Elárulta a MÁV főigazgatója, mi lesz a vasútállomásokkal
Fekete Zoltán kijelentette, első a közlekedési, a vasúti funkció megtartása, ennek rovására fejleszteni nem lehet, de a helyi közösségek ellenében sem.
Egy időszakos kiállítás erejéig már lehet régi nagyjárműveket csodálni a Közlekedési Múzeum leendő új helyén, a kőbányai Északi Járműjavító területén.
Gózon Ákos írása
Csipkerózsika ébredezik: július közepén nyitotta ki kapuit – egyelőre átmenetileg, egy október végéig látható kiállítás erejéig – a látogatók előtt a Közlekedési Múzeum, betekintést kínálva leendő kőbányai otthonába, az Északi Járműjavító Dízelcsarnokába. Volt egyszer egy Északi… a történet folytatódik című időszaki kiállításával öt év után jelentkezik újra önálló tárlattal az intézmény, méghozzá a vasúti járműgyártás és -javítás legendás egykori központjában.
„A múltat és a jövőt egyszerre mutatjuk be ezen az időszaki kiállításon – mondja Zsigmond Gábor, a Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese –, hiszen az Északi Járműjavító a főváros másfél évszázados ipari örökségi helyszíne, a tágabb környezete pedig Pest első mai értelemben vett ipari negyede volt a kiegyezést követő évtizedekben. Ennek a rozsdaövezetté vált környéknek a revitalizációját hozza majd el reményeink szerint múzeumunk új székhelyre költözése, az épületegyüttes újjászületése.”
Az Északi Járműjavító 2009 előtt
Az ipari örökségi helyszínben a Közlekedési Múzeum azonnal meglátta a lehetőséget. A mintegy százötven éves terület és a környék magában hordozza a járműgyártás és -javítás, valamint az egész magyar vasút örökségét, hiszen az Északi Járműjavító közvetlen közelében helyezkedett el a MÁVAG gyár és a Józsefvárosi pályaudvar is, ezek azóta bezártak. A kiállításon az egész környék történetét megismerhetik az érdeklődők.
A mostani tárlaton a nagyközönség ebben a formájában utoljára nyerhet betekintést az érintetlen ipari környezetbe, mielőtt megkezdik a munkálatokat a múzeum új épületének kialakításához.
kezdetben több kisebb cég által, majd 1873-ban egyesültek Északi Főműhely néven. A műhely hamar kinőtte már addig sem kicsi, összesen több mint 300 kocsi egyidejű befogadására alkalmas területét. Ekkor kezdték el építeni Feketeházy János tervei alapján az 1885-re elkészülő, szomszédos mozdonyműhelyt, a ma Eiffel-csarnok néven immár a Magyar Állami Operaház intézményeként látogatható műemlék épületet is. 1890-re a főműhely az ország legnagyobb vasúti javító- és alkatrészgyártó üzemévé nőtte ki magát. A tevékenységet mindkét háború megakasztotta. Jelentős változást hozott az üzem életébe a dízelmotorok térhódítása is.
„Az 1962-ben emelt Dízelcsarnok önmagában is jelentős építészeti érték páratlan belső tereivel, V pillérekre támaszkodó, a MÁV főépítésze, a Déli pályaudvart is alkotó Kővári György által tervezett irodaépületével” – mondja a főigazgató-helyettes. A csarnok két évtizeden keresztül korszerűnek számító járműjavító technológiáknak adott otthont, ám az 1980-as évekre a gépparkja elavult, s az üzem egyre súlyosabb szakember- és létszámhiánnyal, s a növekvő javítási időből származó egyéb problémákkal küzdött. A rendszerváltozás után több szervezeti átalakítás, majd összevonás sem menthette meg az Északi Járműjavítót a gazdaságtalanná válástól, s végül a bezárástól.
Látható két darab a MÁV tipikus dízel-tolatómozdonyából, a ma 448-asként nyilvántartott M44-es típusból, egy-egy példány az ikonikus 424-es gőzmozdonyból, a vasút-villamosítás kiemelkedő alakja, Kandó Kálmán által tervezett, 1932-ben forgalomba állított V60-as villanymozdonyból, a Szellem becenéven ismert magyar sebességrekorder 242-es gőzmozdonyból, a százéves Cmn személykocsiból és az 1935-ös Árpád gyors-sínautóbuszból, amely Budapest és Bécs között közlekedett. A járművek szorosan kötődnek a helyszínhez, hiszen többségüket ott javították.
A Közlekedési Múzeum korábbi kiállítóhelye régóta súlyos helyhiánnyal küzdött, így az intézmény nem tudta bemutatni bőséges gyűjteményét. A városligeti épület igen rossz állapotba került, ráadásul azbesztszennyezett is volt. Új helyszínül olyan területet kerestek, amely kötődik a járművek múltjához, és közlekedési csomóponton, jól megközelíthető helyen fekszik. 2017 decemberében született meg a döntés, hogy az Északi Járműjavító területén, barnamezős beruházás keretében épüljön fel az új múzeum. Az új helyszínen a korábbinál lényegesen nagyobb állandó, időszaki és szabadtéri kiállításokra is lehetőség nyílik.
A múzeum kiemelt célja a helyszínen ma látható, ipari múltat idéző állapot megőrzése és világszínvonalú kortárs építészettel való kiegészítése. A mostani tárlaton a kiállított közlekedési eszközök mellett az Északi Járműjavító jövőjét is bemutatja az intézmény. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megmutassa, miért éppen a Kőbányai úton épül meg az új múzeum, s hogy miként fog kinézni a megújuló környék.
Az Eiffel-központtal szorosan együttműködve
2019-ben az új Közlekedési Múzeum terveinek elkészítésére kiírt pályázat szakmai zsűrije egyöntetű döntéssel a New York-i Diller Scofidio + Renfro építészirodát és magyar partnerét, az Ybl-díjas Noll Tamás vezette M-Teampannont választotta ki győztesnek. A tervezés jelenleg is zajlik, a Közlekedési Múzeum új állandó kiállítóhelye előreláthatólag 2026-ra készül el.
Együttműködésben az Élet és Tudománnyal
Kiállításfotók: Nyitrai Dávid / Közlekedési Múzeum
Látványterv: Diller Scofidio + Renfro