Egy külföldi íróknak szóló online figyelmeztetés nyomán indultunk el, egy sor ellopott novelláig jutottunk: kutatásunk eredménye szerint a Galaktika rendszeresen közöl külföldi szerzőktől novellákat úgy, hogy erre nem kérnek engedélyt és honoráriumot sem fizetnek. A kiadóvezető szerint a jogdíjak ügye a világban egy nagyon bonyolult kérdés, Michael Jackson képviselője sem tudja, milyen rádió csatornája, mikor és hányszor játssza le egy konkrét alkotását.
For the English version, click here!
Cikksorozatunk második része itt olvasható.
*
Kisebb felzúdulást váltott ki március elején a Molyon a Galaktika magazin márciusi borítója. A borító immár sokadik alkalommal Star Wars-tematikájú volt, amit decemberig még talán indokolt a Star Wars-láz, a film után négy hónappal azonban már kissé nevetségesen hatott a rózsaszín fürdőköpenyben orrot fújó Darth Vader. A Galaktika 312. számával azonban van egy sokkal nagyobb probléma: az, hogy a megjelent írások egy részét egészen egyszerűen engedély nélkül közölték benne. Mint kiderült, nem egyszeri esetről van szó: a magazin tavalyi számaiban megjelent írások jelentős része a szerzők tudta nélkül, más szóval lopás útján került nyomtatásra.
Mielőtt azonban erre rátérnénk, egy gyors történeti áttekintés: a fantasztikus történeteket közlő Galaktika 1972-ben indult Kuczka Péter irányítása alatt, aki 1995-ig irányította is a lapot. A sci-fi és fantasy zsánerek rengeteg hazai képviselője itt jelent meg először, miközben a kezdetben antológiaként, később magazinként jelentkező füzetekben egy sor külföldi szerző írásait is magyar nyelven forgathatták az olvasók. A Kádár-érában tehát a Galaktika a hazai zsánerirodalom egyik fontos bástyája volt. A rendszerváltás után, mint sok más történet, ez is véget ért, hogy aztán 2004-ben újrainduljon: a magazin mellett 2005-ben újra beindult a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat is. A lap főszerkesztője jelenleg Burger István, irodalmi szerkesztője pedig Németh Attila.
Velük készültem egy interjúra, mikor az alábbiakra akadtam. Az interjú egyébként elkészült, hamarosan olvasható lesz oldalunkon. Burger István kiadóvezető cikkünk témájával kapcsolatban az interjú után írásban reagált, ezt a cikk végén közöljük.
„Figyelem! Ne küldjetek nekik írásokat!”
Valami nem stimmel a magazin háza táján. A Galaktika vezetőivel készített interjú apropóján kezdtem utánaolvasni a Galaktikának, így akadtam rá Doug Smith sci-fi író listájára, amelyben hasonszőrű íróknak szedett össze egy sor külföldi publikálási lehetőséget, megjelölve, hogy az egyes országok lapjai hogyan kezelik a beküldött írásokat. Itt a Galaktika a következő figyelmeztetéssel szerepel: „FIGYELEM! NE KÜLDJETEK NEKIK ÍRÁSOKAT! Több figyelmeztetést is kaptam, miszerint a Galaktika engedély nélkül fordít és közöl írásokat. Ez 2012 óta folyik.” A figyelmeztetés nyomán megkerestem Smith-t, aki összekötött az érintett szerzőkkel.
Az egyik szóban forgó novella Vajra Chandrasekera Dokumentumfilm című írása, ami egyébként a Lightspeed magazin oldalán ingyen és bérmentve olvasható angolul, a Galaktikában idén márciusban jelent meg. Chandrasekera azt írta nekem, hogy egyáltalán nem tudott a galaktikás publikálásról, arra nem adott engedélyt és egyelőre nem kapott érte honoráriumot sem. A publikálásra a szintén a márciusi számban megjelent, Tisztelltel szolg', egy barát című novella szerzője, Thomas M. Waldroon hívta fel a figyelmét. Chandrasakera hozzátette: nem szokatlan, hogy egy-egy novellát honorárium nélkül közölnek, ugyanakkor ezt általában fanzinok szokták tenni, és csak azután, hogy engedélyt kértek a szerzőről.
