Ráadásul ez nem ma kezdődött
A cikk írása közben több lapot, kiadót, irodalmi ügynököt és szerzőt is megkerestünk. Hogy valami jó hírrel is szolgáljunk: volt olyan szerző, aki tudott a galaktikás publikációról, ő Jason Sanford volt. Rajta kívül azonban akárkit kerestünk, mindig nemleges választ kaptunk – ráadásul nem csak a tavalyi évre vonatkozóan. Colin P. Davies The Defenders című írása 2006-ban jelent meg a tudta nélkül, és így persze honort sem kapott: azt utólag sem kért volna, csak tiszteletpéldányt, de a magazin szerkesztői nem reagáltak a levelére. Jobban járt Lily Yu, aki 2011-ben adott le a Galaktikának egy írást, ami meg is jelent 2012-ben, csak neki felejtettek el szólni róla. Ő végül némi érdeklődés után tiszteletpéldányt és egy honoráriumról szóló ígéretet kapott – utóbbi elmondása szerint csak ígéret maradt.
Több novella a Clarkesworld oldalán érhető el ingyen. Jelzésértékű, hogy mikor őket kerestük az ügyben, a főszerkesztő e-mailje elején azt írta, hogy: „Már megint csinálják?” Neil Clarke elmondta: nem keresték őket a publikációk ügyében, de korábban már volt hasonló problémájuk a magyar magazinnal. A Years Best SF antológia szerzői közül is többeket kerestünk: a Galaktikában megjelent Boojum című novella szerzői, Elizabeth Bear és Sarah Monette sem tudtak a megjelenésről; mint ahogy Gwyneth Jones sem, akinek Csalók címmel, Ann Halam álnéven írt novellája jelent meg a magazinban.
A fent linkelt listát készítő Doug Smith novellája 2006-ban jelent meg, ezután némi késedelemmel, 2008-ban kapott honoráriumot a Galaktikától. Vajra Chandrasekera és Thomas M. Waldroon a márciusban jogtalanul közölt novelláik miatt már megkeresték a kiadót. Waldroon egyelőre nem kapott választ, Chandrasekera azt írta nekünk, hogy tárgyalnak a honoráriumról. Cikkünk megjelenéséig nem sikerült elérnünk a Tor kiadót az antológiájukkal kapcsolatban; illetve a New Yorker magazin sem reagált arra a kérdésünkre, hogy eladták-e Tom Hanks náluk megjelent írásának jogait a Galaktikának. Tom Hankset is próbáltuk keresni, de weboldalán csak egy postacímet adott meg.
A szakértő szerint egyértelműen jogsértés történt
Az ügyben megkerestük Mezei Pétert, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának docensét, aki a Szerzői Jogi Szakértő Testület tagja. Mezei elmondta: a fent leírtak egyértelműen szembemennek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 29.§-ában foglalt átdolgozás jogával, a fordítás ugyanis a szerző kizárólagos joga. A jogszabály ugyanis első helyen nevesíti a fordítást, mint a szerző kizárólagos jogát.
Mivel Magyarország a legfontosabb nemzetközi szerzői jogi egyezmények tagja – illetve szűkebb régiónkban az Európai Unió része, ezért a külföldi alkotóknak a magyarokkal azonos terjedelmű védelmet vagyunk kötelesek adni idehaza. Mindez azt jelenti, hogy a külföldi szerzők novelláinak a lefordítása csak az engedélyükkel történhetett volna – írta kérdésünkre Mezei. Hozzátette: a tény, hogy a művek online és egyúttal ingyen elérhetőek, önmagában nem változtat semmit az imént leírtakon.
