„Ez egy újrahasznosított történet” – Így születik egy steampunk étterem

A múlt hónap elején megnéztük magunknak a Krak'n Town nevű, steampunk tematikájú éttermet/pubot a Rákóczi téren. Aztán úgy döntöttünk, leülünk beszélgetni arról, hogy hogy is jött össze ez a dolog.

*

Oké, hogy valaki nyitni akar egy kocsmát, vagy egy éttermet. De hogy jön ehhez a steampunk?

Azt hiszem, ma akkor lehet sikeres egy vendéglátó vállalkozás, ha ad valami pluszt. Valami olyan tartalmat, amivel más nem foglalkozik. Ezért esett a választás a steampunkra. Nagyon sokat jártam külföldön, és mániám a munkám kapcsán, hogy éttermekbe és bárokba járok. Az ivás munkahelyi kötelezettség. Külföldön mindig étteremben eszem, figyelem a világban zajló trendeket. Azt figyeltem meg, hogy a steampunk látványvilág elég sok helyen képviselteti magát. Foglalkoztam zenés-táncos hellyel is, ahol különböző szubkultúrák jelentek meg – ezek egyik ága a steampunk, ami elsődlegesen az öltözékben jelenik meg.

Már akkor megfogott és érdekelt a téma, kint pedig külön figyeltem arra, hogyan építik fel ezeket a steampunk helyeket. Az volt a cél, hogy itt azok a dolgok is a helyükre kerüljenek, amit máshol hiányosságként éltem meg. Voltunk Kassán, ott van egy Kom'in nevű steampunk söröző és étterem, ami ráadásul egyben sörfőzde is. Az ottani szabályozás kicsit megengedőbb. Itt az egyik nagy hiba az volt, hogy egy bevásárlóközpont első emeletén alakították ki, és egyáltalán nem illett abba a környezetbe. Később a tulajjal is beszélgettünk. Kiderült, hogy a lakása felújításakor mondták neki lakberendezők, hogy nagy divat a steampunk.

A helyen látszódik, hogy elképesztő mennyiségű pénzt tettek bele. Azzal a rézcső-mennyiséggel, amit ott felhasználtak, mi nagyon nagyot alkotnánk. Lényeg az, hogy náluk rengetegszer van hibás anyaghasználat, például bordás fémlemez, ami nem igazán nevezhető korhűnek. Ráadásul a pincérek sem voltak beöltözve. Voltunk Romániában is, ahol van egy hely, ami tizenöt éve a főutcán működik, és a tulajdonosok egyszer csak úgy döntöttek, hogy steampunk imidzsre váltanak. Az étlapon viszont ugyanúgy a sajttal-sonkával töltött rántott szelet van és a személyzet nem változott, ők pedig nem is nagyon tudják, hogy mi ez a steampunk. Van fent egyébként egy eszméletlen jól sikerült reklámvideójuk, hasra esel, hogy minden mozog. Aztán kimész, és látod, hogy leestek a fogaskerekek.

Miért kerekítettetek ilyen szövevényes sztorit a hely köré?

Úgy gondoltam, hogy itthon nem annyira ismert a steampunk irányzat, ezért  be kell mutatni a vendégeknek,  ezt pedig a legegyszerűbb egy sztorin keresztül. Egészen más világba próbáljuk helyezni az embereket. Minden itt dolgozó ember önálló karakter, saját előtörténettel, ami elárulja, hogyan kapcsolódik a helyhez. Amit még nem tudtunk megtenni, az az, hogy a kollégák a karakterüknek megfelelően viselkedjenek. Szeptember elsején nyitottunk, azóta telt házunk van. Próbáljuk utolérni magunkat. Úgy döntöttem, most inkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a legjobb kiszolgálást adjuk, a szerepjátékos részt pedig toljuk el egy kicsit. Egyelőre lehetetlen megcsinálni, mivel egy nap háromszor-négyszer megfordul egy asztal.

Hogy álltatok neki a kreatív munkának?

