Kardos Gábor mindent elmond, amit egy nagy borról tudni érdemes

Az elsők között készítettünk komoly szárazbort a muskotályból, amit sokan csak nemtelen csemegeszőlőnek tartanak, mesélte a Mandiner.bornak a VinCE-n Kardos Gábor. A Szeremley Birtok kereskedelmi vezetője elárulta, szíve szerint nagy B-vel írná ezt a bort, sőt: nagy M-mel, mivel muskotályról van szó. „Csodaszépen megmutatja a badacsonyi vulkanikus termőhely erényeit, ezt a majdnem sós mineralitást. Nagyon száraz a bor, ám az extraktédességen és a gyümölcsös fajtajellegen túl is komplex, virágos, jázminos, sőt én azt is mondanám, hogy animális, és most sokkolok ezzel: gyöngytyúkos karaktere van. Igazi apéritif, ami szó szerint azt jelenti, hogy kinyit. Kóstoláskor felteszi a kérdést az érzékeknek, becsenget hozzánk: van-e itthon valaki?”

Minek varázstalanítani a varázst

Kardos szerint az csupán marketingszöveg lenne, ha a birtok elkezdene dicsekedni, hogy ők pontosan tudják, mitől lesz ilyen jó egy bor. „Nem kamuzzuk, hogy mi milyen jók vagyunk. Az a lényeg, hogy Badacsony ilyen jó, a szőlő ilyen jó. A nagyságával leigáz, mi ezt adjuk át, illetve ennek adjuk át magunkat. A nagyságnak ez nem átka, hanem áldása, amit ezzel a borral megkapunk. Hogy mitől ilyen? Nem tudom. De nem frusztráltan, hanem boldogan mondom, hogy nem tudom. Akár a szerelemben, itt sem szerencsés varázstalanítani a csodát. Ha elkezdenénk magyarázni a technológiát, teljesen félreértenénk a bort, és egy olyan furcsa szituáció jönne létre, mintha egy gyertyafényes vacsora közben látnám, hogyan emészti a partnerem az ételt. Az ember nem ezt akarja látni és nem azért, mert egy illúzióhoz ragaszkodnánk. Épp ellenkezőleg: sokkal inkább az illúzió, hogy a technológiai magyarázat, az elemzés által szétszedett csoda révén jöhetne létre a megértés, a megismerés. Nem azzal ismerem meg, ha tönkreteszem, ha csak elfogyasztom” – véli a borkereskedő-filozófus.

Milyen egy nagy bor, tesszük fel a kérdést Kardos Gábornak, aki meglepő választ ad erre is. „Egy nagy bor minket minősít, nem mi őt. Közel enged magához, és enged tanulni az élet misztériumából.” Az ember tökéletlenségét, tudáshiányát látja abban is, ahogy egy idő után az alkohol hatása alá kerülünk: „A nagy bor kóstolgat minket. Fölöttünk van. Sokak figyelmét elkerüli az egyszerű tény: nem a bor részegül meg tőlünk, hanem mi a bortól. Nagyobb erő, nagyobb tudás birtokában van a bor. Ez a tudás egy formája, de nem tudálékos, sznobkodó tudás ez, hanem ennél mélyebb valami, tulajdonképpen élet.”

A bor filozófiája

Kardos Gábor itt lendült át abba a pontba, amikor teljesen kizárva a külvilágot már csak rá tudtunk figyelni: „Sokkal mélyebb gyökerei vannak a szőlőnek, mint az embernek. Az ember össze-vissza rohangál a világban, néha azt hiszi, tudja, hol a helye, miközben csak keresi. A szőlőtőke ezzel szemben örökké ott áll a szőlőhegyen és tíz méternél mélyebb gyökereivel befogadja az egész világot, amin mi csak átrohanunk. Összegyűjti szívmagasban termő gyümölcseibe, mindazt a tudást, érzést, életet, amit egy bölcs ember esetleg pillanatokra elér, ám a szőlő mindenképp. Emlékfoszlányaink vannak csupán az ősi tudásról, amit a borrá érlelt szőlő odaad nekünk egészben.”

Kérdésünkre, miszerint mikor ír végre könyvet a bor filozófiájáról Hamvas Béla után ő is, Kardos Gábor úgy válaszolt: nem holnap írna ilyet, viszont lefordította franciára Hamvas A bor filozófiája című művét. A filozófus felhívta a Mandiner figyelmét arra, hogy Hamvas csupán előszónak szánta népszerűvé vált sorait egy későbbi nagyobb lélegzetű műhöz, ami végül sok okból kifolyólag nem készült el. Kardost kifejezetten zavarja, hogy a hazai közönség úgy beszél A bor filozófiájáról, mintha az maga lenne a főmű, a magnum opus. Szerinte Hamvas nagy művének egyes fejezeteit ma a magyar borászok legkiválóbbjai írják tovább, ám csak kevesen értik, mi rejlik valójában a palackokban.

Szókratész se írt könyveket

A bor szerepéről is beszélt Kardos Gábor. „Ha csak a borral mint dologgal találkozunk, akkor épp az marad el, amiért maga a bor van. A bor egy lélekvezető, sztalker, el akar minket vezetni egy bizonyos állapotba, ahol önmagunkkal és a világgal találkozunk. Léttükör. Amikor kinyitunk egy bort, az jó esetben olyan mint kinyitni egy könyvet. Csak nem árt megtanulni olvasni... a sorok között is. Ha csak a tanninokkal meg a sznob kifejezésekkel találkozunk, amiket sajnálatos módon borkultúrának vélünk, akkor épp az érdemi találkozás marad el. Pedig a borsznobolás se sokkal jobb a közönséges lerészegedésénél, amivel szintén lecsúszunk a léttapasztalatról.” A Hamvas-mű befejezéséről ezért mondja azt Kardos, hogy nem biztos, hogy annak egy könyv a megfelelő médiuma, sokkal inkább a bor melletti baráti beszélgetések. „Jézus vagy Szókratész se írtak könyveket. Viszont bort ittak.”

És igen, ez a beszélgetés egy 2015-ös muskotálynál indult el.