Az egri csillagoktól Bacsó Péter A tanú-ján át Szomjas György Kopaszkutyájáig - Csík János válogat kedvenc magyar filmjeiből
„Egész gyerekkorom óta mindig sajátos élményt jelentettek a magyar filmek és rajzfilmek. Például a Magyar népmesék, amelyben Jankovics Marcell gyönyörűen fogalmazta meg képileg és figurákban a népmesei világunkat. Talán az egyik legnagyobb rajzfilmélményem a János vitéz volt, amit sokáig nem láthattak a magyarok, mert a franciák megvették. Szintén gyerekkorom kedves filmje a Keménykalap és krumpliorr, sosem felejtem el Alfonzó Bagaméri alakítását, aki a »fagylaltját maga méri«. Óriási pillanatok voltak. Ahogy egyre cseperedtem, egyre kíváncsibb lettem, merrefelé alakul a magyar filmes szakma.
Csodálatos nagyjátékfilmek születtek, olyanok, mint Várkonyi Zoltán Az egri csillagok-ja, vagy a Légy jó mindhalálig Ranódytól.
Nagy mérföldkő volt számomra a Szindbád, a sajátos művészi világával, Latinovits Zoltán és Dajka Margit kiváló színészi alakításával. Sosem felejtem el ugyanakkor A tanú című filmet sem, »…a nemzetközi helyzet fokozódik« szövegrészlet örök mondássá vált. Nagyon emlékezetes még a Hídember vagy Az indul a bakterház is a fantasztikus Bendegúz alakítással.
A tanú (Bacsó Péter, 1969)
Elképesztő teljesítményű alkotóink voltak! Akár Sára Sándor vagy a nemrég elhunyt Szomjas György, akivel még dolgozhattam együtt. Ő azért is volt kiemelkedő, mert nagyon jól ráérzett azokra a társadalompolitikai kérdésekre, amik az embereket foglalkoztatták. Érdemes volt figyelni rá. Biztosan mindenki ismeri a Kopasz kutyát a Hobo Blues Band zenészeivel, de egy viszonylag új betyárfilmet is forgatott Ferenczi Gyuriékkal. Külön öröm volt, hogy a népzenéhez is nyitottan állt. Készített filmet a táncházas zenészekről, kedves barátaim is szerepeltek benne.
A régi magyar filmekben örök érvényű igazságok jelentek meg. Ilyen például Fábry Zoltán Körhintája Törőcsik Marival. Ezek a filmek megmutatták az emberi erősségeket és gyengeségeket, az esendőséget, a szerelem ízét. A mai filmekben is mindig ezt várom. Olykor a mostani generációban is látok efféle érzékenységet, Dombrovszki Linda Pilátusa vagy Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjei igazi gyöngyszemek. Utóbbi nagyon megérintett.
Körhinta (Fábri Zoltán, 1956)
Nyitókép: Ficsor Márton
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Hogy sikerül-e neki megtalálnia, azt nem árulhatjuk el. Azt viszont igen, hogy Deák Kristóf egész estés kamaradrámája, az Egykutya alaposan feltörli velünk a padlót.
Öreg gyerekek és fiatal öregek társadalmában élünk, ahol az senki nem találja a helyét. Keith Haywarddal beszélgettünk arról miként infantilizálta a társadalmat a nyugati kultúra.
Egy újabb vámot említett az amerikai elnök.
A rendszerváltás óta nem ültek be ennyien hazánkban készült filmre.
„Nyilván nem ettől lesz gól, vagy nem gól, de ha már a szabályokról beszélünk, akkor legyünk szabályosak.”
Ők lemondtak a magyar érdekről.
