Mindenfelé magyarokba botlunk – Eurosonic-napló/III.

Eurosonic naplónk első és második részét itt olvashatják.

Ott hagytuk abba, hogy a hajó bárjában cserélgetjük a tapasztalatainkat péntek reggel. De mit keresünk mi egy hajón? - kérdezhetné joggal az olvasó. Nos, ez a bizonyos hajó, amelyen kvártélyt kaptunk és bőséges reggeli kosztot lazaccal meg bélszínroló-ízű holland virslivel, Switzerland névre hallgat. Pedig pillanatnyilag a Hungary találóbb lenne. 

Most éppen szállodaként üzemel, de amúgy Európa-szerte közlekedik a szezonban. A fesztivál idejére itt kötött ki: kevés a szállás Groningenben, meg elképesztően drága is, hát így oldják meg. Jó megoldás: minthogy a várost átszelik a kis csatornák, egészen a központig be tudnak jönni a hajók, úgyhogy gyalog öt perc csak a belváros.

S hogy miért kellene inkább Hungary-nek hívni a hajót? Nos, a recepciós reggel méretes jónapottal köszön. Ő ugyanis Sanyi. 

Magyar. Nem csak ő: a matrózok is. A szobalányok is. Fizikai munkából otthon nem lehet megélni, itt háromszor annyit keresnek, a matrózok úgy 1200 eurót havonta. Így 400 ezer forintnyi pénzből félre is tudnak rakni szépen. Lehetnek terveik a jövőre.

A bárban a pultos épp bosnyák, de szépen asszimilálódik: a „bazmeg” és a „faszom” akcentus nélkül megy neki. A legénység egésze a volt keleti blokkból verbuválódott egyébként, csak a kapitány holland, szóval idecsöppentünk egy kis Magyarországra, Groningen kellős közepén. A csini recepciós lány nem a személyzet része, ő helyi, holland, a Eurosonic küldte ide: elég szórakoztató, ahogy nagy mosollyal mondja reggel mind a 38 magyar hajóvendég - zeneipari szakemberek, szervezők, menedzserek és néhány újságíró - arcába, hogy „hülye marha”. Pedig csak jót akar a drága, de hát így hangzik hollandul kiejtve a jó reggelt (Goedemorgen!).

A mögöttünk horgonyzó hajóról pedig kiderül, hogy az kis Románia: ott a személyzet háromnegyede keleti szomszédunk fia-lánya. Mégis, idilli békességben horgonyoz egymás mellett a magyar és a román hajó a szakadó hóban.

Ekkora magyar delegációt egyébként nem látott még Groningen népe. Nem véletlen: csak a jegy 300 euró a Eurosonicra, plusz szállás, utazás... Az elmúlt években tehát csak az jött, aki tényleg bizniszelni, kontaktolni érkezett: nagyjából a szigetesek és az A38-asok.

Tavaly és idén már a Cseh Tamás Programhoz lehetett pályázni, úgyhogy megsokszorozódott a magyar küldöttek száma. Még egy brandet is összehoztak erre a mieink: emez HOTS névre hallgat és annyit takar, hogy Hungarian Oncoming Tunes. Feltörekvő Magyar Hangok. Amolyan új magyar zenei export brand ez, amely alá a jelenleg versenyképesnek gondolt friss zenei produkciókat lehet felsorakoztatni. Most a három magyar Eurosonic-fellépőt nyomják értelemszerűen a márkajelzés alatt: Jónás Verát, a Bohemian Betyarst és a Fran Palermót.

Csütörtök este volt egyébként magyar fogadás is, zsúfolásig telve. HOTS-molinó előtt nagyköveti beszéd, Szép Fruzsina-beszéd (az jó volt), ingyenfröccs, pitába tekert szalámi, pogácsa. Mivel a fontos külföldi vendégeknek gondot okoz a „fröccs” helyes kiejtése, egy idő után nem is próbálkoznak: gyorsan elterjed a pultnál a „waterwine” kifejezés. Le kellene védetni. 

Egyébként tényleg eljöttek fontos külföldiek: beugrott Josh Javor például, akihez a Coldplay is tartozik, pedig őt aztán minden ilyen bulira hívják és csak kevésre megy el. Jó jel tehát. Digitális világ ide vagy oda, a személyes élmény, a találkozás, az ismerekedés sosem megy ki a divatból. Belenézni a másik szemébe: még mindig így derül ki legkönnyebben, lesz-e bizalom: ami ugye az üzlet alapja mindig. Van a magyarok közül, aki ezért jött, ápolni a kapcsolatokat, van, aki konkrét bizniszt is kötne. Debrecenbe, a Campus Fesztiválra például Manu Chaót akarnak hozni a szervezők, s mivel itt van utóbbi menedzsere is, akár le is lehet zsírozni a bulit az Oosterpoortban.

S hogy mi az Oosterpoort és mi van ott? Aztán: miért borzalmas a zenei felhozatal? Kiderül a következő részből.

Folytatjuk.