Ahol minden a helyén van – Látogatás Gerééknél Villányban

Villányban és Gerééknél csendben nagyon komoly dolgok történnek, még ha nem is ez okozza a legnagyobb hírverést a borvilágban országosan. Egy esős út után, mire Villányba értünk, verőfényes napsütés fogadott minket a Csillagvölgy pincészetnél, amelynek borai Gere-Schubert néven találhatóak meg a polcokon.

A pincészetnél Gere Andi és Schubert Vilmos várt minket, hogy bemutassák, miről szól a Gere-Schubert, leánykori nevén Csillagvölgy pincészet. A pincészetet 2010-ben hozták létre, és a cél az volt, hogy egy olyan márkát hozzanak létre, amihez a kezdő borfogyasztók vagy a villányi borokkal ismerkedők bátran nyúlhatnak. Ezért választották eredetileg a Csillagvölgy nevet, hogy a brand leválhasson a Gere pincészetről, azonban ezt a márkát túl hosszadalmas lett volna bevezetni, így lett végül a Gere-Schubert név.

A pincészet nem rendelkezik saját szőlővel, integrátori szerepkörrel bír. Ez azt jelenti, hogy 2015-ből 450-500 ezer palack bor készült, de ez a pincekapacitás miatt felmehet egészen 700-750 ezer palackig a jövőben. A borok itt csak acéltartályban készülnek, a könnyedség, a gyümölcsösség, és a jól érthetőség a cél ezeknél a boroknál. A szortimentben jelenleg négy fehér, két rozé, és két vörösbor van. Mi a 2015-ös fehéreket kóstoltuk meg, amelyek a kitűzött célt el is érik: hibátlan, tiszta, gyümölcsös, könnyed, egyszerű hétköznapi borok. Nem kell őket túlgondolni.

Irány Gere Attila Pincészete!

Innen átmentünk a család saját pincéjéhez. A 2002-ben épült feldolgozó egy igazi birtok: elegáns, nagyvonalú, de minden részében a profizmust sugallja a hely, amely jól láthatóan nemzetközi mintára épült, olyan, mint egy kis chateau. A pincészetnél már Gere Attila is csatlakozott a csapathoz, ő mesélt a pincészetről, a borkészítésről, a szőlőmagró,l és a hordókból a bort is ő mutatta meg.

Amikor a pincészetnél jártunk, éppen akkor címkézték a 2012-es évjáratú Kopar magnumokat, amelyek fadobozokba kerültek. A Koparból nagyjából 60 ezer palack készül évente, aminek 30-40 százaléka előrendelésben kerül értékesítésre. Az előjegyzés a bor első évjárata óta működik, és mint kiderült a Bortársaság vezetője, Tálos Attila adta az ötletet. Magyarországon akkor ez volt az első bor, amit elő lehetett jegyezni, így Gere Attila ennek is tulajdonítja az előjegyzés sikerét – valamint annak, hogy a 1990-es évek végén nagyon fontosnak gondolták az emberek beruházni a jó borba, és ez mai napig megmaradt, fontosnak érzik a Kopart.

A zempléni tölgy működik a legjobban Gerééknél

A palackozóból a pincébe mentünk, ahová belépve mindannyiunkat a tiszta tölgyillat csapott meg. Itt nincs pincepenész, csak ipari beton és tégla, állandó hőmérséklettel. Látszik, hogy a tisztaság és a rend nagyon fontos Geréék pincéjében, ahol a Kádár Hungary és az Európai Kádárok kft. hordói vannak. A pincészetnél zempléni tölgyet használnak, mivel az kevésbé tanninos, mint a mecseki; és mivel a borban is van elég, azt a hordótanninnal nem szeretnék növelni.

Geréék a pincében elmondták: azért használják ezeket a hordókat, mert korábban nem minden évben voltak elégedettek a borokkal. Nem voltak olyan kerekek és kedvesek, mint előtte, de most ez újra visszatért a borokba. Volt, hogy használtak francia hordókat is, de ez nem tett jót a boroknak, teljesen visszaálltak a magyar tölgyre.

