Kétnyelvű irodalmi folyóirat indult a magyar kultúra népszerűsítésére. Az alapító szerkesztőt, Will Collinst kérdeztük arról, hogyan szeretett bele a magyar kultúrába, miért alapít egy amerikai folyóiratot Budapesten, és szerinte tisztességesen kezeli-e a nyugati sajtó Magyarországot.
Will Collins 1985-ban született az Egyesült Államokban. Középiskolai angoltanár, aki magyar felmenőkkel is rendelkezik, és korábban az Egerhez tartozó Felnémeten tanított, azóta Budapesten él. Számos cikket írt már az American Conservative és a Newsweek hasábjaira Magyarországgal kapcsolatban. Most irodalmi vállalkozásra adta fejét, új, kétnyelvű folyóiratot alapítva Penny Truth néven.
*
Miért hozta létre a Krajcáros Igazság (Penny Truth) folyóiratot, és honnan jön a név?
A magazin azért jött létre, mert szerkesztőtársammal, Kristen Herberttel szerettünk volna fórumot biztosítani tehetséges írók számára, hogy eljussanak mind magyar, mind angol olvasókhoz. A projekt részben az unalom következménye volt az első Covid zárlat idején, 2020 tavaszán. Ami a nevet illeti, van egy nagyon vicces Heltai Jenő-novella, a Jaguár, amely egy küzdelmes budapesti újságról szól az első világháború előtt, s ebben szerepel a név. A könyv csodálatos bevezetés a magyar történelem igazán izgalmas időszakába. Reméljük, hogy a magazin megragad valamit a korszak szelleméből.
Ki finanszírozza a magazint? Tervez további számokat?
A magazint én és a szerkesztőtársam finanszírozzuk. A projekt nem valósulhatott volna meg olyan tehetséges írók, művészek és fotósok közreműködésével, akik nagylelkűen benyújtották munkájukat fizetés nélkül. Jelenleg nem vagyunk biztosak abban, hogy a projekt folytatódik-e. Reméljük, hogy elegendő pénzt gyűjthetünk egy második szám kiadásához és a közreműködők kifizetéséhez. Ezt a célt szem előtt tartva vizsgáljuk a nemzetközi és a magyar irodalmi támogatásokat.
Mennyire gondolja, hogy a magyar költészetet és irodalmat pontosan le lehet fordítani angolra?
Ez nagyon jó kérdés, mert a magyar annyira különbözik a többi nyelvtől. Szerkesztőtársam, Kristen és a fordítók, akikkel együtt dolgozott, hatalmas elismerést érdemelnek, amiért annyi időt és erőfeszítést fordítottak a magazin számára több eredeti magyar darab fordítására, a költészettől a szépirodalmon át az útibeszámolókig. Gondolom-e, hogy az angol fordítások valaha is képesek lesznek maradéktalanul megragadni a magyar nyelv gazdagságát és mélységét? Nem, nem igazán. De azt gondolom, hogy
A legjobb írás meghaladja a kulturális és nyelvi határokat azáltal, hogy az egyetemes emberi témákkal küzd. Korábban örömmel olvastam több nagy magyar szerző kiváló fordítását, Szabó Magdától Bánffy Miklósig, és azt hiszem, hogy értékelni tudom irodalmi eredményeiket, még akkor is, ha soha nem fogom fel teljesen az eredeti magyar szépségét.
Az amerikai médiában gyakran közöl véleménycikkeket Magyarországról. Cikkei meglehetősen objektív és kiegyensúlyozott írások. Mit gondol, hogyan kezeli Magyarországot a nyugati sajtó, és van-e problémája azzal, hogyan ábrázolják az országot?
Habozok általános ítéleteket hozni, mert annyi minden függ az egyes íróktól vagy kiadványoktól. Azt mondom, hogy azok írnak a legjobban Magyarországról, akik valóban itt töltöttek időt, és erőfeszítéseket tettek az ország és az emberek megértésére.
Tokaj-Hegyalja térsége mindig káprázatosan szép volt, és Bodrogkeresztúr, ahol mindenfelől látszanak a tokaji szőlődombok és a Zemplén tekintélyes vonulata, egészen különös miliőt áraszt magából. Petri Lukács Ádám írása.
Ha komolyan vesszük a Nobelt, akkor joggal várjuk el, hogy olyan Nobel-díjasaink legyenek, akik szeretnek magyar Nobel-díjasok lenni.
Korszakos alkotó, aki egyszerre volt a magyar népi kultúra és zenei őshagyomány megmentője és az új irányokat kereső modern művészet úttörője. Rajcsányi Gellért írása.
Nyolc-kilenc éves korától állandó kemény munkában volt része. De a természet rendjét úgy megismerte, hogy doktorálhatott volna belőle. Csóti György írása.
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
„Brüsszel után, Amerika előtt. Meló van bőven!”– posztolta a szerdai kormányülésről a miniszterelnök.
Berlini politikusok attól tartanak, hogy az Ukrajnából Németországba érkező férfiak számának hirtelen emelkedése csökkenti a Kijevnek nyújtott katonai támogatás iránti lelkesedést.
