Az év rajongói kiakadása – The 100 évadkritika

Mintha kezdenének kifogyni a The 100 posztapokaliptikus sorozat alkotói a valóban kreatív, az eddigi történetből nem kilógó fordulatokból – nagyjából ez jutott eszembe, miután végig néztem a sorozat harmadik évadját, melynek zárása ráadásul szintén nem sok jót ígér a következő szezonra. Talán túl sokat akartak markolni a sorozat készítői, melynek aztán az lett a vége, hogy épp emiatt sok minden kifolyt a kezükből.

Mindezektől függetlenül a The 100 ebben az évadban is hozta a moralizálós vonalat, sőt még inkább előtérbe tolta a különböző erkölcsi kérdések boncolgatását, amely azért nem egy rossz dolog egy olyan sorozat esetében, amelyet fiatalok milliói néznek. Ha csak néhányukat elgondolkodtatja azzal kapcsolatban, ami a való világban is folyik, mindez már nem volt hiába.

Vigyázat! Innen részben spoileresen folytatjuk.

Minden csak még kuszább lett

Elvileg kitört a béke a Földön, miután – hogy megmenekítsék a saját embereiket – a Weather-hegyben élőket gyakorlatilag egy karhúzással kiirtotta Clarke és Bellamy. Clarke ezt nem is igazán tudta feldolgozni, ezért a mentőakciót követően rögtön önkéntes száműzetésbe vonult. Mindeközben Jaha megtalálta az emberiség számára a Kánaánt, a Fény Városát.

Innen indult a harmadik évad, de persze rögtön kiderült, hogy nem hogy nem egyszerűsödtek a dolgok, nem hogy közelebb nem került a Föld az általános békéhez, hanem – mióta mintegy 100 évvel ezelőtt egy atomtámadás elpusztította az ottani élet nagy részét – soha nem volt még annyira közel ahhoz, hogy teljesen eltöröljék az emberiséget a felszínéről. Ezen mesterkedik ugyanis a korábbi atomtámadást is elindító A.L.I.E. nevű mesterséges intelligencia, tervéhez pedig az egyszerre elképesztően naiv és idegesítően buta Jahát használja fel, aki teljesen belebolondult az egész Fény Városa koncepcióba, és őszintén hiszi, hogy az emberiségnek az a jó, ha eljut ebbe a virtuális valóságba, feladva a való élet minden pozitív és negatív hozadékát.

Jaha és A.L.I.E

Az évad egyik vonala tehát erről szól: Jaha segítségével egyre több embert hülyítenek be, hogy megegyék azt a chipet, ami után A.L.I.E. gyakorlatilag teljesen átveszi a kontrollt felettük minden téren.

Tárgyaljunk vagy harcoljunk?

A történet másik fonalát a Földön élő népek összetűzése jelenti: miközben a 12 klánt vezető Lexa parancsnoki posztjára a Jég Nemzetség pályázik, addig Arkadiában is új felfogás kezd gyökeret verni az Égiek egy frissen megtalált csoportjának vezetője, Pike részéről, aki nem hisz a békében, nem bízik a Földiekben és inkább megelőző, szó szerint gyilkos csapásokban gondolkodik, mint hogy a diplomácia és tárgyalás útján érné el a népe biztonságát. Az emberek pedig inkább őt követik, meg is választják az ezzel éppen ellentétesen gondolkodó Kane helyett kancellárnak.

Kane egyébként a béke és a biztonság szavatolása érdekében az Égiek nevében 13. klánként csatlakozott a Földiek szövetségéhez, ami azonban Pike hatalomátvétele nyomán szinte azonnal semmissé válik. Mindezt csak tovább fokozza, hogy Pike utasítására gyakorlatilag kiirtottak egy Földi sereget, ami éppen az Égiek védelmére érkezett. Ráadásul ezután is kvázi még neki áll feljebb, sőt: újabb Földik legyilkolására készül pedig – Clarke hatására – Lexa szakít a „vér vért követel” elvével, és nem torolja meg fegyverrel a sereg ellen elkövetett háborús bűnt, mert belátta: az oda-vissza megtorlások sosem fognak békét hozni, éppen ellenkezőleg: csak növelik az áldozatok számát.

Kane és Pike

Anélkül, hogy bősz politizálásba kezdenénk, arra egyébként mindenképpen jó Kane és Pike konfliktusa, hogy felrajzolja: nem biztos, hogy a könnyebb út a jó út. Hogy az egyszerű megoldások közel sem biztos, hogy valóban segítenek a problémákon és nem csak újabbakat, akár még veszélyesebbeket generálnak. Meg egyáltalán: hová vezet az, ha az ember azt hiszi, az ő megoldási javaslata az egyedüli jó, és ezt akár egy kvázi diktatúra kiépítése, és a másképp gondolkodók kiiktatása árán is képes megvédeni.

Mindazonáltal Pike alapvetően nem egy gonosz karakter, ez később, amikor a közös ellenség ellen küzdenek, világosan ki is derül. Nem arról van szó tehát Kane és Pike személyében a jó és a rossz küzdött volna egymással. Sokkal inkább arról szólt ez a történetszál, hogy lássuk: sokszor önmagában nem elég, ha valaki egy jó célért küzd. Igenis fontosak azok a bizonyos eszközök is, hogy a jó cél eléréséhez milyen áron jutunk el.

Díjnyertes szereplő-halál

Nem lövünk le minden fontos történést azért a The 100 harmadik évadjából, hátha akad, aki még nem ért a végére. De egy valamire azért még muszáj kitérni, hiszen aki követi a sorozattal kapcsolatos híreket, akár látta már a teljes évadot, akár nem, biztos találkozott már azzal az infóval, hogy az egyik legkedveltebb karakter, Lexa meghalt. Mindez óriási felháborodást váltott ki. De akkorát, hogy néhány napja az MTV Fandom Awards idei díjátadóján az év rajongói kiakadása díjat Lexa halála nyerte el.

Lexa és Clarke

A történet szempontjából utólag valahol érthető, hogy megölték a karaktert. Valahol, mert az embernek mégis inkább olyan érzése van, hogy Lexa halálával a forgatókönyvírók inkább csak a könnyebb utat választották a parancsnok-történet és Becca, a „jó” mesterséges intelligencia bevezetéséhez. De akár megértjük, akár nem Lexa halálát, az tényleg nagyon fura húzás volt az alkotók részéről, hogy egy ennyire méltatlan módon, egy teljesen véletlenül bekapott golyóval intézzék el az egyik fő karaktert.

*

A némileg zavarosra sikeredett harmadik évad végén azért A.L.I.E.-t és az éppen aktuális világvégét Clarke révén sikerült elhárítani, de az már az évadzáró során kiderült, hogy ez csak pillanatnyi öröm lehet, az olvadozó atomerőművek ugyanis komoly veszéllyel fenyegetnek. Hogy ebből mit hoznak ki az alkotók, az azért eléggé kérdéses. Mindenesetre nem vagyunk túl optimisták, mert már az idei szezon is eléggé kilógott az előző két évad sorából – és sajnos nem jó értelemben.