Gyümölcsös és fineszes évjárat a 2015-ös

Az még a tartálytérben hangzott el, hogy a pincészet saját szelektált élesztőket használ, összesen négyet, amelyet a nagypapa pincéjéből szelektáltak ki, ezekkel erjesztik ki a saját, 75 hektárnyi bio szőlőültetvényről származó alapanyagot. A jövőben nem kizárt, hogy a Gere borok címkéin megjelennek a bio tanúsítványok logói, mivel erre egyre nagyobb igény van a piacon.

De térjünk vissza a pincébe, ahol Gere Attila olyan természetességgel járt a lopóval és töltött nekünk, mint aki gyerekkora óta ezt csinálja, pedig a borvidékre felesége révén került. A poharakba 2015-ös cabernet franc, merlot és cabernet sauvignon került, amelyek a 2015-ös Kopar lehetséges alapanyagai, és mindenki örömmel konstatálta, hogy a tavalyi évjárat nagyon izgalmas. Gere Attila is elmondta ezzel kapcsolatban: nagyon fineszes a 2015-ös évjárat, tetszenek neki a tavalyi a borok, amelyek nagyon gyümölcsösek.

A csoportnak legjobban a Kopár-dűlőből származó cabernet franc tetszett, amely szinte kész bor benyomását keltette, és szinte mindenki azt mondta, hogy ezt önálló tételként is szívesen megkóstolná a jövőben, nem csak az Attila vagy a Kopar cuvée egyik alkotóelemeként. A franc-nak már az illata is nagyon gazdag, remek fűszeresség jellemzi, míg az ízben megjelennek a feketebogyósok a fűszerek mellé, és egy nagyon selymes, jó összhangot alkotnak. Elegáns, kellően sűrű, közepesnél nagyobb testű bor, amelynek nagyon jó savai vannak, így nagyon jól fogyasztható a bor.

A 2015-ös ízelítő után mentünk fel a pincészet kóstolótermébe. Megkóstolhattuk az első és az eddig utolsó Kopart, valamint további négy évjáratot, mindezt pedig magnum palackból. Közben Gere Attila és lánya mesélt a Kopárról, az évjáratokról, a borkészítésről, és hogy miként vált a Kopár egy legendává.

Honnan a név, Kopár és Kopar

A Kopár története a ’90-es évek végén kezdődött. Gere Attila korábban többször járt külföldön Bock Józseffel és Tiffán Edével, és a tanulmányutak során őt a bordeaux-i házasítások fogták meg, így elhatározta, hogyha lehetősége van rá, készít egyet. A Kopár véletlenül született meg, annak ellenére, hogy 1997 nagyon jó év volt, mivel a bort Gere Attila egy pályázatra készítette el, ahol a bor minősége mellett a csomagolás is számított.

A pályázat kiírásakor a borok már elkészültek és egy acéltartályban voltak. A név automatikusan jött számára, mivel nagyon karakteres és markáns a bor, amihez egy hasonlóan karakteres nevet szeretett volna, így adta magát a Kopár név. Ezt márkanévként használták, és már akkoriban is a legjobb dűlők termése adta a bort: a Csillagvölgy, az Ördögárok, a Konkoly és Kopár-dűlő borai kerülnek a házasításba. A Kopár egyébként megnyerte a pályázatot Vincze Béla házasítása előtt.

A 2006-os évjárat volt az, amelynél több váltás is bejött, mivel ekkor a korábbi cabernet sauvignon hangsúly helyett a házasítás alapja a cabernet franc lett. 1997 és 2004 között 40% cabernet sauvignon, 40% merlot és 20% cabernet franc adta a házasítást, ilyen Kopárból összesen hat évjárat készült. A hordóhasználat is 2006-ban változott meg, mivel addig minden Kopár elsőtöltésű barrique hordóban volt, attól kezdve viszont 60 százalék első- és másodtöltésű kis hordót, és 40 százalék nagy hordót használtak az érlelésben. Ma már a legkisebb hordó is 300 literes a pincészetben.

A borról a 2006-os évjáratban került le az ékezet, és akkor már csak Kopar név került a borra. A dűlőszelektált borok az első Kopár elkészültekor még ismeretlenek voltak Magyarországon, és mivel az egyik legjobb dűlőnek tartották Geréék, ezért került egy márkanévként a Kopár név a borra. „Akkor még nem volt hagyománya a dűlő nevek feltüntetésének a borokon” – mondta el Gere Andi.