Emailváltásunk után Thomas M. Waldroon is megkeresett minket. „Havonta egy-kétszer rá szoktam guglizni a nevemre, hogy megnézzem, előjön-e valami. Ez alkalommal egy csomó magyar oldal ugrott be. Nem tudok magyarul, de rákattintottam az egyikre, és ott volt egy magazin borítóján a rózsaszínbe öltözött Darth Vader – és az én nevem!” – írta nekünk. Ő sem tudott róla, hogy novellája megjelenik a magazinban, nem kapott tiszteletpéldányt, és természetesen honoráriumot sem. Waldroon novellája is teljesen ingyen elérhető és olvasható az interneten.
Itt szúrnánk közbe, hogy attól még, hogy egy novella ingyen olvasható az interneten, még nem lesz szabad préda. Ugyanúgy vonatkoznak rá a szerzői jogok, így a szerző, a kiadó, esetleg az azt publikáló, kiadási jogait megvásárló magazintól továbbra is engedélyt kell kérni a közlésért, illetve megegyezés szerint honoráriumot kell fizetni a szerzőnek. Ez, mint a szerzők emailje alapján láthatjuk, mindkét esetben elmaradt. A Galaktikában tehát teljesen jogszerűtlenül jelent meg két író szellemi terméke. (A szerzői jogokról a cikk végén még értekezünk.)
Waldroon így foglalta össze, mit érez: „Egy: ez egyszerűen lopás, kalózkodás. Kettő: segíthettem volna a fordítónak. A történetben egy sor olyan részlet van az amerikai történelemből, ami még az amerikaiaknak is homályos lehet. A magyaroknak magyarázat nélkül pedig főleg. Három: régimódi vagyok, én szeretném eldönteni, hogy hol jelennek meg írásaim. Négy: évek óta jogtalanul profitálnak mások szellemi termékéből. Ez az arrogancia dühít a leginkább.”
Persze csak két írásról van szó, mondhatná az egyszeri olvasó. De tényleg csak ennyiről van szó?
Ez nem hiba a gépezetben, ez a gyakorlat
A két szerző jelzése után a márciusi szám többi írását is megvizsgáltuk. Egy írás ugye a „retró”-rovaté: ez egy korábbi Galaktikában megjelent novella újrahasznosítását jelenti; míg három írást magyar szerző jegyez, esetükben feltételezzük, hogy tudtak a közlésről, főleg, hogy egyiküknek most jelenik meg könyve a kiadónál. Terry Pratchett Egyes sátáni praktikák kiűzése az egyetemről, illetve Cory Doctorow Mikor a gizdák uralták a világot című írása – Chandrasakeráéhoz és Waldroonéhoz hasonlóan – szintén fellelhető az interneten.
Megkerestük Doctorowot, és a tavaly elhunyt Pratchett ügynökét is: mindketten azt mondták lapunknak, hogy egyáltalán nem tudnak a publikálásról. Doctorow műveit egyébként Creative Commons liszensz alatt elérhetővé teszi általában, de ez sem jelenti azt, hogy szó nélkül le lehetne közölni és pénzt lehetne érte kérni az újságárusoknál.
A márciusi szám átböngészése után tehát arra a megdöbbentő eredményre jutottunk, hogy az öt külföldi szerzőből négy nem tud a közlésről, nem adott rá engedélyt és nem kapott érte honoráriumot. Ráadásul olyan novellákról beszélünk, amelyek bár szerzői jogi védelem alatt állnak, elérhetőek az interneten, így tulajdonképpen könnyű prédának számítanak, ha valaki kevés ráfordítással akar fantasztikus magazint kiadni. Ezután nem tudtuk megállni: először szúrópróbaszerűen, majd sorban haladva végigvettük a tavaly megjelent Galaktikákat.
Egy rögös év kalózföldén
2015 januárjában, a 298. Galaktikában magyar szerző nem jelent meg, a retró-novellát leszámítva (ezt mostantól nem írjuk ki, mindig leszámítjuk a magyarokkal együtt) tehát hat külföldi szerző írása jelent meg. Ezek közül három elérhető az interneten. A maradék három írásból kettő egy-egy antológiában jelent meg, amelyekkel még sokat fogunk találkozni: az egyik a There Won't Be War Harry Harrison és Bruce McAllister szerkesztésében, amelyet a Tor adott ki 1991-ben; a másik pedig a Years’ Best SF 14 2009-ből, az Eos kiadótól, David G. Hartwell és Kathryn Cramer szerkesztésében.
