Ilyenek lettek a Galaktika új magyar könyveinek borítói

Mint korábban beszámoltunk róla, hosszú idő után idén újra magyar szerzők friss könyvei jelennek meg a Galaktikánál a Könyvfesztiválra. A Galaktika Start Könyvek keretében négy szerző mutatkozik be a kiadónál: Vékony Krisztián a Sors-algoritmus című sci-fivel; Ronil Caine a Lilian című, klónozással foglalkozó sci-fivel; Molnár Csaba A széttört idő legendája című időutazós sci-fivel; Michael Walden pedig az Eshtar című fantasy/sci-fivel. A kiadó most a borítókat is megmutatta, íme:

Korábban írtunk róla, milyen fontos, hogy egy-egy könyv milyen borítóval jelenik meg; hatványozottan igaz ez akkor, ha magyar szerzőről beszélünk. Nem állítom, hogy nagy rajongója lennék a Galaktika borítóinak, van néhány ügyes darab, de összességében át szokott siklani rajtuk a szemem. Vannak persze kivételek. Nagyon szeretem például China Miéville Armada című könyvének borítóját, vagy tavaly a Neff-féle Sötétségét a kiadótól. Ez a négy borító viszont most kevésbé fekszik nekem.

Az Eshtar egy egyértelműen fantasyre utaló borító, annak mondjuk jól néz ki – az nyilván már ízlés dolga, hogy én nem vagyok oda az ilyenekért. A Lilian viszont konkrétan elmenne egy Fejős Éva-regény borítójának, mint egy kollégám megjegyezte. Egyedül a DNS-spirál árulkodik arról, hogy nem valami romantikus történetről lesz szó, hanem klónozásról – így persze már értelmet nyer a három hasonló hölgy is.

A Sors-algoritmus felső része jól nézne ki, kicsit régies, ponyvás ez a festmény-szerű női arc; illetve az is jó, hogy megjelenik a borítón Budapest, valamiféle csészealjakkal (?) az égen. Ugyanakkor a kettő együtt valahogy nem fér össze, a benyúló, bábként irányított kéz pedig eléggé indokolatlan. Túl sok minden folyik ezen a borítón egyszerre. A széttört idő legendája egy Galaktikára jellemző borító, szintén működhetne, de a betűtípusok egyszerűen nem férnek össze nekem: külön-külön sem működnének, együtt azonban még kevésbé.

Ettől függetlenül világos, hogy a külcsín nyilván nem sokat árul el a belbecsről, így alig várjuk itt a szerkesztőségben, hogy rátegyük a kezünket a könyvekre. A magyar megjelenéseknek nem lehet eléggé örülni. A borítók alapján egyébként személy szerint a Sors-algoritmus érdekel a legjobban, persze ez a fülszövegek ismeretében változhat.