Blogposztot írt az SFWA közleménye nyomán Ann Leckie, a Radch Birodalom-trilógia többszörösen díjnyertes szerzője. „Hadd legyek egészen egyértelmű ebben az ügyben: ez a kifogás marhaság. Ha Burger úr elhiszi, amit ír, akkor nem kéne magazint vezetnie” – írta.
Blogposztot írt a Galaktika-ügyben kiadott SFWA-közlemény kapcsán Ann Leckie, a Radch Birodalom-trilógia írója. A szerző posztja elején kiemelte: tudja, hogy több író azért nem szólalt fel nyilvánosan a Galaktika ellen, mert tartanak tőle, hogy az ügy tönkreteheti Magyarország egyetlen sci-fi magazinját, de szerinte ez téves hozzáállás. Leckie felidézte, hogy a lap tőle is lopott novellát kérdés és fizetés nélkül.
Ezután idézte Burger István általunk is lefordított nyilatkozatát, majd kifejtette, hogy az, hogy nem volt szóbeli megállapodás, nem jelent semmit: „ha a beszélgetésről Isten maga adna egy hivatalos felvételt”, akkor sem számítana. „Hadd legyek egészen egyértelmű ebben az ügyben: ez a kifogás marhaság. Ha Burger úr elhiszi, amit ír, akkor nem kéne magazint vezetnie” – írta. Kitért rá, hogy az ő novelláját úgy lopták el, hogy a könyvei kiadásához a Galaktikának semmi köze, tehát nem érti, hogy áll meg így Burger István érvelése. „Ha reklámot akartam volna, fizettem volna érte” – tette hozzá.
Hozzátette: ő és az ügynöke egyáltalán nem túl elfoglaltak, hogy foglalkozzanak a novellák publikációs jogaival; de még ha így is lenne, a galaktika akkor sem veheti el kérdés nélkül a szellemi tulajdonát. Ezután arról írt, hogy Burger István állításai arról, hogy a novellák közlése reklám hasonlít ahhoz, mikor egy magazin nem fizet, csak magát a közlést adja a novelláért cserébe. Szerinte ez nem jó üzlet, de egy szerző dönthet úgy, hogy belemegy. „A hangsúly itt azon van, hogy egy szerző dönthet. Egy szerkesztő nem kaphat meg valamit engedély és fizetség nélkül azért, mert reklámozza szerzőt, vagy mert nincs pénze kifizetni” – összegzett.
Végül arról írt: a Galaktika szerkesztői rosszhiszeműek és/vagy elképesztően tudatlanok: „A szerzőknek nem szabad ezt a bánásmódot elfogadni kétes értékű reklámért cserébe azért, mert egy magazin fontos egy területen. Mennyire lehetnek fontosak, ha nem fizetnek neked? Komolyan. (…) A reklám nem pénz. Ha a novellád elég jó, hogy kiadják, akkor ahhoz is elég jó, hogy fizessenek érte. Senkinek sem kellenek olyan kiadók, akik a munkád jogait követelik fizetés nélkül, azt állítva, hogy ez jó nektek.”
*
(Fotó: annleckie.com)
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
Hetedik alkalommal startol el a héten a Budapesti Klasszikus Film Maraton; a restaurált filmek nemzetközi fesztiválján ezúttal a sci-fi is kiemelt szerepet kap. A múlt jövője című szekcióról és a műfaj hazai kezdeteiről Kurutz Mártont, a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményi és kutatási vezetőjét kérdeztük.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
