Nem hallottam a játékról egészen a könyv bejelentésééig, szóval teljesen szűz és elfogulatlan szemmel tudom nézni a történetet is, meg a könyv által nyújtott élményt is.
„A játék első részének menete nagy vonalakban kiderül a könyvből, legalábbis amire a történet megértéséhez szükség van, azokat az infókat bőven megkapjuk. Emily anyját, Jessamine császárnőt megölték, amikor a lány még csak 10 éves volt. Utána ő került a trónra, és azóta eltelt 15 év. Emily most 25 éves, az apja (Corvo) kiképzése alatt remek harcos (kém? orgyilkos?) lett, és talpraesett, okos uralkodó is. A mágia inkább közvetett. Hogy pontosan hogy működik, azt nem tudni, akin rajta van a Kiválaszott jele, annak segítségére van az Üresség, és tud villanni, ami egyfajta teleportálás egyik helyről a másikra, és kell hozzá egy kis segítség, kinek mi, pl. tükörkép. Előkerül még a rúnavarázslás, és a csontmágia, de egyelőre ennyi. Mint minden valamirevaló fantasyban, itt is van udvari/politikai intrika, jónéhány csontváz a szekrényben, amik időben ki is potyognak, és némi dilemma Emily részéről, meg egy remekül megrajzolt és érvényesülni is tudó háttérvilág és alaptörténet.”
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
Azzal, ahogyan az épített örökséggel bánik egy társadalom, bizonyítványt állít ki magáról – mondja a Budapest elveszett kincsei című kötet szerzője.
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
Régen nem lepett meg film annyira, mint az Anora: Sean Baker alkotása úgy forgatja ki a prostituáltakkal kapcsolatos hollywoodi kliséket, hogy a tanulság észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá.
A 39 éves világsztár második manchesteri időszaka balul sült el, de még lehet egy dobása.
