Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
Amerikából visszakapott aranyfedezettel, francia és finn papírra nyomtatva került forgalomba ma hetven éve, 1946. augusztus 1-jén a forint. Az új magyar pénznem megszüntette a pengő addigi hiperinflációját és évtizedekig stabil fizetőeszköz maradt.
A háborút követő hónapokban, 1945 nyarától kezdve felpörgött az infláció Magyarországon: a régi fizetőeszköz, a pengő hihetetlen tempóban értéktelenedett el. Ahogy a Magyar Nemzet tavalyi cikke írja, 1946 júliusában egy dollár 4 600 000 quadrillió (4.600.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000) pengőt ért. Így a pengő bukását jelentő pénzromlás a világtörténelem egyik legnagyobb inflációja lett.
Az ország sóvárogva várta az új, értékálló pénznem bevezetését. Ez lett a nevében a Károly Róbert korából származó forint – miután a máriás és a tallér elnevezéseket elvetették.
A Magyar Nemzeti Bankkal együttműködésben kibocsátott új pénz fedezete a nyilasok által nyugatra hurcolt 28 tonna aranytartalék volt, amelyet az Egyesült Államok visszaszolgáltatott. Egy kiló színarany 13 200 forintnak, 1 forint 0.0757575 gramm színaranynak felelt meg. A pénzhez szükséges különleges papírt Finnországból és Franciaországból vásárolták meg.
A forint megszületésében részt vett Horváth János is: a veterán kisgazda, majd a rendszerváltás után fideszes politikus, a parlament korábbi korelnöke a Mandinernek adott interjújában így beszélt erről.
„Részt vett abban a parlamenti munkabizottságban, ami létrehozta a forintot 1946-ban. Mit tanulhatunk a forint létrehozásának körülményeiből és az akkor megszülető stabilitásból?
Azt, hogy az ország nekiállt és dolgozott. Ott volt a föld és ott voltak az emberek: ha a kettő összeáll, akkor lesz termény, amit el lehet adni és meg lehet venni. Ma sokkal kevesebbet termelünk, mint amennyit képesek lehetnénk termelni. A munkaképesek 20-30 százaléka nem dolgozik. 1946 körül az összkínálat két év alatt elérte az összkereslet mértékét. Márpedig az infláció azért van, mert kevesebb a termék, mint amire igény van és felverődnek az árak. Akkor a kínálat elérte a keresetet. Azt mondtuk: lesz stabil pénzünk. Elneveztük forintnak, és az emberek elfogadták. Miért stabil a pénz? Mert elfogadják.”
Mintegy egy éves előkészítés után a forint 1946. augusztus 1-jén került forgalomba. Fontos cél volt, hogy a gabonatermés addigra már a magtárakban legyen, és az új valutában fizessék az ellenértékét. Az új forint vásárlóértékét a háború előtti árakhoz igazították: egy mázsa búzáért negyven forintot kellett fizetni. 1946-ban az akkori dollár 11,7 forint volt.
1946-ban
1 kg kenyér 0,96 Ft,
1 kg búzadara 1,40 Ft,
1 kg liszt 1,40 Ft,
1 kg cukor 7,00 Ft,
1 liter kannás tej 0,90 Ft,
1 liter pasztőrözött tej 1,10 Ft,
1 liter benzin 1,60 Ft,
1 levél helyben 0,30 Ft,
1 telefonbeszélgetés 0,60 Ft,
1 csomag cigaretta 2,00 Ft volt.
A kommunisták saját érdemüknek akarták beállítani a forint bevezetését: minden felületen reklámozták, hogy Rákosi Mátyás „a forint apja”. A forint valódi atyja azonban a Horthy-korszak egyik gazdasági háttérszakértője, Varga István közgazdász volt.
Az arany alapú forint évtizedekig stabil maradt, csak a hetvenes évekbeli olajválság után köszöntött be az infláció, ami a rendszerváltás körüli években kezdett újabb szárnyalásba.
Ugyan korábban mindig csak pár évre voltunk a forint euróra való cserélésétől, és Magyarországnak az EU-s vállalásai értelmében előbb vagy utóbb be kell vezetnie az eurót, de Orbán Viktor és kormánya máig lebegteti az euróhoz való csatlakozás dátumát.
A jelenlegi uniós állapotokat látva még az is előfordulhat, hogy a forint fogja túlélni az eurót.