Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
A kezdeti kétségek és nehézségek után azonban egyszerűen beszippantott a történet, és a szöveg is kezdett gördülékenyebb lenni, vagy csak én edződtem hozzá.
„A thriller szál nem a megszokott sablonokra építkezik. A történet egy szinusz görbéhez konvergál, mely időnként metszi a fő vonalat, néha pedig egy ideig fedi is, de az idő nagy részében csak körülötte leng. Ennek köszönhetően elkalandozhatunk, pont úgy mint a való világban. Nem minden a nyomozásról szól, hanem inkább a nyomozó életéről. Néha misztikus fordulatot vesz a történet, néha pedig annyira realista, hogy ez a kettősség adja az esszenciáját a regénynek.
A gasztronómia igen sűrűn előkerül a kötetben, azonban mindig csak egy bekezdés erejéig, belesimulva a történetbe. Így nemhogy zavaró lenne, hanem egyszerűen hangulatteremtő. A különös ételek leírásai beindítják a nyáltermelést az olvasónál, és a finom, hideg cseh sörök pedig meghozzák a kedvet az iváshoz. Nem tagadom, hogy húsevőként igencsak megéheztem olvasás közben és egy pár sör is lecsúszott, mire a regény végére értem. Tehát mielőtt leülnél olvasni, töltsd fel a hűtőd kajával és sörrel, különben egy idő után már nem tudsz koncentrálni a könyvre. Vegetáriánusoknak pedig igazi horrort takar a történet ezen része