A There Won't Be War jogairól az egyik szerkesztőt, Bruce McAllistert kérdeztük, aki elmondta: a '91-es kötet jogai már visszaszálltak a szerzőkre, így egyenként kellett volna őket megkeresni, ő azonban azt gyanítja, hogy ez nem történt meg. Mi több érintett szerzőt is kerestünk, egyelőre csak Timothy Zahn veterán SF-író válaszolt, aki nem tud a publikációról. A Years’ Best SF 14 (mostantól: YBSF) jogai a szerkesztők, illetve az őket képviselő ügynökség szerint sincsenek a Galaktikánál, vagy a Galaktika könyveit kiadó Metropolis Mediánál, ráadásul azt is világossá tették, hogy a novellákat egyébként is csak egy kötetben lehetne leközölni, külön-külön nem. Ezért aztán ezen novellák esetében mindegyik alkalommal megkerestük a szerzőket is, hátha ők adták el a Galaktikának írásaikat – bár furcsa lenne, hogy mind egyenként tették ezt.
Februárban a szokásosnak tűnő három online fellelhető novella mellett feltűnik egy-egy darab a fenti antológiákból, illetve egy újabb jómadár, szó szerint: a borítón is hirdetett, ismert nevű John Scalzi Flappy Bird nem jár? című írását közölte a lap. Ez az írás eredetileg a Popular Science Dispatches from the future című cikkében jelent meg, amelyben tíz kortárs, népszerű sci-fi szerző mininovelláit közölték a közeljövőről. A következő hónapokban a gyűjtemény több darabja feltűnik majd a Galaktikában, a borítón feltüntetve az ismert, közönséget vonzó neveket, mint ugye Scalzi, Ann Leckie, vagy Ian Tregillis. A Popular Science szerkesztősége tőlem értesült a gyűjtemény egyes darabjainak magyar fordításáról, arra ők nem adtak engedélyt.
A márciust kihagyjuk, mivel az ünnepi háromszázadik számban magyar szépírók tisztelték meg a magazint egy-egy írással. Áprilisban azonban folytatódik a szokásos műsor: három ingyennovella, egy írás az egyik antológiából, egy Pratchett, amelynek kiadásáról nem tud az ügynöke, aztán a PopSci-cikk két darabjának közlése. Az egyik online elérhető novella Kim Stanley Robinsoné, aki szintén elég jól csengő név. A májusi számban két ingyennovellát találtunk, valamint egy közlést a YBSF-ből. A Galaktika májusi XL-kiadásában megjelent egy fordítás Robert Blochtól, A csillagvámpír, amelyet a fordító Kornya Zsolt egy fórumbejegyzése szerint nem kértek el tőle, ellenben elérhető ez is az interneten.
Júniusban két novella a There Won't Be War-ból, egy közlés a Tor.comról, plusz John Paul Haines novellája, a Tízes, stemplivel, amelynek magyar kiadásáról nem tud a szerző; csak úgy, mint Lee Battersby, akinek Visszatérni a hóból című novellája jelent meg a lapban. Júliusban a PopSci-cikk közlésének folytatása (Ann Leckie, Ian Tregillis novellái), plusz egy Tom Hanks-írás a New Yorkerből – ők cikkünk befejezéséig nem jeleztek vissza. Augusztusban két ingyen, online elérhető írás, illetve két novella az YBSF-ből. Szeptemberben két írás az YBSF-ből és két online elérhető írás – egy Pratchett, illetve egy olyan novella, amelyet már tavaly is közölt a magazin, ez Kij Johnson Az ezer mérföldet gyalogló macska című írása, a Tor.comról.
És így tovább: a Galaktika magazin tavalyi éve jelentős részben online ingyen elérhető novellákból, két erősen kérdéses jogállású antológia leközléséből, valamint egy Popular Science cikk részenkénti leközléséből állt. Ezen felül maradtak a magyar szerzők, a korábbi Galaktikából újrahasznosított írások, valamint számonként egy-két olyan novella, amelynek vagy nem találtam meg egyértelműen az online/egyéb forrását, vagy nem angol nyelven íródtak eredetileg. Ezekről általában elmondhatjuk, hogy 1990 előtti novellák, amelyek lehetnek ugyan minőségiek, de nem igazán relevánsak manapság - szerzőik pedig jórészt halottak, így valószínűleg nem keresnek rá magukra a Google-ben. Persze ez nem zárja ki azt, hogy a kiadó – annak rendje és módja szerint – megvásárolta ezeket a novellákat.
