Erdély a hollywoodi irodák reluxás félhomályából nézve most már örökké Drakula, Frankenstein, a vérfarkasok és minden egyéb túlvilági csodalények földje marad, mégis: némileg zavaró, hogy a nagy kapkodásban még a valóság apró foszlányai sem tűnnek fel a történetek mögött. Most éppen a CW rendelt be Transylvania címmel egy pilotot, amerikai és angol főhősökkel – magyar karakter egy szál se.
Múlt héten rendelt be az amerikai CW csatorna egy pilotot, amelynek a címe nemes egyszerűséggel annyi, hogy Transylvania. A rövid leírásból úgy tűnik, hogy az 1880-as években játszódó sorozat a Londoni rémtörténetekhez (Penny Dreadful) hasonlóan valamiféle horror-mashup lesz, ahová igyekeznek beszuszakolni minden egyes gótikus/viktoriánus szörnyecskét, ami eszükbe jut. Mutatjuk: „A sorozat középpontjában egy makacs nő áll, aki New Yorkból apja keresésére indul Erdélybe. Itt összefog egy tévedésből becsületét vesztett Scotland Yard-nyomozóval, hogy együtt legyenek szemtanúi, hogyan születnek meg a történelem legfélelmetesebb szörnyei.”
Egy pillanatra elgondolkoztunk, hogy milyen lenne, ha végre egyszer tényleg komolyan venné valaki Erdélyt, és olyan horrort/fantasyt készítene az ismert toposzok felhasználásával, ami valamiféle valós állapotot vesz alapul. A XIX. századi Erdélyt háttérnek használó filmekben ugyanis úgy kezelik a területet, mintha valami teljesen középkorba ragadt isten háta mögötti hely lett volna még az új századhoz közelítve is. Ott van például a 2004-es Van Helsing, ahol így néz ki 1887-ben egy erdélyi falu:
A filmben Van Helsingék folyamatosan lovaskocsikkal menekülnek a poros utakon, eközben a valóságban Erdélyben 1887-ben már volt egy csomó vasútvonal; abban az évben kezdett működni a nagyobb városokban a telefonhálózat, de harminc éve létezett már a távíró-hálózat is. A vonatokra egyébként már 1894-ben ilyen fess, polgári ruhába öltözött emberek vártak a vasútállomásokon:
Sehol egy Drakula (Forrás: Fortepan)
Szóval miközben világos, hogy Erdély gyakorlatilag Középfölde viktoriánus megfelelője, egy mesevilág, ahová minden horrorfigurát be lehet tolni, itt lenne az ideje, hogy valaki végre egyszer komolyan vegye ezt az egészet. Sajnos a CW sorozata sem ezt teszi: időközben kijöttek a karakterek leírásai. A következőt tudtuk meg belőle, érdemes figyelni a vezetéknevekre: van Victoria Harker, a már említett makacs nő; aztán Godrey Lestrade, az angol nyomozó, aki Erdély csendőrfelügyelője (!); Marius Rieekan, aki egy polgármester, a neve alapján talán holland – vagy román?; valamint pár helyi (nevük szerint Coriander, Cal és Maltara atya); na meg Victor Frankenstein.
1880-ban járunk a sorozatban, tehát Erdély az duális monarchián belül Magyarország része, ehhez képest magyar névvel nem találkozunk; Erdély főcsendőre pedig egy kibukott angol nyomozó, akinek vezetékneve gyanúsan emlékeztet a neve a béna Sherlock Holmes-nyomozóra. A főszereplő pedig egy Harker, aki az apját keresi – nyilván itt is megvan a Bram Stoker felé vezető áthallás.
Tusnádfürdő belvárosa, (számukra kevésbé) meglepő módon kőházakkal (Fortepan)
Persze az egész horrorirodalmi kincs első sorban angolszász: a Drakulától kezdve Frankensteineig; majd a zsánerből kilépve szintén angolszász területeken volt iszonyatosan divatos az előző század elején a fiktív balkáni királyságokban játszódó kalandregény műfaja (Ruritanian romance). Tehát a „mondakincs” és a szetting népszerűsége angolszász, a helyszín valós ismeretét pedig talán mi láthatnánk el legjobban.
Szóval sokadszor mondjuk: itt lenne az ideje, hogy magyar, vagy legalábbis régiós koprodukcióban készülő fantasyk és horrorok tegyék magukévá a már úgyis nekünk tulajdonított mitológiát. A történelmi- és hazai zsánerkönyveken alapuló filmötleteink mellé pedig rögtön fel is vesszük ezt: csináljon már végre valaki egy olyan Frankenstein-vámpír-zombi-Drakula-vérfarkas-filmet vagy -sorozatot, ami a valódi Erdélyben játszódik: olyanban, ami éppen fejlődni kezd, ahol nemzetiségi feszültségek élezik a politikai helyzetet, és ahol mondjuk megy a korteskedés a magyar országgyűlési választás miatt!
Az nem lenne rossz.
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
Az talán túlzás, de semmiképpen sem öregbíti Denzel Washington kultikus filmjének hírnevét.
Margaret Atwood olyan univerzumot teremtett A szolgálólány meséjében, amely minden kegyetlensége ellenére magába szippantja a nézőt. Most Testamentumok címmel itt a folytatás egy nem kevésbé nyomasztó világgal.
Egy biztos, ahogyan a kő, és a magyarság, úgy a bocskai is megmarad.
Rekordszámú szavazat mellett hirdették ki a 2026-os Zsoldos Péter-díj nyerteseit.
Csak a szokásos: szex, drog, csupán ezúttal rock ’n’ roll helyett Hans Zimmer zenéje.
A paksiak és a debreceniek is 50 ponttal várják az utolsó fordulót.
A gyermek felnyitotta a grillsütő fedelét, ekkor azonban a hirtelen kicsapó láng és a forró levegő megégette az arcát.
