Elszállt egy hajó a szélben – Baksa-Soós János emlékére

Örökre elment a Baksa-Soós János. Nekem meg itt van tőle ez a Stones kislemez, amit én már a bátyámtól kaptam a tizenhatodik születésnapomra. A Képzőre járt, én a Kisképzőbe, és meglehetősen nagy Stones-rajongó voltam. Ezért is landolhatott nálam a relikvia. És hogy miként jutott a Baksa-Soós kislemezéhez a tesóm? Hát így:

„Jöttem haza egy házibuliból gyalog. A Képzőre jártam már, és találkoztam egy fickóval aki azt mondta, hogy ezt a bakelitet a Baksától kapta még mielőtt kiment. Ez a Hegyalja út torkolatánál volt, az Erzsébet hídnál '90-ben, éjszaka. Most nekem adja, mert ez így van rendben. Mondta, hogy tudja, hogy jó kezekbe kerül. Különös pillanatok voltak. Aztán úgy gondoltam, nálad jó helye lesz. Örömmel adtam!”

Úgy egyébként senki nem tudott JA-t megzenésíteni, mint a Baksa-Soós és a Kex. Az még most is csontig hatol, ha rákerestek a neten. Állítólag egyszer a Latinovits is ott kagylózott a közönségben – „Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom” – és nem volt ellenére, amit hallott.

Meg hát a Kex – és a Syrius –, illetve a Baksa-Soós performanszai nélkül minden bizonnyal reménytelenebbek lettek volna azok az évek. Lásd még a Kovásznai Budapest-filmjét (Város a szememen át, 1971), amihez ugyancsak a Kex csinálta a zenét. 

Zöld-sárga, Piros madár, A család, Virágok születtek, Csillagok, ne ragyogjatok!, Elszállt egy hajó a szélben, és a többi. De jöjjön akkor az utóbbi, aztán a Paint It Black. Kevésbé közhelyes most egyébként sem jut eszembe.

„Elszállt egy hajó a szélben
Házunktól nem messze megállt
Kiszólt egy hang, hogy én menjek
Sietnek, nem várnak tovább
Óriási házakat láttam
Hallottam vonatok zaját
Felhôk közt madarak szálltak
Utánuk repülök tovább”