmúlt tíz évben a szó szoros értelmében szétverték a legendás budapesti stúdiókat.

A Múzeumkerttel azonos szélességű területen tíz épületben működött megszüntetése előtt a Magyar Rádió: a szerkesztőségeknek otthont adó Bródy-épületben, a világ első stúdiópalotájaként emlegetett Stúdióépületben, a Hangarchívumnak és az adóstúdióknak kialakított Üzemépületben, a Puskin-épületnek hívott Esterházy-palotában, a bunkerstúdió betonkockájában, a központi irodaházként szolgáló Pollack-épületben, a külön épületként álló 6-os stúdióban, a hátsó utcáról elnevezett, három házat magában foglaló Szentkirályi-épületben, az Olasz-épületként emlegetett Károlyi-palotában és a mára már lebontott Fogas-épületben, ahol a műhelyek voltak.

A Stúdiópalota elé épült a „Pagoda”, a Rádió étkezdéje, amely bár a későbbi átalakítások során vesztett légiességéből és arányaiból,

A Rádió Pagodája

Az egyetemi fejlesztéssel érintett paloták

A Pollack Mihály tér három meghatározó palotájából kettő is az egyetem kezelésébe kerül. A Múzeum utca sarkán álló Károlyi-palota 1949 óta műemléki védettségű, egyemeletes, szabadon álló épület, amely a neoreneszánsz egyik legszebb budapesti emléke. Károlyi Lajos gróf megbízásából Ybl Miklós tervezte 1863-ban. Szolid sarokrizalitokra emelt manzárdos toronysüvegek keretezik a koronázópárkány fölé magasodó Károlyi-címert, míg az épület bejáratát háromosztatú árkádsorral fedett kocsifelhajtó, valamint az e fölé emelt, balusztrádos terasz hangsúlyozza. Az Ybl munkáin többször visszaköszönő teraszmegoldás (elég csak az Operaházra gondolnunk) legkorábbi példája ez.

az udvart máig bérház zárja a Szentkirályi utca felől. E bérház bevételei fedezték a palota építését és fenntartását is. Lakásait, tereit úgy pedig alakították ki, hogy onnan ablakok ne zavarják a család nyugalmát, ugyanakkor díszített tűzfalával illeszkedjen a palotához.

Az épületet 1921–1944 között az Olasz Királyság követsége bérelte a Károlyi-családtól. 1944-ben teljesen kiégett, a háború után a Bizományi Áruház raktáraként üzemelt. 1966-ban kapta meg a Magyar Rádió: a régi tervek alapján részlegesen helyreállíttatta, majd elsősorban raktárként használta, de nagyjából tíz éve üresen áll, állapota pedig rohamosan romlik.

A Károlyi-palota és kertje a fénykorban

Az Esterházy-palotát 1865 és 1871 között tervezte a tatai születésű Baumgarten Antal. Az eklektikus bérházak homlokzatát idéző, léptékében azonban igen nagyvonalú, szabadon álló, szigorú ablakrendű kétszintes épületet egy markáns osztó- és konzoldíszes koronázópárkány keretezi. Két oszloppal övezett bejárata angol mintára utal, csakúgy mint az épület sarkain kváderrel zárt téglafalazata. Hagyományos, U alaprajzú főúri palota, amelynek hátsó, gazdasági szárnya egykor istállók, illetve a személyzet szálláshelyei számára épült.

köztük a Magyar Rádió Márványtermét is. Falai két titkos ajtót és több titkos szobát rejtenek – sőt, titkos alagútja is lehetett. A legenda szerint a palota többszintes pincerendszerének a legalsóbb mélypincéjéből vezetett alagút a Múzeumkert felé. Az egyik ilyen szobában három évtizeden át, egészen 1993-ig működött a Magyar Rádió titkos irattára. A rádiósok megfigyeléséről szóló szigorúan bizalmas dokumentumokat gyűjtötték és őrizték itt az államvédelem ügynökei.

Esterházy Tamás gróf 1921-ben, nagykorúságának ünnepélyes ajándékaként kapta meg az épületet: nem bánt jól a pénzzel, így vesztette el ezt a palotát is egy párizsi lóversenyen történt összetűzést követően. Az épületnek ezután több bérlője volt, politikai szervezetek működtek benne, majd a Magyar Nemzeti Múzeumhoz került. A második világháborút kis sérülésekkel átvészelte, ezért elnöki rezidenciának választották 1946-ban, Tildy Zoltán köztársasági elnöki regnálása idejére (az ehhez szükséges átalakításokat Falus Elek tervezte). A Magyar Köztársaság második elnöke, Szakasits Árpád igen művészetpártoló ember volt, az ő felvetésére került az épület a Magyar Rádióhoz,

Kertjét a Rádió dolgozói pihenőhelyként használták, azonban az intézmény folyamatos bővülésével szükségessé vált ennek beépítése is. 1984-re elkészült el az Üzemépület sötét üvegkockája, amely Fekete Lajos és Schilling Zsolt tervezők mesterségbeli tudását igazolva szinte láthatatlan a két míves palota között, ugyanakkor remekül kiemeli a fehérre festett, címeres kovácsoltvas-kerítést.

Számos érték született és őrződött meg a Rádió épületeiben az eltelt, mintegy száz év során, amelyek védelme nem csak törvényi feladata, de kötelessége is az új tulajdonosnak.

Álljanak itt tanulságul Hatolkay Árpád, a Palotanegyed műemlékeiért síkra szálló lelkész szavai: „Nagy építészek nagy törekvéseit, kísérleteit hirdetik ezek az épületek (...) Minden kornak megvoltak a maga úttörői; nem szabad lenézni a régieket. Ha valaha különbet produkálhatunk, mint ők az azért lesz, mert okultunk az ő példájukon!”

Riportunk hamarosan az új Pázmány-campusszal kapcsolatos tervek bemutatásával folytatódik!

***

Források

Ács Gábor: Utolsó séta? Körkép a Magyar Rádió legendás épületeiről. Építészfórum.hu, 2020. https://epiteszforum.hu/utolso-seta-korkep-a-magyar-radio-legendas-epuleteirol

Bálint Angelika: Háztól házig, utcától utcáig 2. Történetek a megújuló Palotanegyedről. Józsefváros Önkormányzata, Budapest, 2020.

Birtalan Liliána, Fortvingler Éva, Győri Judit, Káldi Emese, Káldi Márton, Mann Dániel, Pesti László, Pető Rózsa, Rácz Attila, dr. Sipka Júlia, Sipka László, Soltész Judit, Szabolcs-Gyuris Éva, Tibor Tamás, Tihanyi Dominika, Tircsi Anikó, Vermes Ágota: Palotanegyed most. Útikönyv a Palotanegyedhez. Józsefváros Önkormányzata, 2012.

Hatolkay Árpád: A Nemzeti Múzeum körül kialakult palotanegyed története. kézirat, Budapest, 1958.

M. Szűcs Ilona: Palotanegyed a Józsefvárosban. Józsefváros Önkormányzata, Budapest, 1996.

Pásztor Mihály: Mágnás-Firtli. In: Magyar Hírlap, 1934. február 25.

Rozsnyai József: A pesti Esterházy-palota és lakói. In: Budapesti negyed, 2009/1(63.).

Takács Rita, Káldi Emese, Szekeres Júlia, Kalcsó Kitti: Háztól házig, utcától utcáig. Történetek a megújuló Palotanegyedről. Józsefváros Önkormányzata, Budapest, 2017.