Volt egyszer egy Erdély – itt az erdélyi és román Azopan fotótár!

A cikkben szereplő fotók az Azopan saját gyűjtéséből, illetve a Fortepan-Azopan gyűjteményi együttműködésből származnak az Azopan oldaláról.

*

Hogyan született meg az Azopan-gyűjtemény? Mi volt a kiinduló ötlet?

Az eredeti ötlet vagy tizenöt éve született meg bennem, amikor tudatosan összegyűjtöttem a családunk fotóhagyatékát azzal a céllal, hogy digitalizálva átmentsem az utódainknak is. Nagyapám is fotózott az 1950-es évektől kezdődően, majd édesapám is, én pedig belenőttem. Így elég sok negatív felgyűlt az évtizedek során. Édesanyám ráadásul a néhai marosvásárhelyi „fotógyár” egyik laborjában dolgozott. a romániai fényérzékeny-anyag gyártást a marosvásárhelyi Horváth fivérek hozták létre 1946 körül; nem véletlen, hogy ott épült meg 1978/79-ben Konica licenc alapján az új gyár is. Mivel úgy láttam, hogy

felmerült bennem, hogy jó lenne előcsalogatni és elérhetővé tenni ezeket a képeket. Aztán mindig mással foglalkoztam.

Milyen a kapcsolatuk a Fortepanhoz?

2010-ben Magyarországon létrejött a Fortepan archívum, ami egy kitűnő modellt alkotott meg az eddigiek után. Évekkel később, 2017 elején kerestem meg Tamási Miklóst, a Fortepan alapítóját, hogy adjon tanácsot. Ténylegesen az év nyár végén kezdtünk neki a megvalósításnak és 2019 január közepén indítottuk el hivatalosan az archívumot, az Azopant.

A név kettős tisztelgés egyébként, nem mellesleg könnyen megjegyezhető. Egyrészt ez volt a márkája a román gyártmányú fekete-fehér filmnek, másrészt rímel a Fortepanra, mint modelladóra. Mag a „pan” kifejezés a pánkromatikus filmtípusra utal; ez a fekete-fehér fényképfilmek olyan típusa, amely a látható fény minden hullámhosszára érzékeny)

Ugyan nincs feltüntetve sehol sem, de feltételezem, nem egyedül csinálja.

Az Azopan Fotóarchívum mint ilyen három marosvásárhelyi fiatal, Furó Lóránd-Félix – aki református lelkész, amellett, hogy szakképzett fotográfus –, Fülöp Lóránd webfejlesztő és jómagam – közgazdász és amatőr fotós – közös projektje. Amikor ötletgazdaként megkerestem a barátaimat, kiderült, hogy mindkettőjüknek tetszett, mert úgy érezték ők is, hogy ezzel hiánypótló kulturális értékmentést fogunk végezni.

Mi a célja a gyűjteménynek?

Mint az azopan.ro, ez egy folyamatosan bővülő online fotóarchívum, amelynek célja

A gyűjtemény hozzáférhetővé szeretné tenni azt a sok millió analóg technikával készült fényképet, amely ott hever mindannyiunk fiókjában, padlásokon, intézmények raktáraiban, vagy csak negatívon létezik.

Fedeles fahíd a Nagy-Küküllő folyó felett

Milyen úton kerülnek bele fotók a gyűjteménybe?

Alapvetően mi magunk kutatjuk fel a hagyatékokat, de mióta hivatalosan elindultunk, szívesen fogadjuk a felajánlásokat is. Több példa volt már erre az elmúlt három hónapban. Sokféle forrása van a képeknek. Lomtalanítás, zsibvásár, felajánlások, magánszemélyek, amatőr és profi fotósok művei található meg az adatbázisban. Több esetben teljes fotóhagyatékokat megkaptunk. Reményeink szerint idővel közintézményekkel is együtt tudunk működni.

Nem minden kerül bele viszont. Kurátorként mi döntjük el mit tartunk elég érdekesnek. Olyan képeket igyekszünk beválogatni a gyűjteménybe, amelyek bárkinek érdekesek lehetnek, amelyekhez valamilyen szempontból kötődni, vagy amelyekkel azonosulni tudnak. Nehéz ezt pontosan meghatározni. A tapasztalattal alakul ki. Például képeslapokat kevésbé veszünk bele a gyűjteménybe. Olyan képeket keresünk, amelyek máshol nem láthatóak és sok esetben el is vesznének.

