Egy új felbontási technológiának köszönhetően a legkisebb textúráig nagyítható az Iparművészeti Múzeum öt műtárgya egy applikáción keresztül.
Az intézmény tavaly csatlakozott ahhoz az Európai Unió által támogatott projekthez, amelynek célja új, múzeumi környezetben használható technikai eszközök fejlesztése. A Second Canvas platform a multimédiás élmény újragondolása a legújabb technikai fejlesztések, a szuper nagy felbontású képek és az interaktív mesemondás eszközének kombinálásával – áll a múzeum közleményében.
A fejlesztést a képdigitalizációk terén vezető fejlesztő cég, a Madridban 1999-ben alapított Madpixel végzi, amely számos, a kreativitás, a dizájn és a technológia egységesítését célzó innovatív projektben közreműködött már. A nemzetközi projekt résztvevői között olyan intézmények sorakoznak, mint a madridi Museo del Prado, a hágai Mauritshuis vagy a Dán Nemzeti Múzeum.
Az új felbontási technológiának köszönhetően a műtárgyak a legkisebb textúráig nagyíthatóak, így korábban nem látott részletek tárulnak fel a közönség előtt. A szöveges ismertető mellett pedig további interaktív megoldások, például többnyelvű történetmesélés, audio tárlatvezetés és különböző képalkotási technikák (ultraibolya, röntgen- vagy infravörös képek) gazdagítják a tartalmat, amelyek a weboldalon, mobil applikációban és digitális kiállításokon is elérhetőek lesznek a projekt különböző megvalósítási fázisaiban.
Az Iparművészeti Múzeum csütörtöktől elérhető öt műtárgya között szerepel a kiállítóhely legértékesebb műtárgy-csoportja, az Esterházy-gyűjtemény részét képező perzsa kárpit, amely a 16. századi Iránban készült, valamint a zárai antependium is, amely az intézmény középkori textíliagyűjteményének egyik legértékesebb alkotása.
Megtekinthető mindezek mellett a mintegy 50 darabból álló korai kárpitgyűjteményben őrzött Ausztriai Margit címeres kárpitjainak I. és II. sorozata is. Az eredetileg hat darabból álló falkárpit-sorozatot 1528-ban rendelte meg burgundi hercegnő, és a broui kastélytemplom szentélyében helyeztette el, amely második férjének nyughelye volt, és ahová végakarata szerint őt magát is temették utóbb, 1530-ban.