Bacsó András, a Tokaj Oremus vezetője a borászok borásza

Április 29-én este a Boscolo Hotel New York Palotában rendezett díjátadó gálavacsora keretein belül adták át a 10. Borászok Borásza díjat, illetve a Borászok Barátja különdíjat. A Borászok Borásza Bacsó András, a Tokaj Oremus birtokvezetője lett, a Borászok Barátja címet pedig Gál Helga, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tanácsadója kapta.

Hogy még kik voltak jelöltek és mi ez az egész, itt elolvashatja.

Szerzőnk, Jenei Balázs tavaly nyáron ismerkedett meg az Oremus pincészetével és Bacsó András munkájával Tolcsván, akkor következőket írta:

A klasszikus értékek iránt vonzódó Bacsót érdemes hallgatni: a bor számára kultúra, munka, gondolkozás, folyamatos útkeresés. Legalábbis én így éreztem beszélgetés közben. A világlátott szakember számára a francia borkultúra jelenti a viszonyítási alapot, és a célja az, hogy ezt meghonosítsa Hegyalján is. Nincs könnyű dolga így, hogy a borvidéki forradalom inkább Hegyalja nyugati részéhez köthető. A borász úgy építette fel a birtokot, a pincészet borkínálatát, hogy kultúrát, értéket teremtsen, vagy mentsen meg. Ennek a munkának a központi jelképét a birtok közepén álló kúria jelenti. Ez az épület testesíti meg azt a helyet, ahol az értékek és a kultúra felhalmozása történik, és a most lecserélt, új, nagyobb tömör fa ajtókon belül is marad.

A pincészet borkínálata három pillérre épül: a száraz borra, ami a Mandolás furmint; a késői szüretelésű borra; illetve az aszúra. A pincészetet igazán naggyá az aszúi tették, amelyeknél Bacsó szintén az érlelés szükségességét vallja. A borász nem sietteti a borok piacra kerülését, mivel úgy gondolja, hogy az aszúk 20-30-40 évesen érik el pályafutásuk csúcsát. Ezért lehet az, hogy a pincészetnél most is a 2006-os aszúk vannak forgalomban, míg a későbbi évjáratok palackban érlelődve várják a sorsukat. A legjobb évjáratokból a pincészetnél eltesznek 1000 palackot, amelyek egy részét a borász tervei szerint csak 40 éves korukban hoznak forgalomba, majd másik részüket még később, így egy-egy aszú élete akár 100 évig is a tolcsvai pincéhez lesz köthető.

Jenei Balázs tavaly nyáron azt is leírta részletesen, milyen egy dűlőtúra Bacsó Andrással az Oremus szőlőtőkéi között:

Először a Petrács-dűlőbe mentünk, ahonnan remek kilátás nyílik a Tolcsvai-medencére. A dűlőből belátni egész települést, amihez az is megadja a hangulatot, hogy klasszikus bakművelésű tőkék mellől szemlélődhetünk. Ráadásul itt féldrágakövek közt növekszik a szőlő – mondja Bacsó András nevetve, hiszen nagyjából félpercnyi keresgélés után egy maroknyi jáspist és hasonló követ szed össze a dűlőben. Majd hozzáteszi: „Bár én nem vagyok egy nagy kőzetszakértő, de ami szép, azt én is megcsodálom.”

Az, hogy a dűlőben bakművelésű tőkék vannak, valójában része egy kísérletnek is. Az Oremusnál igyekeznek megfigyelni, hogy milyen minőségű szőlő származik ezzel a művelésmóddal a tőkékről. Pedig ez rendkívül költséges, a sorok közt lóval szántanak, de szükség van kapálásra is, cserébe viszont a látvány sokkal szebb. Régen ilyen tőkékkel volt tele Hegyalja, ma pedig már tanítani kell az embereket, hogyan kell gondozni egy ilyen tőkét. Vagy arra, hogy ne műanyaggal kössék fel a szőlőt, hanem rafiával, ami lebomlik, ezzel is óvva a környezetet.

A művelésmód megválasztásának fontosságában nagyon hisz Bacsó András, szerinte ebben komoly fejlődési potenciál van még a borvidéken, azonban ez már a következő generáció problémája a borász szerint. Pedig tervei vannak bőven, hiszen van olyan parlag, amit 2020 és 2025 között szeretne betelepíteni azzal a klónnal, amit ők szelektáltak ki a saját tőkéik közül. Ezt a borász már a klónparcellában mondja, ahol összesen négy klón lett idén eltelepítve nagyobb mennyiségben. Ezekkel Bacsó külön borászati kísérleteket fog végezni, hogy kiválassza, melyik lesz az, amelyikből a legjobb száraz furmintot lehet elkészíteni.

Aki ennél is jobban bele akarja magát élni a dűlőkbe, azoknak a Bortársaság készített egy kifejezetten élvezetes videót Bacsó Andrásról még 2012-ben: