Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Ez nem kipárnázott, dekára kimért cukisággal megkent mese-sütemény, és már az első képsorok egyértelművé teszik: nincsen garancia arra, hogy minden jóra fordul.
„A Laika stúdió korábban a Coraline-nal, a ParaNormannal és a Doboztrollokkal lett ismert, most Travis Knight, a főanimátor rendezőként is kipróbálta magát, és egy olyan különleges mestermunkát tett le az asztalra, amit az utóbbi idők animációs filmjei közül talán csak A tenger dalához tudok hasonlítani. A Kubo és a varázshúrok a Coraline-hoz hasonlóan jobbára stop motion technológiával készült, amelyet kiegészítenek a CGI és a grandiózus épített díszletek, harmonikus, nagyon erős atmoszférájú világot teremtve. A legapróbb részletekig ki van találva, dolgozva minden: fény és árnyék, kompozíció, zene és a történeten végigvonuló szimbólumrendszer csodálatos egészet alkot, ahol jin és jang, könnyedség és veszedelem, veszteségek és megtanult leckék egymással egyensúlyban léteznek.
Sokat fogjuk még emlegetni a Kubót, mert nem egyszerűen egy családi film, hanem sokat adó, tanító rege, amelyet már nem tábortűz mellett mond el a mesemondó, hanem számítógéppel, bábokkal, modern technológiával, de ugyanolyan zsigerien hat, mint amikor még az tűz vetette árnyékokban keresték az emberek a megelevenedő mesealakokat.”