Kétnyelvű irodalmi folyóirat indult a magyar kultúra népszerűsítésére. Az alapító szerkesztőt, Will Collinst kérdeztük arról, hogyan szeretett bele a magyar kultúrába, miért alapít egy amerikai folyóiratot Budapesten, és szerinte tisztességesen kezeli-e a nyugati sajtó Magyarországot.
Will Collins 1985-ban született az Egyesült Államokban. Középiskolai angoltanár, aki magyar felmenőkkel is rendelkezik, és korábban az Egerhez tartozó Felnémeten tanított, azóta Budapesten él. Számos cikket írt már az American Conservative és a Newsweek hasábjaira Magyarországgal kapcsolatban. Most irodalmi vállalkozásra adta fejét, új, kétnyelvű folyóiratot alapítva Penny Truth néven.
*
Miért hozta létre a Krajcáros Igazság (Penny Truth) folyóiratot, és honnan jön a név?
A magazin azért jött létre, mert szerkesztőtársammal, Kristen Herberttel szerettünk volna fórumot biztosítani tehetséges írók számára, hogy eljussanak mind magyar, mind angol olvasókhoz. A projekt részben az unalom következménye volt az első Covid zárlat idején, 2020 tavaszán. Ami a nevet illeti, van egy nagyon vicces Heltai Jenő-novella, a Jaguár, amely egy küzdelmes budapesti újságról szól az első világháború előtt, s ebben szerepel a név. A könyv csodálatos bevezetés a magyar történelem igazán izgalmas időszakába. Reméljük, hogy a magazin megragad valamit a korszak szelleméből.
Ki finanszírozza a magazint? Tervez további számokat?
A magazint én és a szerkesztőtársam finanszírozzuk. A projekt nem valósulhatott volna meg olyan tehetséges írók, művészek és fotósok közreműködésével, akik nagylelkűen benyújtották munkájukat fizetés nélkül. Jelenleg nem vagyunk biztosak abban, hogy a projekt folytatódik-e. Reméljük, hogy elegendő pénzt gyűjthetünk egy második szám kiadásához és a közreműködők kifizetéséhez. Ezt a célt szem előtt tartva vizsgáljuk a nemzetközi és a magyar irodalmi támogatásokat.
Mennyire gondolja, hogy a magyar költészetet és irodalmat pontosan le lehet fordítani angolra?
Ez nagyon jó kérdés, mert a magyar annyira különbözik a többi nyelvtől. Szerkesztőtársam, Kristen és a fordítók, akikkel együtt dolgozott, hatalmas elismerést érdemelnek, amiért annyi időt és erőfeszítést fordítottak a magazin számára több eredeti magyar darab fordítására, a költészettől a szépirodalmon át az útibeszámolókig. Gondolom-e, hogy az angol fordítások valaha is képesek lesznek maradéktalanul megragadni a magyar nyelv gazdagságát és mélységét? Nem, nem igazán. De azt gondolom, hogy
A legjobb írás meghaladja a kulturális és nyelvi határokat azáltal, hogy az egyetemes emberi témákkal küzd. Korábban örömmel olvastam több nagy magyar szerző kiváló fordítását, Szabó Magdától Bánffy Miklósig, és azt hiszem, hogy értékelni tudom irodalmi eredményeiket, még akkor is, ha soha nem fogom fel teljesen az eredeti magyar szépségét.
Az amerikai médiában gyakran közöl véleménycikkeket Magyarországról. Cikkei meglehetősen objektív és kiegyensúlyozott írások. Mit gondol, hogyan kezeli Magyarországot a nyugati sajtó, és van-e problémája azzal, hogyan ábrázolják az országot?
Habozok általános ítéleteket hozni, mert annyi minden függ az egyes íróktól vagy kiadványoktól. Azt mondom, hogy azok írnak a legjobban Magyarországról, akik valóban itt töltöttek időt, és erőfeszítéseket tettek az ország és az emberek megértésére.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
Az esetre a Svéd Demokrata párt is reagált, nem is akárhogyan.
Ezt ismét muszáj elolvasnia mindenkinek, és kéretik terjeszteni.
