Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Hagyni kell egy kis időt, míg beindul, de aztán a mindent radioaktív porként vastagon belepő fekete humor, a cinikus párbeszédek, a néhol jócskán túltolt színészi játék, na meg Susanne Benton lelkesen mutogatott idomai.
„2024 kemény év volt. Se kaja, se nők, a kutyád meg folyamatosan rajtad köszörülte a nyelvét. Vic és telepatikus képességekkel megáldott ölebe, Blood (akivel így végigpofázzák majd' az egész filmet), a pusztaságot járják, napról-napra élnek. Morális értékek egyedül a kutyába szorultak, akit Vik arra használ, hogy kiszagoltassa vele, ha nőstény jár a közelben (értsd: női egyed, akit legtöbb esetben nemes egyszerűséggel a magáévá tesz, ha van ellenállás, ha nincs), cserébe a srác friss konzerv kaját varázsol az asztalra, nap, mint nap.
Mindketten a homályos utópia édenkertjét keresik, amit csak úgy neveznek »over the hill«, azaz »a dombon túl«, ami valami olyasmi elérhetetlen, szóbeszéd éltette hely lehet, mint a Dark Cityben Shell Beach (de az angolban ezt a szóösszetételt arra is használják, ha valaki a börtönből szökik vagy szabadul). Egyik nap összehozza őket a sors egy Quilla June nevű fiatal nővel, aki »Odalentről« jött, egy óriási saját ökoszisztémával rendelkező földalatti létesítményből (»vault« a'la Fallout), azzal a rejtett szándékkal, hogy nemzőképes férfi egyedeket csábítson »odale«.”