Van még feladatunk a Szépművészetivel – Mányi István építész a Mandinernek

1985 óta tervezi a Szépművészeti Múzeum felújítását, hogyan értékeli az eddig elért eredményeket? Elégedett?

Az mindig baj, ha az ember elégedett. De jól esik most itt lenni, ezzel tudnám a leginkább összefoglalni a jelenlegi érzéseimet. Nagyon sok munka vár még ránk, hogy teljesnek tudjuk tekinteni ezt a rekonstrukciót. Van még feladatunk.

Mik a tervek a jövőre nézve?

Az egyik legfontosabb projekt most a Reneszánsz csarnok, ahol a tegnapi ünnepélyes megnyitót tartottuk. A sík felületek ott is mindenütt alaposan díszítettek, mint a Román csarnokban. Ezeket a falakat valamikor az 1945 utáni időszakban lefestették, azóta kapott némi ráncfelvarrást a terem, de a falak továbbra is restaurálásra szorulnak. Jelenleg ez az egyik legnagyobb örömünk: a háború után nem vakolattal együtt verték le, hanem egyszerűen ráfestetették a következő réteget, így

De vannak épületgépészeti feladatok is bőven. Ezt a hatalmas épületet jelenleg földgázzal fűtjük, a Városliget kellős közepén ez egy nagyon komoly környezetterhelés.

Van erre megoldás?

Természetesen már rendelkezésre állnak korszerű és környezetbarát technikák. A Szépművészeti esetében például megoldás lehet az épület alatt lévő több száz méteres kavicsrétegben áramló víz. Ennek a Duna felé áramló víznek az energiáját hasznosítva egy alternatív energetikai központ kiépítése lenne ideális. Ez egy nem túl sokáig halasztható feladat.

Az épület klimatizálásának területén komoly előrelépések történtek.

Jelenleg már az épület 60%-a százaléka klimatizált. Ezzel a kihívással először a Van Gogh-kiállításra készülvén találkoztunk. Nem a kölcsönadó múzeumok, hanem a múzeumok biztosító társaságai követelték ki, hogy a Szépművészetiben állandó légállapotok kellenek. Ez azt jelenti, hogy a hőmérséklet 20-22 Celsius-fok között ingadozhat, a relatív páratartalom pedig 55-60% között, tehát teljesen ki kell zárni a külvilágot. Csak hogy érzékeltessem az állapotokat: öt évvel ezelőtt

Amikor elkezdtük ezt a munkát, majdnem ötven vezető európai múzeumot végigjártam, és négykézláb vizsgáltam a légállapotot rögzítő szerkezeteket a termekben. Nem egyszer a teremőrök jöttek utánam, hogy mit művelek. Kíváncsi voltam, hogy ugyan klimatizálva vannak a terek, de vajon betartják-e az engedélyezett ingadozást? Hamar rá kellett jönnöm hogy ez teljesíthető, sőt, kötelezően teljesítendő kihívás, ha európai színvonalú múzeumot akarunk.

Többször felmerült már az épület tetőterének kihasználása is. 

A Reneszánsz csarnok fölötti részről beszélünk. Ez a centrális csarnok emelkedik ki a legjobban az egész épületből, a tetején pedig van egy tizenöt méter belmagasságú,

Nagyon nagy durranás lenne, ha meg tudnánk valósítani ezt az elképzelésünket. Kortárs eszközökkel egy többcélú termet tudnánk kialakítani, ahol lehetnének kiállítások, társadalmi rendezvények, nagyvállalatok közgyűlései: a lehetőségek végtelenek. 

Mi a személyes kedvence, ha egy ilyen nagy munka esetében ki lehet emelni egyetlen projektet?

Ez hosszútávfutás, és még nem vagyunk a célban. Mindig annak örülok a legjobban, ha egy-egy részidővel igazolni tudjuk, hogy a helyes úton járunk.

(Nyitókép: epiteszforum.hu)