Évzárós

„Hosszú út előzte meg a Horgonyhely megjelenését, sok verzió született, mire egy-két embernek megmutattam, és akkor még el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer könyv lesz belőle (a mai napig meglepődöm, ha egy boltban megpillantom). És júniusban egyszer csak ott volt – gyönyörű borítóval, nyomdaillatúan –, és én körömrágósan izgultam, mert nem tudtam, mire számítsak. Mit szólnak majd hozzá az olvasók? Érdekelni fog egyáltalán ez a fura történet bárkit? Ezért nem kicsit döbbentem meg, milyen rengetegen eljöttetek a Könyvhéten a dedikálásra. Már akkor arra gondoltam, mennyire szerencsés vagyok. Hihetetlen élmény a sok kedvesség, érdeklődés és bátorítás, amit Tőletek kaptam akkor és az elkövetkezendő hónapokban is bármilyen rendezvényen vagy a neten. Sosem lehetek elég hálás, hogy esélyt adtatok egy ismeretlen könyvnek, a terhes nőknek meg a fjordokon járó gőzhajóknak. Egy regénynek az elképzelhető legrosszabb sors, ha anélkül tűnik el, hogy eljutna azokhoz, akikhez szólni tud. Köszönöm Nektek, hogy nem így történt.:)”