Botinvázió

Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója márciusban nyilatkoztatta ki, hogy a „botok az új appok.” Személyek egymás, személyek és digitális asszisztensek, személyek és botok, digitális asszisztensek és botok közötti beszélgetéseinek egyre fontosabb szereplői ők, és máris az egészen közeli jövőben járunk, amikor gyökeresen megváltozik az ember-számítógép interakció.

A változás jeleként a Microsofthoz tartozó Skype-on már most botok segítenek hotelszobát és repjegyet foglalni.

A redmondi óriás nincs egyedül: a Facebook szintén botokkal turbósítja a Messengert, a virágrendeléstől az időjárás-jelentésig szolgáltatják a hasznos infót. Kisebb cégek szintén fejlesztik saját botjaikat, botokhoz kapcsolódó programokat. Egész iparág alakulhat ki körülöttük.

De mik azok a botok?

A legtágabb értelmezés szerint, ha nem emberi entitással állunk interakcióban, és az interakció olyan, mint egy két-résztvevős beszélgetés, kommunikációs partnerünk botnak, chatbotnak tekinthető. Egyes botok persze elsősorban nem kétoldalú interakciót folytatnak, hanem például a hírügynökségek oldalain röviden összefoglalnak történeteket, aztán vagy belemennek a részletekbe, vagy témát váltanak. Bevásárló botok szöveg helyett inkább egy csomó terméket kínálnak fel, rájuk klikkelünk, opciók közül válogatunk, és így tovább. Az interakció ugyan üzenetküldő ablakban zajlik, de beszélgetésre egyáltalán nem emlékeztet, és ezeknél a bottípusoknál nem is fontos, hogy emlékeztessen rá.

Az sem számít mindig, hogy a beszélgető vagy nem beszélgető chatbotnak aprólékosan kidolgozott személyisége legyen. Virtuális asszisztenseknek, Sirinek, Vivnek és a többinek ugyan elvileg van, de ők többre hivatottak, személyesebb kapcsolat alakul ki köztük és a user között.

Leginkább újfajta interakciós modellként érdemes gondolni rájuk. A mobil appok zárójelbe tették a desktop szoftverek túlburjánzó menüit, a chatbotok pedig botról botra hasonló, összességében masszív interakció-sorozatokba vonják be a felhasználót. Másodlagos, hogy ez az interakció szöveg, hang, vicces kép stb. formájában történik. A botokhoz semmilyen új interfészt nem kell ismerni, csak elmondjuk nekik, mit akarunk, és ők válaszolnak rá.

Chatbot-történelem dióhéjban

A chatbotok története a mesterségesintelligencia-kutatás naiv ifjúkorában, az 1960-as években kezdődött. Az első szimulált intelligencia, minden chatbot ősanyja, az MIT-s Joseph Weizenbaum által fejlesztett ELIZA tizenkét évvel Alan Turing halála után, 1966-ban debütált a szobaméretű IBM 7094-en. Tervezője a terápiás célokra akkoriban ideálisnak vélt, pácienseit aktívan hallgató pszichoanalitikus stratégiából kiindulva, az azt alkalmazó lélekgyógyász szerepét osztotta rá.

A Doktornak hívott pszichológusbot kulcsszavakra figyelt partnerei mondataiban. A kulcsszavak szövegkörnyezetét vizsgálta, és amennyiben nem talált ilyeneket általános töltelékszöveggel reagált, bármikor feltehető kérdésekkel felelt. Ha igen, a kijelentő mondatot alakította át kérdővé. Például így: „szenvedek a barátom miatt.” „A barátja miatt szenved?” „Igen, miatta jöttem ide, ő mondja mindig, hogy depressziós vagyok. A férfiak mind egyformák.” „Ezt hogyan érti?” És így tovább, és így tovább. ELIZA megtévesztette pácienseit, többen hitték azt, hogy valódi pszichológussal konzultálnak.

ELIZA, majd az 1970-es évek szórványkísérletei után, az 1980-as évektől mind gyakrabban tűntek fel a sokáig szinte csak a természetesnyelv-feldolgozáshoz kapcsolódó beszélgető-programok, Turing-tesztek közkedvelt vizsgaalanyai. Jellemzően egy-egy témakörre specializálódtak, az általánosabb rendeltetésűek mindig felsültek.

A legátütőbb sikert a korai 2000-es években az AOL Instant Messenger és a Windows Live Messenger (a korábbi MSN) hálózatokon futó SmarterChild érte el, a beszélgető ágenst fénykorában 30 milliónál többen használták. Gyors volt, könnyen lehetett kezelni, arányosan integrálta az emberi interakciót és a gépi pragmatizmust.

App és bot app kontra bot helyett

Egyszer divatba jöttek, máskor kiátkozták őket, aztán megint visszaszivárogtak a chatbotok. Most ismét kedvező a csillagállás, újfent divatba jöhetnek.

Felhasználói trend, hogy ugyan sok appot letöltünk, de viszonylag keveset használunk. Egyre kevesebben akarnak egyedi alkalmazást virágvásárlásra, hírolvasásra stb. Minél integráltabb egy app, annál többen élnek vele. Minél kevésbé „elszeparált” az app, minél jobban integrálhatók bele botok, annál komplexebb, annál több problémával birkózhatunk meg egy platformon, és annál valószínűbb a siker.

A big data csak komputerrel kezelhető végtelen zérói és egyei is kedveznek a chatbotoknak. A természetesnyelv-feldolgozás és a gépi tanulás fejlődése, a felhőszámítás-alapú adattárolás, a szintén kvázi-végtelenbe tartó számítási kapacitások, a virtuális asszisztensek elterjedése, a velük folytatott kommunikáció mindennapossá válása úgyszintén.

A Microsoft és a Facebook különösen a mobilvilágban lát bennük egyedi stratégiai lehetőséget. Előbbi Windows Phone-ja futottak még kategória, utóbbi pedig soha nem próbálkozott saját oprendszerrel. A Skype és a Messenger viszont virágzik, botokkal kiegészítve és áramvonalasítva a mainál is méretesebb és nagyobb profitot generáló ökoszisztémává alakulhatnak át.

Nadella túlzott: az appok ugyanúgy nem tűnnek el, mint ahogy a desktop szoftverek is megmaradtak. Kérdés, hogy hasznos funkcióikat mennyire egészítik ki, helyettesítik a botok. Valószínűleg nem az appok, hanem az appok és a botok közti különbségek enyésznek szép lassan a semmibe. Például a Spotify alkalmazással ugyanúgy hallgatunk majd zenét, mint tettük eddig, a keresősávot viszont botra cserélhetjük. Az Instagramon sem a fénykép-feltöltésen, hanem a ott is a keresésben segédkezhetnek. Hasznos infokom eszközök, és nem szórakoztató, de lesajnált kuriózumok többé.

Felnőnek.