De akkor nem kerülhet be a Mátyás király-szoborról készült huszonnyolcadik fotó, azaz cél a képismétlődések elkerülése?

Bárki küldhet fotót, de mi döntjük el, hogy mi kerül be. Ha valakinek eleve már nagy felbontásban vannak digitalizálva a képei, az szerencsés eset, máskor kölcsönkérjük. Vagy, ha nem tudnak mit kezdeni vele, akkor felajánljuk, hogy inkább adják nekünk, mintsem a szemétdombra kerüljenek. Utóbbi két esetben mi magunk szkenneljük. Mindegy, hogy milyen hordozó: papír, negatív, dia, üvegnegatív.

de elkerülhetetlenül vannak visszatérő motívumok, mint pl. a kolozsvári Mátyás-szobor. De Márton Áron püspök temetéséről is van két külön forrásból képsorozatunk. Előtte nyilvánosan nem voltam elérhetőek jó minőségű képek az eseményről.

Számok nyelvére lefordítva: hány kép található jelenleg a gyűjteményben?

Jelenleg bő 9 ezer kép található a gyűjteményben, de további 30 ezer már digitalizálva van és várja, hogy válogassunk belőlük. Jelenleg is egy 1100 tételes néprajzi vonatkozású anyagot készítünk elő, ezt egy miskolci úriember ajánlott fel a gyűjteménynek. Ennek különlegessége nemcsak az, hogy 1972 és 1984 között tudatosan járta Erdélyt és fényképezte főleg a székely népi építészet alkotásait, hanem az is, hogy sok esetben Dr. Kós Károly útmutatása szerint tette mindezt.

Ez egy romániai fotóarchívum, fontosnak tartottuk, hogy háromnyelvű legyen: magyar, román, angol. Ez persze extra munkát jelent nekünk.

Elég sokszínű az ország ahhoz, hogy minden szegletét megmutassuk. Ugyanakkor érezhető, hogy magyarok állnak a projekt mögött. Beágyazottságunk miatt sokkal több az erdélyi és magyar vonatkozású anyag. Azzal, hogy ezek adatai, leírásai románul és angolul is elérhetők, egyfajta hidat képzünk, lehetőséget teremtünk, hogy mások is megismerjék értékeinket.

De felvetődik azért, hogy egy ennyire nagy archívum fenntartása és kiszolgálása technikailag sem olcsó: ezt hogyan oldják meg?

Az archívum önkéntes munkával jött létre és van fenntartva egyelőre.

A honlapot az egyik alapító programozza, a szervert egy barátunk biztosítja. Hamarosan önkénteseket is be akarunk vonni a munkába. Kívülről nem látszik, de rengeteg munka áll a mögött, hogy a képeket, lehetőleg negatívokat felkutassuk, digitalizáljuk, kategorizáljuk. És ez csak egy része a feladatoknak. Az Azopan mint projekt jelenleg is több pilléren áll. Ezek közül egyik maga az online archívum, de van már Facebook-oldal és -csoport (Régi fotók Erdélyből), Instagram-oldal, valamint alkotói együttműködés a Transindex-szel, ez negyed év alatt öt közös cikket jelentett.

Természetesen nem zárjuk ki, hogy később támogatást keresünk, de előbb eredményt akartunk felmutatni, hiszen szerintünk ezután kell következzen a támogatások megtalálása.

Sajtófelhasználásra is engedélyt adnak?

A képek már most is elérhetők a sajtó számára. Regisztráció után le lehet tölteni egy internetre optimalizált másolatot. Írja a honlapon: „Örömmel vesszük, ha a sajtó is felfedezi a gyűjteményt és szemléltetésre, valamint cikkek írásához használja a benne szereplő képeket.”

Mi lehet a gyűjtemény jövője?

Szeretnénk, ha ez lenne Románia és benne Erdély legátfogóbb online fotóarchívuma. Folyamatosan kutatjuk és digitalizáljuk a régi képeket.

Idővel szeretnénk egy kis irodát Marosvásárhelyen. Ha lenne forrás egy külön intézményt lehetne létrehozni. Szeretnénk a román központi sajtóval is együttműködni, ugyanúgy, ahogy jelenleg a Transindexel. Sőt, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ha lesz erre lehetőség, akkor akár önálló fotóalbumokat is megjelentessünk.