Nem az számít, milyen iskolát végzel el, hanem hogy mit tudsz letenni az asztalra – Hector Moran digital artist a VIECC-en

Hector Moran jelenleg 10 éve van a videojáték-iparban: egy fanból lett professzionális művész történetét és tanácsait hallgathattuk végig a 45 perces előadás keretében, ami kicsit még kevésnek is bizonyult. Az egyik kisebb színpadon kapott helyet az előadás, pedig megérdemelte volna a nagyobbat: telt ház volt, sokan álltak, ez is jól mutatja a növekvő érdeklődést a digitális művészetekkel kapcsolatban.

Moran Mexikóban nőtt fel, és minden az édesapjával kezdődött, aki egy kis gyurmafigurát készített a kisfiának. Annyira megtetszett neki, hogy mindenképpen replikálni szerette volna, később pedig – mivel nem tudta megvenni az összes játékot amit szeretett volna – elkezdte elkészíteni őket saját magának. Az agyag szeretete tehát már kora kisgyermek korától az élete része volt. Később az amerikai mesék és képregények világa miatt rajzolni is elkezdett, és bár mindenképpen képregényrajzoló szeretett volna lenni, az élete mégis másképp alakult. Felnőttként a Miami International University of Art and Designra felvételizett és ott is diplomázott le. Kérdésként felmerült, hogy hogyan sikerült kifizetnie ennyi pénzt, itt elmondta, hogy az első két évre megpályázott egy ösztöndíjat, amit sikeresen meg is kapott, a többi években pedig vagy külsős cégeknek vagy az egyetemnek dolgozott.

Nehéz volt mexikóiként az Egyesült Államokban dolgozni, így került Európába, ahol végül Bécsben telepedett le. Több nagy kiadónak (Epic Games, DICE, Codemaster) is dolgozott már, jelenleg azonban szabadúszóként tevékenykedik, ami szerinte az egyi legjobb dolog, így ugyanis maga válogatja meg, hogy mit vállal el. Leginkább a 3D-s printek azok amik most érdeklik, több társasjátéknak és szobornak, figurának készítette el ő a designját. Ehhez kapcsolódóan elmondta, hogy hiába van saját stílusa, ő inkább azt élvezi, hogy ha egy-egy nagyobb kiadónak vagy artistnak a stílusához igazodhat, mert ez sokkal nagyobb kihívást jelent. Kedvenc programja a Zbrush: mindenkit bíztatott, hogy próbálja ki, mert „nagyon mókás kis program.” A Zbrush egyébbként egy digitális szobrászprogram, amely teljesen eltér az általános 3D-s programoktól, mint mondjuk a Maya és a 3DS Max. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni az utóbbiak a mérnököknek hasznosak, míg az előbbi művészeknek kínál alternatívát.

Beszélt az internet nyújtotta lehetőségekről is, amivel szerinte minden művésznek élnie kéne. Rengeteg lehetőség van portfólió bemutatására, illetve arra, hogy online kommunikáljunk a munkákat. Jó példának hozza fel, és bíztatja a résztvevőket, hogy amint van munkájuk, tegyék fel Polycountra, DeviantArtra, ArtStationre, GameArtisansra, vagy a CGSociety-re, hiszen itt bármikor megtalálhat minket a lehetőség, ahogy őt is. Egy rendkívül jó technikával dolgozó, 3D printeket gyártó cég például felajánlotta neki hogy kinyomtathatja az egyik saját karakterét, így lett egy olyan figurája, ami bár igazán pici, kb. 5 cm, de még a fogai is látszódnak.

Kiemelte, hogy a 3D nyomtatás amúgy is nagyon fontos az emberiség életében, hiszen különböző protézisekkel például embereken és állatokon is segíthetünk. A Quantum Institute of Viennában, ahol modellezést és szobrászatot tanított, például több olyan projektje is volt a diákoknak, ahol protéziseket kellett készíteniük. Elmondta, hogy az életfogytig tartó tanulást nagyon fontosnak tartja, és bemutatta, hogy az interneten például milyen lehetőségei vannak azoknak, akik ilyesmiről szeretnének tanulni. A 3Dtotal, a CGCircuit,, Artsy, Eat 3D oldalaira bármikor regisztrálhatunk, és tanulhatunk. Bár Moran nem beszélt róla, de érdemes megemlíteni a Digital-Tutorst, ami bár előfizetéses, nagyon jó gyűjtőoldala a különböző digitális technikákhoz készült tutoriáloknak.

Beszélt a co-founding jelentőségéről is, hiszen rengeteg új videójáték, társasjáték jelenik meg ennek köszönhetően. Ő a Patreont emelte ki, ami egy olyan oldal, ahol az elkészült művekért, legyen az festmény, egy dal, vagy egy képregény, lehet fizetni, ezzel is támogatva a művészt. Ezen a ponton újra kiemelte, hogy mennyire fontos az online jelenlét, és hogy ma már bárhonnan tudsz dolgozni a legnagyobb cégeknek is. Ezzel kapcsolatban érkezett a kérdés, hogy milyen az ipar bécsi helyzete. Elmondta, hogy még pici és gyerekcipőben jár, és hogy az USA mellett London a másik központ, de bátorította a kérdezőket, hogy keressenek meg helyi cégeket, és jelentkezzenek, ha pedig nem sikerül nekik, még mindig ott az internet.

Ezután lassan le is járt az idő, még egy utolsó kérdésre volt lehetőség: mit tanácsolna annak, aki ötlethiányban szenved? Azt felelte, hogy ilyenkor ő picit abba szokta hagyni a munkát, és olyan dologgal foglalkozik csak, ami biztosan kikapcsolja és inspirálja. Képregényeket szokott olvasni, megnézi a kedvenc filmjeit, videojátékozik. A cél ilyenkor az, hogy picit elengedje a munkát, és ne pörögjön rá az agya. Ha ez sem jön be, akkor szokott az alapokhoz visszamenni, és valami nagyon sablonos dologgal foglalkozni. Hozzátette: neki nem artblankja szokott lenni, hanem inkább a fordítottja: agyvihara van sok, amikor túl sok ötlete van és túl kevés az ideje.

A 45 perces beszélgetés során egy nagyon ügyes művészt ismerhettünk meg, aki beszélt az alapokról, hogyan, merre lehet elindulni, ha ilyesmivel szeretnénk foglalkozni. Több szakmai dolgot vártunk volna, de annak, aki csak kacérkodik ezekkel a szakmákkal, tökéletes indulási alap lehet; főleg hogy az előadásnak nagyon pozitív hangulata volt.

*

Az illusztrációként használt képeket az alkotó weboldaláról szedtük.