A versenyen kívül bemutatott The House That Jack Built a tökéletes mű megalkotására törekvő, elátkozott művészként bemutatott elmebeteg sorozatgyilkos portréját rajzolja fel erőszakos és kegyetlen jeleneteken keresztül, amelyekben elsősorban nőket és gyerekeket végez ki a Matt Dillon által alakított pszichopata főhős. A provokatív alkotás egyben a 62 éves rendező életműve összegzéseként is értelmezhető.
Az ováció, amellyel a Hitlert éltető megjegyzései miatt 2011-ben a fesztiválról kitiltott Lars von Triert a hétfő éjszakai díszbemutató közönsége fogadta, egyértelműen kisebb volt 155 perccel később, a film végén, de azok, akik nem hagyták el a termet a sokszor elviselhetetlenül kegyetlen emberölési jelenetek láttán, lélegzetvisszafojtva követték végig és hosszan ünnepelték a mélyen depressziós alkotást a fizikai és lelki szenvedésről.
A film ugyanúgy értelmezhető a 2000-ben az izlandi énekesnő, Björk főszereplésével készült Táncos a sötétben című alkotásával Arany Pálmát nyerő Lars von Trier lelkifurdalásaként, mint hitvallásként arról, hogy vállal minden provokációt, amit eddig mondott és megmutatott a filmjeiben.
A keddi sajtóvetítésen is megosztotta a film az újságírókat: egyesek az idei fesztivál egyik legkiemelkedőbb és legradikálisabb alkotásaként értékelik, mások felháborodottságuknak adtak hangot a vetítés végén.
(MTI)