Műveltségharcról nem lehet beszélni, csak kultúrharcról – kulturális kerekasztal az MCC Feszten

Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes, Ókovács Szilveszter, a Magyar Operaház igazgatója, Lotfi Begi DJ és Ferencz Marcel építész ültek le egy asztalhoz beszélgetni a magyar kultúra nagy dilemmáiról.

Kulturális háború

Az első kérdés azt járta körül, vajon a világ kulturális törésvonalak mentén szakadt-e ketté jelenleg, s vajon mi, magyarok, hogyan állunk ezzel a kérdéssel. Ókovács Szilveszter, visszaugorva az időben, a Bánk bán történetét állította párhuzamba a mai helyzettel. Rávilágított, hogy már Katona József drámájában is hangsúlyosan jelen volt az a népi-urbánus ellentét, amely csaknem ezer éve elkísér minket. Hozzátette: ez a törésvonal szinte az összes történelmi korszakon végigmegy, arról nem is beszélve, hogy a magyar történelmet elnyomó hatalmak és kényszerházasságok is szegélyezték, tehát mindig volt valami másik minta, amihez képest a magunkét másnak, fontosabbnak tudtuk érezni.

„Szívügyem, hogy a nemzeti kultúránk miként alakul. Az Operaházban nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a szereposztás magyar legyen. Pedig ez nem evidens. A világ nagy operaházaiban általában nem az számít, hogy honnan jössz, hanem az, hogy mit tudsz. Én a magyar oldalon állok.

Ha van, akkor övé az elsőbbség” – mondta Ókovács Szilveszter.

Vidéki kultúra fejlesztése és tehetséggondozás

Miklósa Erika kiemelte: nagyon fontosnak tartja, hogy a kultúra vidékre, a legkisebb falvakba is eljuthasson. Az operaénekes szerint a vidékiek maguk is sokszor rácsodálkoznak, mennyire jó helyen élnek, mégsem tudott kialakulni úgynevezett „vidéki identitástudat”. Az operaénekes szerint van egyfajta bizonytalanság bennük, pedig rengeteg olyan meghatározó ember él vidéken, akire lehetne építeni, hiszen rengeteget tesz a közösségéért. Miklósa úgy véli, a lokális közösségekben óriási erő van.

Szintén kiemelte, mennyire fontosnak tartja, hogy nagy hangsúly legyen fektetve a fiatalok tehetséggondozására, ő maga is igyekszik több ilyen programban szerepet vállalni. Úgy látja, mivel ennyire kinyílt a világ, a fiataloknak egyre nehezebb megtalálni a saját útjukat, azt, hogy pontosan mi is az a speciális irány, ami az adott fiatal számára önazonos. Ebben segítséget kell nyújtani nekik.

A kultúrharc kapcsán úgy fogalmazott: „Én nem látok semmiféle kulturális háborút, mindig arra törekedtem, hogy mindenhol mindenben megtaláljam a konszenzust.”

Lotfi Begi elmondta: amikor professzionálisan kezdett foglalkozni a zenével, eleinte mindig külföldi kiadók keresték meg. „Akkor úgy gondoltam, hogy ez lesz az út, talán az underground stílus jobban tud külföldön érvényesülni. Sokan nem is tudták egészen sokáig, hogy a Compact Disco magyar zenekar” – mesélte a DJ, majd rávilágított, hogy ez a jelenség szépen lassan elkezdett megváltozni, amikor megjelent a Punnany Massif, a Halott Pénz vagy a Wellhello, és újra menő lett magyarul énekelni.

– összegezte Lotfi Begi, majd hozzátette: „Nagy szívfájdalmam az, hogy noha tele vagyunk jó zenészekkel, zenekarokkal, énekesekkel, mégsem tudunk az LGT-n kívül felmutatni olyan zenekart vagy énekest, aki a nemzetközi térben is labdába tudna rúgni. Ebben még fejlődnünk kell!”

Ferencz Marcel szerint műveltségharcról nem lehet beszélni, csak kultúrharcról. „Én eldöntöttem, hogy nem harcolok, hanem mint az egyszeri ember, elvetem a magot, és megvárom, míg kihajt. Nem vagyok hajlandó a napi harcokba belemászni” – szögezte le az építész.

A népzene ereje

Miklósa Erika szerint vissza kell térni a gyökerekhez, ami elmondása szerint az ő életében a magyar népzenét és a magaskultúrát, az operát jelenti. „Szükség van a népzenére és a klasszikus zenére, nem mindegy hogyan neveljük a gyermekeinket” – fogalmazott.

– tette hozzá. „Amikor Amerikában a Broadway-en jártam, a társaságunkból mindenki mutatott valamit, ami az ő országára jellemző. Én elénekeltem az A csitári hegyek alatt című népdalt. Másnap megjelent a New York Times-ban, hogy mennyire csodálatos, hogy egy kíséret nélküli egyszerű dallal ennyire csodálatosan át lehet adni egy nép lelkivilágát” – mesélte az operaénekes.

Lotfi Begi elmondta, ő is nagy rajongója a magyar népzenének. „Azt gondolom, hogy a magyar népzene tudna egy olyan kitörési pont lenni a nemzetközi színtérre, amiről az imént beszéltem. Volt már ilyenre példa korábban egyébként: a Deep Forest dala Sebestyén Mártával. Hónapokig listavezető volt külföldön – egy magyar népi dallam újragondolva.” A DJ elmesélte, ő is hasonló szerzeményen dolgozik éppen a Tavaszi szél dallamát felhasználva.

Nyugat és kelet

A beszélgetés szintén izgalmas kérdése volt, hogy vajon minden, ami nyugatról jön, az jó-, minden ami pedig keletről érkezik, az rossz-e. Lotfi Begi szerint, noha sokáig valóban ez volt az uralkodó vélemény, ez ma már nem igaz. Példaként a popzenét említette: „Korábban mindenki meg volt győződve róla, hogy a popzene abszolút nyugati műfaj, közben napjainkban a koreai popbandák telt házas turnékat csinálnak  a világon mindenütt. A mai tizenévesek imádják ezeket.”

Ferencz Marcel megjegyezte:

Én ezt azóta is így gondolom – tette hozzá nevetve.

Üzenet a fiataloknak

A beszélgetés végén a meghívottak röviden üzentek a fiataloknak is. Miklósa Erika a szeretetet, a hitet és becsületet, mint erényeket emelte ki, valamint a „Légy önmagad!” jelszót adta útravalóul, Ferencz Marcel pedig azt tanácsolta, a fiatalok bátran merjenek kérdezni azoktól, akik már letettek valamit az asztalra. Ókovács Szilveszter szerint manapság a digitális tartalmakon keresztül kell meggyőzni a fiatalokat, kreatívnak kell lennünk. Hozzátette: a szülőkön is elképesztő nagy a felelősség, hogy mit mutatnak a gyermekeiknek. A legfontosabbként mégis azt emelte ki: „Hass, alkoss, gyarapíts!”

„Kitartás. A befektetett munkának mindig lesz eredménye” – zárta Lotfi Begi.

Fotók: Ficsor Márton