It's a trap! – Sasha Alsberg-Lindsay Cummings: Zenith
2016. augusztus 12. 12:52
Itt az új magánkiadásból induló szenzáció A marsi és az Alvó óriások után? Kötve hisszük. Sasha Alsberg és Lindsay Cummings könyv(részlet)e ugyan New York Times bestseller és megvette egy nagyobb kiadó, de ha ilyen könnyű sikert elérni a klisék egymásra pakolásával, akkor bármi lehetne az. Villámkritikánk.
2016. augusztus 12. 12:52
p
0
0
0
Mentés
A minap tettük ki Facebookra a hírt, hogy egy újabb, magánkiadásban megjelent történetet vásárol fel egy nagyobb kiadó. A szerzők Sasha Alsberg és Lindsay Cummings, a sztori pedig egy űropera, amelyben egy Bloody Baroness (Véres Bárónő) becenévre hallgató hírhedt űrkalóz és csapata a főszereplő. A fülszöveg elég hosszadalmas és zavaros, de a lényeg valami olyasmi, hogy az űrkalóz és csapata egy veszélyes küldetésre indulnak, mert veszélyben a galaxis és…
Na jó, a fülszöveget kellett volna valójában rendesen elolvasni először, meg megnézni, hogy pontosan melyik szekcióban New York Times bestseller ez a könyv. Mert hogy a young adult szekcióban, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem jó az alkotás, csak azt, hogy nekem valószínűleg nem fog tetszeni, mert nem én vagyok a célcsoport. De a dolog szubjektív oldalától elvonatkoztatva sem tudok sok jót elmondani erről a történetről, ami egyébként csak hatvan oldal, mert részletekben jön a többi. Lássuk.
Adott Androma Racella (ő lenne a Véres Bárónő), a Mirabel-galaxis leghírhedtebb űrkalóza és a Marauder nevű hiperszuper hajó csupa nőből álló legénysége. Androma nagyon kemény és nagyon sötét múltja van, és hát természetesen ez fogja beindítani a cselekményt, amikor halottnak hitt volt mestere a valamilyen kormányzó megbízásából elfogja őket, hogy rákényszerítse a csapatot arra, hogy a galaxis másik végében lévő, egykor rebellis bolygó börtönéből szabadítsák ki egyetlen fiát. (Egyetlen lányát Androma Racella ölte meg egyébként véletlenül. Nyilván.)
Az egész szöveg a show not tell-axióma kellemetlen megcsúfolása, hiszen a szerzőpáros nagyon hangsúlyoz egy csomó mindent szóban, de nem látunk ebből semmit a valóságban. A Véres Bárónő nem tud aludni a tettei miatt, a galaxis legszuperebb pilótája pedig nem tud elmenekülni a legszuperebb űrhajóval az őt üldözők elől egy olyan üldözés során, amiben minden lehetséges klisé (hipertér-ugrás, aszteroidamező) megtörténik, mielőtt sarokba szorítják őket: előttük és mögöttük is űrhajók vannak, jaj! Na de felettük és alattuk? Ott is?
Bemondásra kell elhinnünk azt is, hogy ők lennének a legrettegettebb űrkalózok az egész galaxisban, hiszen az első akció, amiben látjuk őket csúfos kudarc; ráadásul az ezt követő közelharcjelenet olyan szinten felesleges és zavarbaejtő, hogy világos: csak azért van benne, hogy még itt az első szakaszban lássuk őket harcolni: a két puskás csajt (az egyik nagydarab, a másik tizenhárom éves); az egzotikus szuperpilótát ököllel; meg persze Androma Racellát két elektromos katanával, amiről egyáltalán nem jutottak eszünkbe a fénykardok, mert miért is jutottak volna.
A karakterek nagy része kartonpapír, inkább nem sorolom őket, a cselekmény úgyszintén sablon, a világépítés pedig kifullad abban, hogy random bolygókat, tulajdonneveket és eseményeket sorolnak fel a szerzők. Egy jelenet erejéig a gonoszok is szerepelnek, akiknek haldoklik a bolygójuk, de nem tudjuk meg, hogy miért, csak azt, hogy ezt valami nagy és gonosz fegyverrel akarják… Megbosszulni? Megállítani? Nem derül ki. Az is csak a könyv weboldaláról válik világossá, hogy mi ennek a bolygónak a viszonya a galaxis többi részét láthatóan egyesítő birodalomhoz.
Hatvan-száz oldalnak, ha kisregény, ha csak egy regény első része, elégnek kell lennie ahhoz, hogy behúzza az olvasót. Nem kell minden történetnek tökéletesnek lennie, a karakter-plot-világ-próza négyszögből is elég, ha csak kettő-három működik, ha azok viszont működnek rendesen. Itt egyedül az írásra nem lehet komoly panasz, a karakterek és a plot sablonossága mellett viszont ami igazán fájó, az a világépítés elnagyoltsága. Olvastunk idén párkisregényt, amelyekben nagyon klappoltak a dolgok, és a rövid terjedelem ellenére nagyon gazdag és izgalmas világokat sikerült felvázolnia a szerzőknek.
Szóval ez az egész Zenith-dolog egy nagy trükk, New York Times bestseller pedig négy dolog miatt lett: az egyik szerző népszerű YouTube-csatornája, a másik már (bizonyos körökben) ismertebb neve, a kész történetnél többet ígérő fülszöveg és a két és fél dolláros ár miatt. És hogy miért vette meg egy kiadó? Fogalmam sincs. Talán nem olvasták.
Szélsőséges politikusok, álszakértők és aktivisták elhitették velünk, hogy az ökológiai válságnak csak két megközelítése létezik: jobbos tagadás és balos világvégeizmus. Ezzel szemben az igazság az, hogy létezik harmadik út: lelkes hazafinak és elhivatott környezetvédőnek lenni nem ellentéte egymásnak, hanem velejárója.
Édesanya, kalandor és világutazó, aki megálmodta nekünk a világ legvagányabb kisegerét, Ruminit. A sorozat ma már egész univerzummá tágult, alkotóját, Berg Juditot pedig nemcsak számos gyerek- és ifjúsági könyv szerzőjeként ismerjük, október óta ő a Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke is.
Hogy mi történt a Birodalom bukása után, ha valami másra vágynánk, mint az újabb mozifilmek? Nos, elég sok minden, hiszen a Sithek nemcsak új erőre kaptak, de le is igázták az univerzumot.