Ráadásul ez nem ma kezdődött
A cikk írása közben több lapot, kiadót, irodalmi ügynököt és szerzőt is megkerestünk. Hogy valami jó hírrel is szolgáljunk: volt olyan szerző, aki tudott a galaktikás publikációról, ő Jason Sanford volt. Rajta kívül azonban akárkit kerestünk, mindig nemleges választ kaptunk – ráadásul nem csak a tavalyi évre vonatkozóan. Colin P. Davies The Defenders című írása 2006-ban jelent meg a tudta nélkül, és így persze honort sem kapott: azt utólag sem kért volna, csak tiszteletpéldányt, de a magazin szerkesztői nem reagáltak a levelére. Jobban járt Lily Yu, aki 2011-ben adott le a Galaktikának egy írást, ami meg is jelent 2012-ben, csak neki felejtettek el szólni róla. Ő végül némi érdeklődés után tiszteletpéldányt és egy honoráriumról szóló ígéretet kapott – utóbbi elmondása szerint csak ígéret maradt.
Több novella a Clarkesworld oldalán érhető el ingyen. Jelzésértékű, hogy mikor őket kerestük az ügyben, a főszerkesztő e-mailje elején azt írta, hogy: „Már megint csinálják?” Neil Clarke elmondta: nem keresték őket a publikációk ügyében, de korábban már volt hasonló problémájuk a magyar magazinnal. A Years Best SF antológia szerzői közül is többeket kerestünk: a Galaktikában megjelent Boojum című novella szerzői, Elizabeth Bear és Sarah Monette sem tudtak a megjelenésről; mint ahogy Gwyneth Jones sem, akinek Csalók címmel, Ann Halam álnéven írt novellája jelent meg a magazinban.
A fent linkelt listát készítő Doug Smith novellája 2006-ban jelent meg, ezután némi késedelemmel, 2008-ban kapott honoráriumot a Galaktikától. Vajra Chandrasekera és Thomas M. Waldroon a márciusban jogtalanul közölt novelláik miatt már megkeresték a kiadót. Waldroon egyelőre nem kapott választ, Chandrasekera azt írta nekünk, hogy tárgyalnak a honoráriumról. Cikkünk megjelenéséig nem sikerült elérnünk a Tor kiadót az antológiájukkal kapcsolatban; illetve a New Yorker magazin sem reagált arra a kérdésünkre, hogy eladták-e Tom Hanks náluk megjelent írásának jogait a Galaktikának. Tom Hankset is próbáltuk keresni, de weboldalán csak egy postacímet adott meg.
A szakértő szerint egyértelműen jogsértés történt
Az ügyben megkerestük Mezei Pétert, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának docensét, aki a Szerzői Jogi Szakértő Testület tagja. Mezei elmondta: a fent leírtak egyértelműen szembemennek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 29.§-ában foglalt átdolgozás jogával, a fordítás ugyanis a szerző kizárólagos joga. A jogszabály ugyanis első helyen nevesíti a fordítást, mint a szerző kizárólagos jogát.
Mivel Magyarország a legfontosabb nemzetközi szerzői jogi egyezmények tagja – illetve szűkebb régiónkban az Európai Unió része, ezért a külföldi alkotóknak a magyarokkal azonos terjedelmű védelmet vagyunk kötelesek adni idehaza. Mindez azt jelenti, hogy a külföldi szerzők novelláinak a lefordítása csak az engedélyükkel történhetett volna – írta kérdésünkre Mezei. Hozzátette: a tény, hogy a művek online és egyúttal ingyen elérhetőek, önmagában nem változtat semmit az imént leírtakon.
