Hogy változott a fantasztikus irodalmi közeg az elmúlt években? A Mandiner.sci-fi első születésnapjára arra kértünk egy sor, a sci-fi-, fantasy- és horrorközegben aktív írót, szerkesztőt, bloggert és olvasót, hogy értékeljék a magyar fantasztikum helyzetét 2016-ban.
Aki válaszol: Tomasics József, a The Black Aether nevű, H. P. Lovecrafttel és általában véve weird irodalommal foglalkozó magazin főszerkesztője.
*
Hogy áll manapság a hazai Lovecraft-rajongótábor?
Mielőtt 2015-ben elindítottam az egyetlen aktív Lovecraft-csoportot, majd online magazint, természetesen ismertem H. P. Lovecraft munkásságát, rajongtam érte, akkor is ugyanúgy, mint most. Amikor aktívan elkezdtem a szervezést, már tisztában voltam azzal, hogy HPL munkássága tetőzött, majd megakadt a Szukits kiadó három kötetes sorozatánál. Sok-sok éven keresztül csak vártam én is, hogy történjen valami, de beleuntam, és ezért úgy döntöttem saját kezembe veszem a dolgokat.
Ez jelentette az egyetlen változást ezen a területen az elmúlt években. Persze ez már magával hozta a változást, felpezsdült az élet, ahogy mondani szoktam felkavaródott az állóvíz, új projektek is indultak, színtérre léptek, amik a közösség összefogását várták. Ez a folyamat szerencsére egyre csak eszkalálódik, hamarosan, még idén fontos események fognak történni. A hazai alkotói és rajongói közösség bár kicsinek mondható, de annál lelkesebb és produktívabb. Biztos vagyok benne, hogy ez a folyamat olyan eredményekkel és meglepetésekkel fog szolgálni az elkövetkezendő években, ami által H. P. Lovecraft írói öröksége felzárkózik a többi elismert írói örökség mellé.
Mi jó? Mi rossz?
Vannak kész, magyarra fordított novelláink Lovecrafttől – önálló műveinek szinte teljes listája -, van pár darab esszé, kiterjedt levelezésének egy minimálisnak sem mondható töredéke, illetve költeményeinek egy kis szelete. Vannak nagyon jó, zseniális fordítóink. És páran vagyunk elhivatott rajongók, illetve erős túlzással, kutatók. Ez jó.
Minden más rossz.
Első sorban maga Lovecraft megítélése. Kétségtelen, hogy voltak olyan aspektusai életének, amik ma már elitélendőek, de ezen túl is egy embergyűlölő, magába zárkózó remetének tartják nagyon sokan, fűszerezve ezt még különböző betegségekkel és hajlamokkal. Pedig egy életigenlő, kiterjedt kapcsolati rendszerrel, barátokkal és már életében is rajongókkal volt körbevéve. Hosszú-hosszú sétákat tett éjszakánként barátaival, csodálva a városok építészeti remekműveit, nem egy alkalommal négy kilométert gyalogolt, hogy találkozzon barátaival, és elkezdjék a sétát. Majd ugyan ezt visszafelé is megtette. Munkássága, szellemi öröksége a mai napig félre van értelmezve, bár ez nem csak itthon van így, ennek megvannak az okai, nagyon jól visszavezethetők a forráshoz. Ez nem jó. Nagyon sok feladat és munka van még előttünk, nagyon hosszú a lista, de sok kitartással és a türelemmel a végére fogunk érni.