A mostani tárlaton a nagyközönség ebben a formájában utoljára nyerhet betekintést az érintetlen ipari környezetbe, mielőtt megkezdik a munkálatokat a múzeum új épületének kialakításához.
A gyártelepen a kiegyezés évében indult a vagongyártás és vele együtt a járműjavító tevékenység,
kezdetben több kisebb cég által, majd 1873-ban egyesültek Északi Főműhely néven. A műhely hamar kinőtte már addig sem kicsi, összesen több mint 300 kocsi egyidejű befogadására alkalmas területét. Ekkor kezdték el építeni Feketeházy János tervei alapján az 1885-re elkészülő, szomszédos mozdonyműhelyt, a ma Eiffel-csarnok néven immár a Magyar Állami Operaház intézményeként látogatható műemlék épületet is. 1890-re a főműhely az ország legnagyobb vasúti javító- és alkatrészgyártó üzemévé nőtte ki magát. A tevékenységet mindkét háború megakasztotta. Jelentős változást hozott az üzem életébe a dízelmotorok térhódítása is.
„Az 1962-ben emelt Dízelcsarnok önmagában is jelentős építészeti érték páratlan belső tereivel, V pillérekre támaszkodó, a MÁV főépítésze, a Déli pályaudvart is alkotó Kővári György által tervezett irodaépületével” – mondja a főigazgató-helyettes. A csarnok két évtizeden keresztül korszerűnek számító járműjavító technológiáknak adott otthont, ám az 1980-as évekre a gépparkja elavult, s az üzem egyre súlyosabb szakember- és létszámhiánnyal, s a növekvő javítási időből származó egyéb problémákkal küzdött. A rendszerváltozás után több szervezeti átalakítás, majd összevonás sem menthette meg az Északi Járműjavítót a gazdaságtalanná válástól, s végül a bezárástól.
A látogatók az időszaki tárlaton megismerkedhetnek a magyar vasúttörténet néhány legendás járművével.