Tanuljunk meg macskául!

Kutatások kimutatták, hogy a bálnák, tehenek, makákók származási helyüktől függően különféle „nyelvjárásokat” használnak.

Nyilván a macskák is egy kicsit másként nyávognak Skandináviában és Dél-Afrikában – vonták le többen a következtetést.

A svéd Lund Egyetem állatviselkedés-kutatókkal, zoológusokkal és állatorvosokkal együttműködő nyelvészcsoportja 2015-ben „Dallam az ember-macska kommunikációban” (Meowsic) projektje a cicabeszéd nüánszait vizsgálja. (Meow magyarul miau, nyávogás.)
Első körben a prozódiára (ritmus, hangsúly, hanglejtés, folyamatosság) összpontosítanak, próbálják mérni, számszerűsíteni.

Robert Eklund (Linköping Egyetem) szerint a nyávogás dallamából sokat megtudunk az állat mentális állapotáról, szándékairól. Ha jobban értjük a szándékait, a négylábú és az ember kölcsönösen jobban alkalmazkodik egymáshoz.

Azt is tanulmányozzák, hogy egy adott macskahang mennyire tér el földrajzilag. Macskatulajdonosok régebben is felhívták kutatók figyelmét, hogy kedvencük másként fejez ki bizonyos dolgokat. A nyelvi eltérésekre egyelőre csak anekdotaszerű bizonyítékok és természetesen gyűjtések vannak.

Az egyébként macskaszőr-allergiás Eklund a dorombolást is tanulmányozza. A 10 ezer évnél hosszabb együttlét során ember és házimacska között egyedi kommunikációs formák alakultak ki, és akár a dorombolás is közéjük tartozhat.