Amerikai istenek: A hit és az emberi természet szimbiózisa az Újvilágban

„Már Gaiman is elég elgondolkodtató témákat vetett fel a hittel és a vallással kapcsolatban, sőt, Essie, a deportálásra ítélt tolvajlány története kifejezetten azért született, hogy az amerikai fejekben ne az idealizált és széles körben propagált kép éljen az Újvilág kolonizálásáról. Bilquis nagyjelenete (valójában nagyjelenetei) is eléggé feszegetik a szexualitást a maga pőreségében megmutató képektől feszengők befogadóképességét, és akkor még nem is beszéltünk arról, amikor az éjszaka leple alatt a mexikói-amerikai határt átlépőkkel együtt mészárolják le a mexikói Jézus Krisztust az istenfélő, fegyverükre is bibliai idézeteket véső amerikaiak.

Az Amerikai istenek egyáltalán nem retten meg a társadalomkritikától vagy az emberi természet rondábbik oldalának feltárásától: Vulcan városa zseniális görbe tükör a szabad fegyvertartási joghoz foggal-körömmel ragaszkodó amerikaiaknak, ahol minden egyes, ipari méretekben, futószalagon gyártott és kilőtt lövedék egy elmormolt ima az elemi Tűz/erő (Fire/Firepower) istenének oltára előtt. Hasonló analógia a Bilquis erejét visszaadó, Sheba nevű társkereső applikáció, amelynek hála minden azon keresztül létrejött szexuális aktus egy hozzá intézett imádságnak minősül. Mr. Nancy (azaz Anansi) egy rabszolgahajó mélyén tart egy rendkívül tanulságos beszédet a feketék helyzetéről, de számtalan példát lehetne még hozni a fantasztikusan megírt párbeszédekre.

Mindent egybevetve a tévés adaptáció szinte minden aspektusában hozzáad az eredeti regényhez, miközben a lényegét és a témáit tekintve semmit sem vesz el belőle. A huszonegyedik századra adaptálja, aktualizálja (Bilquis elborzadva nézi a tévében, ahogy az ISIS terroristái lerombolják templomának maradványait), 2.0-ra frissíti, ahogy a könyv 2001-es születésekor Technical Boy is még csak egy Mátrix-megszállott kövér nerd volt. VAgyis egyelőre úgy tűnik, az Amerikai istenek a 2010-es évek egyik legérdekesebb és legjelentősebb sorozata lesz.”