A szakértőt arról is kérdeztük, hogy milyen lépéseket tehetnek a megkárosított írók. „A külföldi szerzőnek a magyar jog alapján akár külföldön, akár Magyarországon joga lehet eljárást indítani a szerzői jogi törvény és a Polgári Törvénykönyv alapján. Az enyhe eszközök között például a jogsértéstől való eltiltás képzelhető el. Ez azonban a gyakorlatban kevésbé jelent megnyugvást, hiszen a Galaktika lapjain már megjelentek a fordítások, azok kint vannak a piacon. Így a jogsértéssel előállított példányok megsemmisítése is csak a raktáron lévő készletekre vonatkozhat. Egyebekben a szerzők gond nélkül igényelhetnek kártérítést is a profitorientált felhasználásra tekintettel” – írta Mezei.
Nem hagyjuk annyiban a dolgot
Már az is éppen elég baj lenne, ha akár egy novella jogtalanul jelenne meg egy magyar magazinban. A több mint ezer forintért árult Galaktikánál azonban úgy tűnik, hogy gyakorlat az online, vagy máshol elérhető novellák engedély nélküli fordítása, majd kereskedelmi felhasználása. Thomas M. Waldroon így foglalta nekünk össze, hogy látja a dolgot: „Talán azt hiszik, hogy túl messze vannak, a nyelvi korlátok védik őket, a szóban forgó összegek pedig túl kicsik, hogy foglalkozzanak vele. Röviden: úgy gondolják, hogy megúszhatják. És meg is ússzák évek óta”.
Ennek azonban mától vége. Mivel a Mandiner.sci-fi nem támogathat ilyen, szerintünk etikátlan és jogsértő gyakorlatot, ezért hasábjainkon a továbbiakban nem számolunk be a magazin megjelenéséről, legalábbis amíg a fent vázolt helyzet nem változik meg. Másrészről pedig ezentúl minden hónapban meg fogjuk vizsgálni, milyen novellák jelennek meg a magazinban, és minden hónapban meg fogjuk keresni a művek szerzőit, hogy tudnak-e a kiadásról.
Burger: A jogdíjak ügye a világban egy nagyon bonyolult kérdés
Burger István kiadóvezető cikkünk elkészülte után reagált, írását változtatás nélkül közöljük: „A cikk konkrét ismerete nélkül annyit tudunk hozzáfűzni, hogy a jogdíjak ügye a világban egy nagyon bonyolult kérdés. Madonna vagy Michael Jackson képviselője sem tudja, hogy konkrétan mely ország, milyen rádió csatornája, mikor és hányszor játssza le egy konkrét alkotását. Jó esetben évente kapnak egy összesített utalást, amely tartalmaz minden egyes megjelenést. Pontosan ugyanez a helyzet az irodalomban is.”
Frissítés:
A Strange Horizons szerkesztője, Kate Dollarhyde cikkünk megjelenése után reagált levelünkre, melyben elmondta: nem tudnak a galaktikás publikációkról. Mint mondta, megkereste az érintett szerzőket: közülük Malcolm Cross reagált, aki személyesen sem adta el a eredetileg Pavlov's House címmel megjelent novellája jogait. Dollarhyde jelezte: az ügy miatt megkeresték az amerikai sci-fi és fantasy írók szövetségét, az SFWA-t.
*
English summary:
We started our investigation about Galaktika magazine upon coming across a warning about them on Doug Smith's website. Having reviewed each volume of last year's Galaktika, we found that the majority of the foreign stories were pirated from online portals such as Clarkesworld, Strange Horizons, Lightspeed, Tor.com, or Popular Science; and from certain anthologies (Years Best SF 14, eds. David G. Hartwell and Kathryn Cramer, Eos, 2014. and There Won't Be War, eds. Harry Harrison and Bruce McAllister, Tor, 1991.). We contacted the authors, the editors, and the websites, and have learned that Galaktika did not purchase the rights for most of these stories. The only exception we know of is Jason Sanford's short story. Also, there are reports from 2006 and 2012 about Galaktika publishing short stories without permission.
*
A címlapkép Szabolcsi Gergely munkája, az angol összefoglaló nyelvhelyességét Kálmán Mihály ellenőrizte.