Csapatmunka volt. Van egy steampunk-gurunk, aki Dr. Leslie Aromo néven létezik a Facebookon, egyébként pedig mechanikus tervező, aki például Xbox-konzolokat alakít át steampunkká. Ezen kívül a steampunk szcénából sokakkal beszélgettünk, én is elmentem conokra, ismerkedtem a műfajjal, kikupálódtam a témából. Van egy grafikus-stylistunk, aki segít az öltözet kialakításában. Nálunk egy új ember felvétele úgy néz ki, hogy amennyiben szakmailag megfelel, és megvan benne nyitottság erre az egészre, akkor van vele egy beszélgetés. Megkapja a steampunk-alapokat, választ egy karaktertípust. Fiona például egy kalandornő lesz. A storyline-írónk beszélget vele, megcsinálja a történetét, ami kicsit rímel az ő életére is, hogy tudja képviselni a szerepet. Mégsem színészekkel dolgozunk. A stylisttal pedig átbeszélik, hogy hogy alakuljon át a ruházat. Ebben az esetben például nadrágkosztüm, egyiptomi keménykalap lesz a végső verzió.

Alapvetően én találtam ki, hogy hova mit szeretnék, és ehhez találtuk meg az embereket, akik el tudták az készíteni. Itt van például a mechanikus kraken. Egy beszélgetésen felmerült, hogy itt valami emblematikus figurának kéne lógnia. Úgy kellett megépíteni, hogy elbírja a mennyezet, ezért papírból van. A következő kérdés az volt, hogyan lehet ebbe elektromos áramot tenni, amihez már kellett a villanyszerelő közreműködése. A mosdókagylók eredetileg bográcsok voltak, amiknek levágtuk a peremét, ráhajlították a vízvezetékcsövet, és és ezek után galvanizálták. Megszületett bennem a gondolat, hogy rézüstöt szeretnék, ami be van építve egy asztalba, de hogy ez hogy valósul meg, azt már a szakértőkre bíztam.

Például úgy gondoltam, hogy nem illik a steampunkhoz a hátsóöblítéses vécé. Nekem oda vécétartály kellett – az eredeti ötletem az volt, hogy legyen egy akvárium, amiben halak úszkálnak, és látszik a lehúzószerkezet. Aztán kiderült, hogy csak műanyagból gyártanak vécétartály-belsőt, régi fémből, csak nekünk legyártatni pedig horribilis költség lenne. A megoldás az lett,hogy feltettek egy kamutartályt, amin keresztül valójában a hátsóöblítéses vécé mechanikáját húzza meg az ember. Az agyament ötleteimet próbálták meg létrehozni.

Milyen hosszú folyamat volt ez?

Több mint egy év. Tavaly júniusban ültem le a tulajdonostársaimmal, akkor vázoltam nekik a steampunk-ötletet. Augusztusban zárt be a Suszterinas, ami ezen a helyen működött, és csak a szétverés tartott októberig. A falakat tégláig visszabontottuk. Falambériák, tizenhat réteg festék… Egy csomó ötletet a kényszer szült. Ezt a „vassínt” is például, ami körbeveszi a szegélyt, mert ahogy levertük a vakolatot, valahol beljebb kerültünk tizenhat centivel, így erre kellett valamilyen megoldás.

Nem akartuk mennyezetig verni a vakolatot, ezért össze kellett hozni a felső részt az első résszel. Ilyen Szabadság híd jellegű vasakat akartam ott látni, így lett ez - persze nem vasból, hanem fából. Nagy szerencsénk volt, hogy találtunk egy magyar a szobrász/iparművész/festőt, akit Romániából hoztunk át, és aki nagyon jól tud bánni a különböző anyagok használatával. A fenti réztáblák például gipszből vannak, a vasalatai szegélylécből, kárpitosszegekkel feltéve.

Ez a kissé szedett-vedett megjelenés egyébként nem is baj, hiszen ez is benne van a steampunkban: egy posztapokaliptikus világról beszélünk, a civilizáció majdnem megsemmisült, mindenhol törmelék van, és ebből próbálják meg felépíteni az új civilizációt. Azok a filterek ott konzervdobozok, az meg ott egy festékszpré. A kinti két-két krakent egy filmes barátom csinálta: a biciklihajtáslánctól a szétvágott bicikligumin át a nagymamád hajcsavarójáig és a porszívócsőig mindent fel tudsz ismerni. Ez egy újrahasznosított történet.

Említetted, hogy van storyline-írótok. Hogy megy a munka fikciós oldala?

Egy újságíró barátom írja a történeteket, aki Londonban él, neki is van karaktere a Facebookon. Mindig elmondom neki a hülyébbnél hülyébb ötleteimet. Itt van például a mechanikus kraken. A mi világunkban királyság van, ahol a sörfőzés és a malátatermesztés állami monopólium. A birodalomnak van egy ellenőrző szervezete, az Icon, ami egyszerre NAV, ÁNTSZ és ÁVÓ – egy amolyan véreskezű karhatalmi szervezet. A környező tengereket? ellenőrzik, viszont mi szállítunk anyagokat a valaha volt Ausztráliából, meg az Amerikának nevezett kontinensről.

A flották nagyon félnek a krakentől, ezért kikerülik a vonulási útvonalaikat, így a storyline szerint mi mechanikus krakeneket építettünk, amelyek követik a krakeneket, és így át tudnak csúszni az Icon ellenőrzésén. Elmondtam az alapötletet, ő pedig felépítette a sztorit. Régi barátok vagyunk, és nagyon ráállt erre az egészre, vette a lapot. Az a cél, hogy mire egy éves lesz a hely, legalább egy, de inkább két könyv jelenjen meg. Az egyik az az első évünk története lesz, de valószínűleg egy eredetkönyvet is kell írnunk. Mi történt a 2182-es meteortámadás után? A másik ötletem, hogy át kéne tenni ezt az egészet képregénybe, szóval képregényrajzolókat keresek, akik meg tudják fogni a fejemben lévő képi világot.

A fikció után pedig a valóságról: hogy állt össze az ét- és itallap?

Kezdjük az itallal. Eltökéltük, hogy kézműves sörözőt nyitunk, de itt is a másságot kerestük. Minden sörből hatvan litert, két hordót veszünk. Ha lefogy, cseréljük. Naponta akár 3-4 sörünk is változik. Sokan úgy értékelik, hogy elfogy egy adott sör, de szándékosan csak ennyi van belőle. Arra azonban mindig figyelünk, hogy a teljes paletta meglegyen a saisontól a búzasörön keresztül a vörös sörökön át a porterekig, ipákig, apákig. Meghatározott főzdékkel dolgozunk, bár folyamatosan bővül a körük. Most a craft sörforradalom kapcsán első sorban ilyen főzdék vannak.

Minden csütörtökön sörbemutatót tartunk, amikor új sör debütál, és annak a főzdének teljes csapfoglalása van. A december elején megnyitó alsó szintünkön tizenhat csap lesz majd, ott is egy picit mást próbálunk csinálni, mint egy átlagos hipszter kézműves söröző: sok sportszerető van, aki szereti a jó sört. Így lesznek tévék, és ez egy sportbár lesz, első sorban az amerikai sportoknak: NFL, NHL, NBA és rögbi. Ehhez igazodik majd a nyitvatartás is, az ötig lesz nyitva.

A kaja jó kérdés. A steampunknak nincs kifejezett speciális étele, ezért sokat gondolkoztunk, hogy mi legyen az étlepon. Az egyetlen viktoriánus korban létrejött étel, amit találtunk, az Lord Montaguhoz kötődik, aki Sandwich grófja volt, és neki tulajdonítják a szendvics feltalálást. Rengeteg szendvicses hely van, abban nem tudtunk volna egyedik lenni – ettől függetlenül van az étlapon két szendvics. Végül arra jutottunk, mivel egy angol pubhoz hasonlítunk leginkább, ezért az angol pubkajákat hozzuk el Magyarországra, amivel nem nagyon foglalkoztak eddig.

Így kerültek fel  a pie-ok, illetve egész nap van angol reggeli. Itt is igyekeszünk a legjobb minőségre törekedni, ezért például a fehérkolbászt a Töltő séfje csak nekünk készíti. Ennek a kolbásznak a húsát használjuk a skót tojás burkolásához is. Csak olyan ételeink vannak, amelyek egy angol pubban teljesen átlagosak. Novembertől megújítjuk az étlapot, és lesz fish & chips is. Arról azt gondoltam, hogy inkább street food, de akkora igény mutatkozik rá, hogy azt is behozzuk.

*

Fotók: Földházi Árpád