2006-tól azonban elindult a villányi eredetvédelmi rendszer, amely kimondta, hogy dűlőnevet csak akkor lehet feltüntetni egy címkén, ha az teljes egészében arról a területről származik. Az eredetvédelmi bizottság azonban engedélyezte Gerééknek a Kopár név használatát, mivel ez a bor még a szabályozás előtt kapta ezt a nevet, így ők döntöttek amellett, hogy az ékezet kerüljön le a bor nevéről. Így lett a Kopárból Kopar.

Egymást késztették egyre jobb borok készítésére a borászok

Gere Attila beszélt arról is, hogy egy Bock Józseffel és Tiffán Edével történt merlot kóstoltatás során gondolkozott el azon, hogy mennyire kell elmenni a még töményebb, koncentráltabb borok irányába. Bár az ő 2002-es Solusa kevésbé volt koncentrált, mint a 2003-as Magnifico, mégis az ő bora fogyott el hamarabb. Ezen a gondolatmeneten elindulva döntött úgy, hogy a töménység helyett elegánsabb borokat igyekszik készíteni. Bár a koncepciót és a stílust nem változtatják, nagy hangsúlyt fektetnek Geréék a kísérletekre, hogy minél tudatosabban készítsék el a boraikat, és az adott évjáratnak megfelelően módosítsák a borkészítést annak érdekében, hogy finomabbak, elegánsabbak legyenek a borok.

A borász szerint a rendszerváltás után a borászoknak kellett megmutatni, hogy ők magasabb minőségű borokat is tudnak készíteni, hiszen az emberek nem ismerték ezeket, fel kellett kelteni a fogyasztók igényét is a jó borok iránt. Később már a fogyasztó provokálta a „még szebbet, a még jobbat, majd mi, a borászok provokáltuk egymást” – mondta el Gere, aki hozzátette: jól felbosszantotta magát, ha úgy érezte, hogy Tiffán Ede jobb bort készített. „Eleinte még megbeszéltük a dolgokat, de később már nem annyira, ezek egy idő után megmaradnak saját magunknak” – mondta a borász, aki a történettel komoly derültséget okozott a társaságban.

Különleges kóstoló, és egy tizennégy éves kedvenc

A magnum palackos kóstoló különlegessége az volt, hogy egyszerre hat duplapalackot a pincészetnél is ritkán bontanak. Gere Attila szereti is a nagyobb palackot, mert teljesen más rétegei jelennek meg a bornak és elegánsabbak is a tételek a nagyobb palackban. Nem véletlenül van 12 literes Kopár is.

Szerencsére mivel sokan voltunk a túrán, így a hat kóstolt borról már többen is írtak, így én csak a saját kedvencemről, a 2002-es Kopár magnumról írnék, amely az egyik legjobb magyar vörösbor, amit kóstolhattam.

Illatában már megjelennek az érett, érlelt jegyek, mint a pirított tökmag, egy kicsi dohányosság, de mellette ugyanúgy érezhetőek a fekete bogyós gyümölcsök jegyei is. A gazdag, érett, buja illatnak hűvös karaktert ad egy enyhén mentás, gyógynövényes illatjegy.

Az embernek már az első kortynál feltűnik, hogy egy érett, kifejlett bor a 2002-es Kopár, amelynek minden eleme nagyon szépen össze van simulva. Egy elegáns, egyensúlyos, nagyon selymes bor az, amihez szerencsénk van. Rendkívül virágos, amely mellett a még mindig friss gyümölcsök játszanak komoly szerepet. Ezek mellett érezhető egy kis édesség, de ez jól áll a bornak. Nagyon sok rétege van, amely egy kis idővel még tovább nyílik. Már most is egy komoly élményt jelent, hiszen remek állapotban van, nagyon közel a csúcsához, de még van tartás benne, koránt sem érezni azt, hogy a bor nem bírná ki a holnapot.

Fogadja el a világ Magyarországot tisztességes bortermelő országnak

Gere Attila a kóstoló során többször elmondta: sikerült bebizonyítani, hogy a magyar borászok képesek olyan bort készíteni, mint a franciák vagy az olaszok. A borász szeretné, ha a világ elfogadná Magyarországot tisztességes bortermelő nemzetnek, mert itt is megvannak azok a borok, mint külföldön, nem csak a három eurós alsópolcosak, amivel az országot azonosítják. A kóstoló bizonyította, hogy a Kopár több évjárata is képes felvenni a versenyt a világ nagy boraival.