A szakértőt arról is kérdeztük, hogy milyen lépéseket tehetnek a megkárosított írók. „A külföldi szerzőnek a magyar jog alapján akár külföldön, akár Magyarországon joga lehet eljárást indítani a szerzői jogi törvény és a Polgári Törvénykönyv alapján. Az enyhe eszközök között például a jogsértéstől való eltiltás képzelhető el. Ez azonban a gyakorlatban kevésbé jelent megnyugvást, hiszen a Galaktika lapjain már megjelentek a fordítások, azok kint vannak a piacon. Így a jogsértéssel előállított példányok megsemmisítése is csak a raktáron lévő készletekre vonatkozhat. Egyebekben a szerzők gond nélkül igényelhetnek kártérítést is a profitorientált felhasználásra tekintettel” – írta Mezei.
Nem hagyjuk annyiban a dolgot
Már az is éppen elég baj lenne, ha akár egy novella jogtalanul jelenne meg egy magyar magazinban. A több mint ezer forintért árult Galaktikánál azonban úgy tűnik, hogy gyakorlat az online, vagy máshol elérhető novellák engedély nélküli fordítása, majd kereskedelmi felhasználása. Thomas M. Waldroon így foglalta nekünk össze, hogy látja a dolgot: „Talán azt hiszik, hogy túl messze vannak, a nyelvi korlátok védik őket, a szóban forgó összegek pedig túl kicsik, hogy foglalkozzanak vele. Röviden: úgy gondolják, hogy megúszhatják. És meg is ússzák évek óta”.
Ennek azonban mától vége. Mivel a Mandiner.sci-fi nem támogathat ilyen, szerintünk etikátlan és jogsértő gyakorlatot, ezért hasábjainkon a továbbiakban nem számolunk be a magazin megjelenéséről, legalábbis amíg a fent vázolt helyzet nem változik meg. Másrészről pedig ezentúl minden hónapban meg fogjuk vizsgálni, milyen novellák jelennek meg a magazinban, és minden hónapban meg fogjuk keresni a művek szerzőit, hogy tudnak-e a kiadásról.
Burger: A jogdíjak ügye a világban egy nagyon bonyolult kérdés
Burger István kiadóvezető cikkünk elkészülte után reagált, írását változtatás nélkül közöljük: „A cikk konkrét ismerete nélkül annyit tudunk hozzáfűzni, hogy a jogdíjak ügye a világban egy nagyon bonyolult kérdés. Madonna vagy Michael Jackson képviselője sem tudja, hogy konkrétan mely ország, milyen rádió csatornája, mikor és hányszor játssza le egy konkrét alkotását. Jó esetben évente kapnak egy összesített utalást, amely tartalmaz minden egyes megjelenést. Pontosan ugyanez a helyzet az irodalomban is.”
Frissítés:
A Strange Horizons szerkesztője, Kate Dollarhyde cikkünk megjelenése után reagált levelünkre, melyben elmondta: nem tudnak a galaktikás publikációkról. Mint mondta, megkereste az érintett szerzőket: közülük Malcolm Cross reagált, aki személyesen sem adta el a eredetileg Pavlov's House címmel megjelent novellája jogait. Dollarhyde jelezte: az ügy miatt megkeresték az amerikai sci-fi és fantasy írók szövetségét, az SFWA-t.
*
We started our investigation about Galaktika magazine upon coming across a warning about them on Doug Smith's website. Having reviewed each volume of last year's Galaktika, we found that the majority of the foreign stories were pirated from online portals such as Clarkesworld, Strange Horizons, Lightspeed, Tor.com, or Popular Science; and from certain anthologies (Years Best SF 14, eds. David G. Hartwell and Kathryn Cramer, Eos, 2014. and There Won't Be War, eds. Harry Harrison and Bruce McAllister, Tor, 1991.). We contacted the authors, the editors, and the websites, and have learned that Galaktika did not purchase the rights for most of these stories. The only exception we know of is Jason Sanford's short story. Also, there are reports from 2006 and 2012 about Galaktika publishing short stories without permission.
*
A címlapkép Szabolcsi Gergely munkája, az angol összefoglaló nyelvhelyességét Kálmán Mihály ellenőrizte.
Nehéz olyan mozifilmről azt állítani, hogy szép, amely kiszaggatja és megrágja a lelked, de mást nehezebb lenne mondani róla. Stephen King Halálsoron című történetének adaptációja a szívedig hatol.
Aztán hátat fordított és elsétált.
Nem csak jobbról kapja a kemény kritikát a TISZA Párt elnöke, a baloldal is elhatárolódik Magyartól, aki saját szimpatizánsait is megveti.
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
