„Apai nagyapámat a kolozsvári főtérről vitték el Szibériába. Épp arra sétált. Felöltőben, kalapban. Szerencsés volt. Hazajött. Aztán persze elvették a vagyonát, kitelepítették és bár egyetemet végzett, művelt, tájékozott ember volt, mehetett a vasgyárba. Az öntödébe. Szerencsés volt. Rokonai, barátai közül többen a Duna-deltába, munkatáborba kerültek.
Kiradírozták a világukat. Kiradírozták emberek életét, éveit, reményeit, szabadságát. A múltjukat és jövőjüket.
Emlékezni.
A Gulágra nyolcszázezer magyart hurcoltak el, bár ma hallottam a rádióban, hogy újabb orosz levéltári listák alapján talán egymillió is lehet ez szám. Legalább háromszázezren soha nem jöttek haza. Emlékezni.
Ma van a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja.”