Egy tízéves kislány, aki egy alternatív első világháború katonatisztjeként mágikus képességei segítségével hasítja az eget, és épületeket robbant fel egyetlen lövéssel.
„A Saga of Tanya the Evil egy érdekes elegy. Tanya loli-karakterén kívül minden más alkotórész - vizuális dizájn, világépítés, hangulatkeltés, történetvezetés - egy komoly háborús sorozat ígéretét hordozza magában, tartózkodva az animékre oly gyakran jellemző szélsőséges megnyilvánulásoktól. Az alapfelvetéstől eltekintve, miszerint egy kiemelkedő képességű kislány ilyen fiatalon már a katonaság tisztje, felnőttes közeget és történetet kapunk, ám annak hordereje, hogy - a mágiától eltekintve - egy kvázi-reális világban hogyan mehet végbe, miképp történhet meg eme fenti abszurd helyzet, igencsak elhanyagolható. Azt leszámítva, hogy néhány szituációban előtérbe kerül Tanya gyermek mivoltja (például megjegyzi, hogy van annak előnye, hogy kisnövésű, valamint annak is, hogy nem veszik komolyan és alábecsülik), igazán senki sem akad fenn rajta.
Pedig a nagy egészet nézve nem indokolja semmi, hogy egy loli figura legyen a főszereplő, bár hamar meg lehet szokni, és nem is lóg ki olyan nagy mértékben. A kuriózumot persze az adja, hogy a csöpp Tanya testében egy nulla empátiával rendelkező, jéghideg, önző és számító felnőtt tudata rejtőzik, aki képtelen elfogadni, hogy létezhet maga Isten, és saját bőrének épsége érdekében bárkit hajlandó feláldozni - legalábbis papíron. Tanya karakterét ugyanis hiába pozicionálták egy eredményorientált, kíméletlen szociopatának, a »gonosz a főszereplő« koncepció jeles képviselőjének, ha a sorozatban gyakran nem eszerint viselkedik. Holott minden történés körülötte forog, nincsenek mellékszálak vagy részletesen kidolgozott mellékszereplők, az anime végig rá fókuszál (kivéve egy ellenséges varázslót, de az ő jelenléte is Tanya miatt indokolt).”
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint soha nem fog létrejönni egy Orbán Viktor–Magyar Péter-vita.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
A magyar párton fog múlni Románia fejlődése is.