A Kopár kóstoló után átmentünk a Mandula étterembe és a Crocus borhotelbe, amelyet bejártunk a wellnesstől a teraszig. A szálloda körbejárása és megismerése után megkóstolhattunk az étteremben egy késői ebéd mellé néhány különleges, régebbi tételt is, amelyet hétvégente lehetősége van most már poharazva kérnie a vendégeknek.

Az ott kóstolt tételek közül az egyik legnagyobb meglepetést egy 2005-ös Ördögárok-dűlőből származó portugieser okozta. A több mint 10 éves bor illata a mai napig rendkívül virágos, elegendő mennyiségű piros bogyós gyümölccsel és némi fűszerrel. A korty nagyon könnyed és fiatalos, teljesen kortalan a bor, nagyon sok friss piros bogyós gyümölccsel, pici érettséggel, és a könnyed testéhez mérten kellő rétegzettséggel. Nagyon jó inni és remek élmény, sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen idős portugieser ilyen jó állapotban lehet.

Attilát Európában mindenki ismeri

A nagy portugieser-meglepetés és a Kopárok után számítottunk rá, hogy a Gere pincészet csúcsbora valóban nagyon jó lesz, de az Attila cuvée esetén ismét arról kell írnom, hogy az egyik legjobb magyar vörösbor, amihez szerencsém volt.

Kétségtelenül el voltunk kényeztetve Gerééknél, hiszen a 2002-es évjáratú Attilát is megkóstolhattuk, amely piacra sem került, hiszen a piacon az első a 2003-as volt. Az még Grand Vin de Villány néven került először a polcokra, és egy luxemburgi kereskedő találta ki, hogy a név ne bordeaux-i mintát kövessen, hanem legyen Attila, hiszen őt Európában mindenki ismeri.

Az Attilára egyébként nincs olyan recept, mint a Koparra, a bordeaux-i fajták legszebb elsőtöltésű hordói kerülnek bele a végső házasításba. A 2002-est és a forgalomban lévő 2009-es Attilát kóstoltuk meg. Ismét a 2002-es vitte el a showt-, amellett, hogy a 2009-es is egy rendkívüli bor, de még mindig nagyon fiatal. A 2002-es illatában döbbenetesen friss, fiatalos gyümölcsök jellemzik, mellette édesség, fűszerek, pici gyógynövényesség. Nagyon mély és gazdag az illat.

A bor erőteljes, nagy testű, de egy pillanatig sem nehezedik el, a savak, és a bor szerkezete elbírja a picit emelkedettebb alkoholt is. Mindene összesimult, integrálódott, teljesen egyben van; és ezt a formáját vélhetően hosszan fogja még hozni a nagyon sok fekete és pirosbogyós gyümölccsel, gyógynövényes, pici dohányos jeggyel, amit rendkívüli fűszeresség egészít ki. Nagyon nagy és elegáns bor, amit rendkívül hosszan, perceken keresztül érez az ember a szájában. Világszínvonal.

Profizmus és Villány

A remek borok mellé a konyha is  kitett magáért, mindhárom fogás kitűnő volt. A szarvasgerinc zellerpürével, tavaszi zöldségekkel remekül működött a hús rendkívül omlós volt, szétolvadt a szájban míg a spárga és a borsó hozták a frissességet és a könnyedséget az ételbe.

A csokoládés-ibolyás desszert a csokoládé mousse-szal és az ibolyafagylalttal feltette a nap végén az i-re a pontot, mindenki már csak hüledezni tudott, és eltelni az ételekkel, borokkal, élményekkel.

A buszban egyetértettünk abban, hogy amit láttunk és amit tapasztaltunk Gerééknél, az világszínvonalú. A pincészetnél, az étteremben és a szállodában minden a helyén van, professzionálisan. A Gere család tudja merre tart, mit szeretne csinálni, milyen finomhangolásokat kell még elvégezni, és a vendégeknek a legjobbat igyekeznek nyújtani. Bár Villányról vagy Geréékről nem a legtöbbet lehet olvasni, de a borvidék és az egyik legjelentősebb pincészete még mindig az ország élvonalában van mind a borokban, mind a borturizmus terén.